Igaz ugyan, hogy az Európai Unió a világ egyik leggazdagabb térsége, a jólét tekintetében mégis számottevő különbségek mutatkoznak a tagországok között éppúgy, mint az egyes tagállamokon belül. A tagországok közül Luxemburg a legtehetősebb: ez a tagállam több mint hétszer gazdagabb az EU két legszegényebb tagországánál, Romániánál és Bulgáriánál, melyek a legutóbbi bővítés során csatlakoztak az Unióhoz.
Az uniós tagság lendületet ad a fejlődésnek. Ha ez határozott és célirányos beruházási politikával párosul, az eredmény nem marad el.
Szolidaritás és kohézió
Regionális politikája révén az Európai Unió azt kívánja elősegíteni, hogy:
- mindegyik régió teljes mértékben kamatoztatni tudja a rendelkezésére álló lehetőségeket;
- a nagy növekedési potenciállal rendelkező területek fellendítését célzó regionális szintű beruházások révén javuljon a versenyképesség és a foglalkoztatottság, ami az EU egésze számára többletértéket hoz létre;
- a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott új tagországok lakossága az életszínvonal tekintetében a lehető leggyorsabban felzárkózzon az uniós átlaghoz.
Az egyenlőtlenségek okai
A regionális egyenlőtlenségek számos tényezőre vezethetők vissza, többek között a következőkre:
- a földrajzi elzártságból vagy az alacsony népsűrűségből adódó tartós hátrányok,
- az újabb keletű társadalmi és gazdasági változások,
- a korábbi centralizált gazdaságirányítás öröksége,
- ezeknek és más okoknak a kombinációja.
E kedvezőtlen tényezők hatása gyakran megmutatkozik. A következmények között említhetők a következők:
- sokszorosan hátrányos társadalmi helyzet,
- alacsony színvonalú oktatás,
- magasabb munkanélküliség,
- korszerűtlen infrastruktúra.
Cél a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés

Regionális politika: befektetés az emberek jövőjébe
Az Európai Unió azt kívánja elérni, hogy regionális politikája összhangban legyen a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás ösztönzését célzó uniós erőfeszítésekkel. Ennek érdekében:
-
vonzóbbá kívánja tenni az országokat és régiókat a befektetők számára. Ebből a célból támogatja azokat a kezdeményezéseket, melyek eredményeként az országok és régiók könnyebben megközelíthetővé válnak, minőségi szolgáltatásokat (pl. nagy sebességű internetet) biztosítanak, és óvják környezeti erőforrásaikat;
-
ösztönzi az innovációt, a vállalkozói tevékenységet és a tudásalapú gazdaság térnyerését, ún. intelligens szakosodási stratégiákat dolgoz ki a növekedés érdekében, továbbá arra ösztökéli a régiókat, hogy kamatoztassák erősségeiket, illetve hogy – a forrásokat célszerűen kombinálva – hatékonyabban és jobban hasznosítsák a rendelkezésre álló európai, tagállami és regionális közpénzeket;
-
új és jobb munkahelyeket hoz létre azáltal, hogy ösztönzi a munkavállalást, előmozdítja az „agyvisszaszívást”, azaz a képzett szakemberek hazájukba történő visszatérését, javítja a munkavállalók alkalmazkodóképességét, és növeli a humántőke-befektetéseket.
A rendelkezésre álló források
Az Unió 2007 és 2013 között költségvetésének több mint egyharmadát fordítja a regionális politika céljaira. Ez összesen mintegy 347 milliárd eurót jelent.
Annak függvényében, hogy melyik országban, illetve melyik régióban milyen célkitűzést támogat, az Unió az alábbi három forrásból biztosít pénzt a regionális kiadásokra:
-
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) az általános infrastruktúra és az innováció fejlesztését, valamint a beruházások ösztönzését célzó programok részére nyújt támogatást.
-
Az Európai Szociális Alap (ESZA) szakképzési projektek és más, foglalkoztatástámogatási és munkahelyteremtő programok részére biztosít finanszírozást.
-
A Kohéziós Alap forrásaiból a környezetvédelem és a közlekedési infrastruktúra javítására, valamint a megújulóenergia-felhasználás fejlesztésére irányuló projektek kaphatnak támogatást. A finanszírozásból az a 15 tagállam részesül, amelynek gazdasági teljesítménye nem éri el az uniós átlag 90%-át. (Ebbe a csoportba tartozik a 12 új tagállam, valamint Portugália, Görögország és Spanyolország.)
Mi a pénz sorsa?
Az Európa 2020 stratégia céljaival összhangban az EU a regionális politika keretében mindegyik uniós régióban beruházásokat hajt végre.
Az uniós erőfeszítések különösen nagy hangsúlyt helyeznek a közép- és kelet-európai EU-tagországokban, illetve más EU-tagállamokban fekvő, sajátos fejlesztési szükségletekkel rendelkező régiókra. A szakpolitikai törekvések arra irányulnak, hogy ellensúlyozzák a válság hatásait, és biztosítsák a rendelkezésre álló források gyorsabb folyósítását
A támogatások középpontjában az a cél áll, hogy az elmaradottabb régiókban fellendüljön az innováció és a kutatás, valamint a fenntartható fejlődés, továbbá hogy kedvező környezet alakuljon ki a kisvállalkozások számára, amelyek az európai gazdaság tartópillérét jelentik. A fentieken túlmenően az EU a források egy részét arra fordítja, hogy segítse a határokon átívelő és a régiók közötti együttműködést szolgáló projekteket.
Az oldal tetejére