You are here:

Tengerügyek és halászat

Sok uniós polgár megélhetése függ a tengerektől és a tengeri erőforrásoktól – nemcsak a halállományoktól, hanem a tengeri szélerőműparkokból, illetve olaj- és földgázmezőkből kinyert energiától is. Az Unió kereskedelmi flottája számára a tengerek és óceánok szintén létfontosságúak, hiszen rajtuk keresztül vezet az út a kereskedelmi partnerekhez. A part menti területek mágnesként vonzzák a turistákat – tehát a tenger egy másik jelentős iparág, az idegenforgalom számára is kiemelkedő bevételi forrás.

Mivel ennyi minden forog kockán, kötelességünk, hogy a tengeri erőforrásokat körültekintően hasznosítsuk, vigyázva arra, hogy a halászat ne haladja meg a megengedhető mértéket, az olaj- és földgázkitermelés pedig ne károsítsa a tengeri, illetve a tengerparti környezetet.

Cél a környezetkímélő halászat

Az EU a világ negyedik halászati nagyhatalma, évente mintegy 6,4 millió tonna hallal látja el a fogyasztókat. A halászat és a halfeldolgozás több mint 350 ezer embernek ad munkát.

Az EU mindent megtesz azért, hogy gondoskodjon a halászat gazdasági és környezeti fenntarthatóságáról, ezzel egy időben pedig a fogyasztók érdekeit és a halászok szükségleteit is figyelembe vegye.

Az EU éppen ezért a közelmúltban felülvizsgálta közös halászati politikáját, és 2014 januárjában reformot léptetett életbe. Az új szabályozás kidolgozásakor azt a célt tartotta szem előtt, hogy biztosítsa a halászok megélhetését, egyúttal pedig véget vessen a túlhalászásnak, megálljt parancsolva a halállományok kimerülésének.

Az új szabályok végrehajtásához az Európai Tengerügyi és Halászati Alap ad pénzügyi támogatást. Az alap 2014 és 2020 között olyan projekteket fog finanszírozni, amelyek:

  • innovatív halászati technikák bevezetését célozzák;
  • új árusítóhelyeket hoznak létre a tenger gyümölcseinek és a tengeri halaknak az értékesítéhez;
  • javítani hivatottak az életminőséget a part menti térségekben.

Ezek a projektek elő fogják segíteni, hogy a halászok fokozatosan átálljanak a fenntartható halászatra, és hogy a tengerparti közösségek gazdasága sokrétűbbé váljon.

Nemzetközi együttműködés

Az EU együttműködik több ENSZ-szervezettel, továbbá tárgyalásokat folytat különböző regionális és nemzetközi halászati szervezetekben annak érdekében, hogy a halászat mindenhol szabályozott keretek között, átlátható és fenntartható módon történjen, és ne haladja meg a megengedhető mértéket.

A nem uniós országokkal kötött kétoldalú megállapodásoknak köszönhetően az uniós halászok távoli vizeken is foghatnak halat, de tevékenységük folytatásakor ott is be kell tartaniuk az Unióban alkalmazandó fenntarthatósági feltételeket. Ez hozzájárul ahhoz, hogy az EU piaca ne szenvedjen hiányt halászati termékekben. A partnerországok (köztük a fejlődő országok) ennek fejében pénzügyi hozzájárulásban részesülnek, s azt beruházhatják saját halászati ágazatuk fejlesztésébe és saját halállományaik gyarapításába.

Halak és tengeri gyümölcsök tenyésztése – fenntarthatóan

Egyre nő a szakadék az EU-ban elfogyasztott halászati termékek mennyisége és a halászati ágazat által biztosított mennyiség között. Ez az akvakultúra segítségével bizonyos mértékben áthidalható. Az EU-ban előállított halászati termékek negyede már ma is halgazdaságokból és más, akvakultúrával foglalkozó termelőegységekből származik. Az Európai Unió akvakultúra-ágazata legnagyobb mennyiségben kékkagylót, szivárványos pisztrángot és atlanti-óceáni lazacot termel, ezek után az osztriga, a tengeri durbincs, a közönséges ponty, a Vénusz-kagyló és a tengeri sügér következik a sorban.

Az európai akvakultúra rendkívül szigorú környezetvédelmi, állat-egészségügyi és fogyasztóvédelmi normák betartásával működik. Az ágazat azonban az utóbbi években stagnál, ezért az EU az új előírások kidolgozásakor arra törekszik, hogy az életbe lépő szabályok megfordítsák ezt a tendenciát, és lendületet adjanak a termelésnek, növelve a friss és egészséges helyi termékek kínálatát.

