Éghajlat-politika


A nemzetközi közösség egyetért abban, hogy az éghajlatváltozásnak nem szabad veszélyes méreteket öltenie. Ennek érdekében megállapodott arról, hogy a hőmérséklet globális emelkedését az iparosodást megelőző időszak hőmérsékletéhez képest legfeljebb 2°C-kal meghaladó szinten kell tartani. Az EU ezért azon fáradozik, hogy csökkentse tagállamai szennyezőanyag-kibocsátását, és hogy határozott fellépésre ösztönözze a többi olyan országot is, amely nagy arányban bocsát szennyezőanyagot a levegőbe. Az EU emellett stratégiát dolgoz ki az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásainak kezelésére is.

Gleccser látványában gyönyörködő turista © Digital Vision/Karl Weatherly

Gleccser látványában gyönyörködő turista.

Célértékek a környezetbarát növekedés ösztönzésére

Ha már most lépéseket teszünk az éghajlatváltozás feltartóztatása érdekében, azzal hosszú távon humán és pénzügyi veszteségeket előzhetünk meg. A tiszta technológiák iránti kereslet növekedése is lehetőséget biztosít arra, hogy modernizáljuk Európa gazdaságát, valamint környezetbarát növekedést és munkahelyeket teremtsünk.

Az EU kötelező erejű energiaügyi és éghajlat-politikai célokat tűzött ki maga elé 2020-ra, hogy:

  • az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása legalább 20%-kal az 1990-es szint alá csökkenjen,
  • a megújuló energiaforrások aránya a teljes energiafogyasztásban 20%-ra emelkedjen,
  • az energiahatékonyság javításával a felhasznált elsődleges energiák mennyisége az előrevetített szintekhez képest 20%-kal mérséklődjön.

Az EU felajánlotta, hogy a 2020-ra kitűzött uniós kibocsátáscsökkentés mértékét 20%-ról 30%-ra növeli, amennyiben a többi nagyobb gazdaság is hajlandó méltányos részt vállalni a szennyezőanyag-kibocsátás mérséklésére irányuló globális erőfeszítésből.

Hosszú távon azonban ez nem elég. Ahhoz, hogy az éghajlat-változás ne öltsön veszélyes méreteket, a világ országainak jóval nagyobb mértékben kell csökkenteniük szennyezőanyag-kibocsátásukat. Az EU ezért vállalja, hogy 2050-re kibocsátását 80–95%-kal az 1990-es szint alá viszi, amennyiben a fejlődő országok részt vesznek ebben az erőfeszítésben.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében a Bizottság részletezi, hogyan érhető el a lehető legköltséghatékonyabban ez a célkitűzés.

Kibocsátáskereskedelem: a kibocsátás csökkentése a legkisebb ráfordítással

A 2005-ben létrehozott kibocsátáskereskedelmi rendszer az éghajlatváltozás megfékezését célzó uniós stratégia sarokköve. A rendszer segítségével az ipar fokozatosan és a legkisebb költségek mellett csökkenti kibocsátását.

A rendszer keretében az energiaigényes ágazatok (pl. a villamosenergia-termelés, valamint az acél- és cementgyártás) által kibocsátható szén-dioxid maximális mennyiségét az EU évente csökkenti. A vállalatoknak el kell számolniuk az általuk kibocsátott összes szén-dioxiddal, ami arra ösztönzi őket, hogy minimalizálják a kibocsátást. Bizonyos ágazatok meghatározott mennyiségig ingyen bocsáthatnak ki szén-dioxidot. Ha a határértéket túl akarják lépni, a további kibocsátási egységeket árverésen vagy a szén-dioxid-piacon kell megvásárolniuk.

Felkészülés az éghajlatváltozás következményeire

Ha hirtelen megszűnne az összes üvegházhatást okozó gáz kibocsátása, a légkörben felhalmozódott gázok még évtizedekig kedvezőtlen hatással lennének az éghajlatra. Ezért nincs más választásunk: igazodnunk kell a klímaváltozáshoz. Többféle intézkedésre van szükség, amelyek közül példaként említhető az építési előírások módosítása a megváltozott éghajlati viszonyok figyelembevétele érdekében, az árvízvédelmi rendszerek kiépítése, illetve az aszálytűrő növények nemesítése.

Az oldal tetejére

Éghajlat-politika

Közzététel ideje: 2013. július

A kiadvány a „Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról” sorozat része.


Az oldal tetejére



Kapcsolódó témák

Segítsen tökéletesíteni honlapunkat!

Megtalálta-e a keresett információt?

IgenNem

Milyen információt keresett?

Van-e észrevétele vagy javaslata a honlappal kapcsolatban?