Az új évezredben is folytatódik a harc a szegénység felszámolásáért
Az Európai Unió fejlesztési politikájának elsődleges és általános célja az, hogy fenntartható módon felszámolja a szegénységet. A fejlesztési politika sarokkövét az ENSZ nyolc millenniumi fejlesztési célja jelenti. A millenniumi fejlesztési célokat 2000-ben fogadták el a világ vezetői, akik a végrehajtás határidejéül 2015-öt jelölték ki. A célok között említhető a HIV/AIDS terjedésének feltartóztatásán túl többek között az is, hogy a világon minden gyermek részesüljön általános iskolai oktatásban, továbbá hogy 2015-re felére csökkenjen a nyomorban élők száma.
Az EU felkérte a tagállamokat, hogy a millenniumi fejlesztési célok iránti elkötelezettségük jeléül határozzanak meg nemzeti célértékeket a fejlesztés finanszírozása tekintetében. Az elért előrehaladást áttekintő 2005. évi jelentés azt állapította meg, hogy a EU-tagországok mindegyike hozzájárult pénzügyileg a célok megvalósításához, hozzájárulásuk mértéke azonban elmaradt a szükségestől.
2000 és 2005 között 120 millió ember tudott a számára biztosított segítség révén kiutat találni a nyomorból, és a világ jó úton halad afelé, hogy 2015-re felére csökkenjen a mélyszegénységben élők száma. A fejlesztési célok egy részét azonban biztosan nem sikerül elérni 2015-re. Ezek közé tartozik a gyermekek és az anyák halálozási arányának csökkentése és a tiszta ivóvíz biztosítása.
-
Az EU és a millenniumi fejlesztési célok
Nagyvonalú támogatások
2010-ben az EU összesen 53,8 milliárd eurót költött fejlesztési segélyekre (4,5 milliárd euróval többet, mint 2009-ben).
Az adományozás terén a világranglistát vezető öt országból három az EU tagja. Ötük közül négyről mondható el, hogy bruttó nemzeti jövedelmének már most is 0,7%-át fordítja fejlesztési segélyekre. Az EU egésze tekintetében azonban ugyanez az arány csak 0,43%, ami azt jelenti, hogy a tagországoknak egymással összefogva érdemi erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy 2015-re elérjék a 0,7%-os célértéket.

Gudzsaráti varrónő munka közben
Sok kicsi sokra megy
Az évek folyamán az EU több ezer fejlesztési projektet finanszírozott a világon. Számos eset bizonyítja, hogy kevés pénz gyakran sok mindenre elég. Hogy csak néhányat említsünk a legújabb sikertörténetek közül:
- az indiai Gudzsarát államban egy 250 asszonyból álló csoport uniós támogatásban részesült annak érdekében, hogy kézművestermékeket exportáljon Európába, Észak-Amerikába és Japánba;
- az EU támogatást biztosított Belize-ben egy helyi cég számára ahhoz, hogy a vállalkozás áttérhessen a fenntartható fakitermelési és erdőgazdálkodási technikák alkalmazására;
- Kamerun középső részén a helyi gazdálkodók segítséget kaptak termelési tevékenységük bővítéséhez;
- Ugandában pedig kis cégek uniós támogatással képzésben részesültek, hogy megtanulják, hogyan oszthatják meg költségeiket a legfontosabb üzlettámogató szolgáltatások igénybevétele során.
Uniós fejlesztéspolitika – esettanulmányok
Végre saját lábon
Az uniós fejlesztési politika azt hivatott elősegíteni, hogy a fejlődő országokban élő hátrányos helyzetű emberek kezükbe vehessék saját sorsuk irányítását. Ez a következőket foglalja magában:
- a kiszolgáltatottság okainak megszüntetése – biztosítani kell például, hogy az emberek elég táplálékhoz és tiszta vízhez jussanak, ép és egészséges környezetben éljenek, megfelelő oktatásban, egészségügyi, illetve szociális ellátásban részesüljenek, foglalkoztatottságuk javuljon, és országuk infrastruktúrája fejlődjön;
- a betegségek felszámolása, illetve a lakosság ellátása olyan olcsó gyógyszerekkel, melyek segítségével leküzdhetők a járványok, köztük a HIV/AIDS;
- az adósságteher csökkentése, hogy ezáltal a szűkös források ne az iparosodott országok gazdag hitelezőinek zsebébe vándoroljanak, hanem a közösség javát szolgáló életfontosságú beruházások célját szolgálják;
- azoknak a stratégiáknak a támogatása, melyek az önsegítés ösztönzésére és a szegénység eltörlésére irányulnak. E stratégiák révén a fejlődő országok képessé válhatnak arra, hogy országukban megszilárdítsák a demokratikus viszonyokat, kiszélesítsék a szociális programokat, megerősítsék az intézményi struktúrákat, bővítsék az állami és a magánszféra kapacitását, és még hatékonyabban védelmezzék az emberi jogokat, köztük a nők és férfiak közötti egyenlőséget.