A kisegítő lehetőségek eszközei
A szolgáltatás eszközei
Nyelvválasztás
Navigációs útvonal
Az energiaügyi kihívások hatalmas próbatételt jelentenek Európa számára. Az energiaimporttól való függőség és a növekvő energiaárak csökkentik az energiaellátás megbízhatóságát és veszélyeztetik gazdaságunk egészét. Fontos döntéseket kell meghoznunk, hogy mérsékeljük a szennyezőanyag-kibocsátást és megfékezzük az éghajlatváltozást. Az elkövetkezendő években jelentős beruházásokra lesz szükség, hogy Európa energetikai infrastruktúráját a jövő kihívásaihoz igazítsuk.
Az EU energiapolitikájának középpontjában a biztonságos, biztos, fenntartható és megfizethető energiaellátás áll. A szakpolitika az EU ún. 20–20–20 célkitűzései köré épült, amelyeknek értelmében az Uniónak 2020-ra:
Az EU vezetői vállalták, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 30%-kal csökkentik, ha más fejlett és fejlődő országok egyéb fő kibocsátói is hasonló mértékű kibocsátáscsökkentésre vállalnak kötelezettséget.
Az EU hosszú távú célkitűzése az, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2050-re az 1990. évi szinthez képest 80–95%-ra csökkentse, miközben biztosítja az energiaellátást és fenntartja a versenyképességet.

Egyre gyakrabban látni Európában napelemekkel felszerelt háztetőket.
Az energiahatékonyság a 2020-ra kitűzött központi célok egyike. Kiemelten fontos ahhoz, hogy elérjük hosszú távú energiaügyi és éghajlat-politikai célkitűzéseinket, valamint a legköltséghatékonyabb módja annak, hogy:
A hatékonyság növelése érdekében az EU különös figyelmet szentel a tömegközlekedésre és az építőiparra, mert ezeken a területeken lehet megtakarítani a legtöbb energiát. Emellett az intelligens fogyasztásmérők és a háztartási gépeken feltüntetett uniós energetikai címkék ![]()
![]()
segítségével a fogyasztók is csökkenthetik energiafogyasztásukat.
A villamos energia és a földgáz szállítása hálózatokon és csővezetékeken keresztül történik, amelyek gyakran lépik át az országhatárokat. Az egyes országok energiapolitikai döntései elkerülhetetlenül kihatnak a többi országra.
Ha az energia szabadon szállítható az EU területén, akkor:

Az energiacímkék segítségével a fogyasztók kiválaszthatják azokat a termékeket, amelyekkel energiát takaríthatnak meg.
A megfelelő kapacitású szállítási és tárolási infrastruktúrára épülő, jól működő belső piac ![]()
![]()
a legjobb garancia a biztonságos energiaellátásra, mivel az energiapiaci szereplők a piaci kereslethez igazítják tevékenységüket. Az EU arra törekszik, hogy az integrált energiapiac 2014-re teljes mértékben kiépüljön.
Technológiai váltás nélkül az EU nem fogja teljesíteni a villamosenergia- és közlekedési ágazat szén-dioxid-mentesítésének 2050-re kitűzött ambiciózus célját. Az európai stratégiai energiatechnológiai terv ![]()
tartalmazza az összes ágazatra érvényes, középtávú stratégiát.
Fel kell gyorsítani a fő technológiákra (pl. második generációs bioüzemanyag, intelligens hálózatok) vonatkozó fejlesztési és demonstrációs projekteket. Az uniós kutatóknak és vállalkozóknak meg kell sokszorozniuk erőfeszítéseiket ahhoz, hogy az energiatechnológia virágzó nemzetközi piacának élvonalában maradjanak, és konkrét technológiákra irányuló szorosabb együttműködésre kell törekedniük harmadik országokkal.
Európa energiapiaca – több mint 500 millió fogyasztójával – a világ legnagyobb regionális piacának és energiaimportőrének számít. Az EU számos olyan kihívással szembesül (éghajlatváltozás, kőolaj- és földgázellátás, technológiafejlesztés, energiahatékonyság), amellyel más országok is éppúgy küszködnek, és amely nemzetközi együttműködést igényel.
A nemzetközi energiapolitikának az energiaellátás-biztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság közös céljaira kell összpontosítania. A termelő és a tranzitországokkal fenntartott jó viszonyon túl egyre nagyobb a jelentősége a nagy energiafogyasztó nemzetekkel, különösen pedig a feltörekvő és a fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatnak.
Megjelent: 2013 februárjában
A kiadvány a „Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról” sorozat része.