Illegális halászat

A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat kimeríti a halállományokat, a tengeri élőhelyek pusztulását okozza, torzítja a versenyt, a tisztességes halászokat méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozza, és veszélybe sodorja a part menti közösségek megélhetését, főként a fejlődő országokban.

Az EU azon munkálkodik, hogy megszüntesse azokat a „kiskapukat”, amelyek révén a tisztességtelen gazdasági szereplők busás haszonra tehetnek szert jogellenes tevékenységükből. Az uniós piacra csak olyan halászati termékek hozhatók be, illetve onnan csak olyan halászati termékek vihetők ki, amelyek jogszerűségét a lobogó szerinti állam vagy az exportáló ország tanúsítja. Bármely uniós gazdasági szereplő, aki a világon bárhol illegális halászatot folytat, függetlenül attól, melyik ország lobogója alatt hajózik, komoly – a kifogott halak piaci értékével arányos – bírságra számíthat, és búcsút mondhat az illegális tevékenységből származó haszonnak.

Fenntartható halfogyasztás

A fenntarthatóságra fogyasztási szokásaink is kihatnak. Az EU és a tagállami kormányok rendkívül sokat tesznek azért, hogy ezt minden fogyasztóban tudatosítsák.

Sokat nyom a latban, hogy a fogyasztók vásárláskor mely termék mellett döntenek, de az is fontos, hogy az ellátási lánc többi tagja ugyanilyen irányú erőfeszítéseket tegyen a maga részéről.

Az új címkézési szabályok szerint a fogyasztóknak, illetve a vendéglátó-ipari és közétkeztetési egységeknek értékesített halak, kagylók, rákfélék és tengeri algák csomagolásán fel kell tüntetni a következőket:

  • a faj kereskedelmi és tudományos megnevezését,
  • a termék eredetét, vagyis azt, hogy tengerből, illetve édesvízből kifogott vagy pedig tenyésztett termékről van-e szó,
  • a halászati vagy tenyésztési területet és az alkalmazott halászeszköz típusát,
  • azt, hogy kiolvasztott termékről van-e szó, és hogy az áru meddig őrzi meg a minőségét (ún. minőségmegőrzési vagy fogyaszthatósági idő), az általános élelmiszer-címkézési szabályoknak megfelelően.

Gazdasági előnyök

A tengerek és óceánok fontos hajtóerőt jelentenek az európai gazdaság működése szempontjából. Az EU rendelkezik a legtöbb kereskedelmi kikötővel (1200) és a legnagyobb kereskedelmi flottával a világon. A külkereskedelem 90%-a és a tagállamok közötti kereskedelem 40%-a tengeri úton megy végbe. A tengerészeti ágazat durván 5,4 millió munkahelyet biztosít, és évente csaknem 500 milliárd euró bruttó többletértéket termel.

Az innovációra és a növekedésre azonban jócskán kínálkoznak még lehetőségek, különösen néhány területen. Az EU emiatt az utóbbi években kibővítette tengerészeti politikájának hatályát, amely így már a tengeri térségek hasznosításának minden módjára kiterjed.

A hosszú távra vonatkozó uniós célokat a „kék növekedés stratégiája” rögzíti. Ezek egyebek mellett a következők:

  • a jelentős potenciállal rendelkező ágazatok (például az akvakultúra, a part menti idegenforgalom, a tengeri biotechnológiák, az óceánenergia-termelés és a tengerfenéki bányászat) fejlesztése;
  • a tájékozottság, a jogi egyértelműség és a jogbiztonság biztosítása a következők révén: az európai tengerfenék digitális térképének elkészítése, tengeri területrendezés (a tengerrel kapcsolatos tevékenységek hatékonyságságának és fenntarthatóságának növelése), valamint integrált tengerfelügyelet (a tengerfelügyeleti tevékenységekben részt vevő hatóságok felruházása információcserét biztosító új eszközökkel, miáltal a felügyeleti munka olcsóbbá és hatékonyabbá válik);
  • tengerspecifikus (kifejezetten az Adriai- és Jón-tengerre, a Jeges-tengerre, az Atlanti-óceánra, a Balti-tengerre, a Fekete-tengerre, a Földközi-tengerre, illetve az Északi-tengerre vonatkozó) egyedi stratégiák kidolgozása, amelyek egyúttal az adott tengerrel határos országok közötti együttműködést is ösztönzik.

Az EU fel szeretné hívni a figyelmet arra, hogy a tengerek és óceánok „egészsége” rendkívül fontos az emberiség jövője szempontjából, ezért május 20-án minden évben megünnepli a Az előző linken elérhető szöveg fordításai   English (en) tengerek európai napját.