You are here:

Kül- és biztonságpolitika

Az Európai Unió sok-sok év alatt fokozatosan alakította ki kül- és biztonságpolitikáját, melynek révén egységesen tud megnyilatkozni és fellépni a világ színpadán. A közös szerepvállalásnak köszönhetően az Uniót alkotó 28 tagország sokkal erőteljesebb hatást tud kifejteni, mintha külön-külön folytatnák szakpolitikai tevékenységüket.

A Lisszaboni Szerződés, mely 2009-ben lépett hatályba, megerősítette az EU kül- és biztonságpolitikáját azáltal, hogy létrehozta:

Béke és biztonság

Kül- és biztonságpolitikája révén az Európai Unió arra törekszik, hogy:

  • óvja a békét, és világszerte erősítse a biztonságot,
  • ösztönözze a nemzetközi együttműködést,
  • továbbá hogy elősegítse:
    • a demokratikus viszonyok meghonosodását,
    • a jogállamiság megszilárdulását,
    • valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok érvényre jutását.

Diplomácia és partnerség

Az EU kulcsfontosságú szereplő a nemzetközi színtéren, legyen szó az iráni nukleáris programról, az Afrika szarva régió és azon belül Szomália stabilizációjáról vagy a globális felmelegedés elleni küzdelemről. Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának rendeltetése, hogy elősegítse a konfliktusok megoldását és a kölcsönös megértést. Alapjául a diplomácia szolgál, de céljai eléréséhez – kiegészítő jelleggel – a kereskedelem, a humanitárius segítségnyújtás, valamint a biztonság- és a védelempolitika által kínált eszközöket is segítségül hívja.

A világon az EU nyújtja a legtöbb fejlesztési segélyt, ami kivételes helyzetet biztosít a számára ahhoz, hogy együttműködjön a fejlődő országokkal.

A 28 országot tömörítő Európai Unió pusztán demográfiai és gazdasági súlyánál fogva is komoly erőnek számít a világon. Kereskedelmi forgalmát tekintve világelső, és az euró révén a pénzforgalom második legfontosabb valutájával rendelkezik. Mivel tagállamai egyre nagyobb mértékben hoznak közös külpolitikai döntéseket, nemzetközi befolyása is növekszik.

Az EU partnerségi viszonyt ápol azokkal az országokkal, melyek meghatározó szerepet játszanak a nemzetközi színtéren, köztük számos feltörekvő országgal is. Arra törekszik, hogy a partnerségek a kölcsönös érdekeken és előnyökön alapuljanak. Az EU rendszeresen tart csúcstalálkozókat az Egyesült Államokkal, Indiával, Japánnal, Kanadával, Kínával és Oroszországgal. Nemzetközi kapcsolatrendszere számos területet átível, köztük:

  • az oktatást,
  • a környezetvédelmet,
  • a biztonság- és védelempolitikát,
  • a bűnüldözést,
  • valamint az emberi jogok védelmét.

Békefenntartó missziók

Az Unió a világ számos válságövezetébe küldött már békefenntartó missziót. 2008 augusztusában az uniós közvetítéssel létrejött tűzszüneti megállapodás vetett véget a Grúzia és Oroszország között kirobbant harcoknak, és az EU megfigyelőket is küldött a két ország közötti helyzet alakulásának nyomon követése céljából (lásd: az Európai Unió grúziai megfigyelő missziója Az előző linken elérhető szöveg fordításai   English (en) ). Az Unió ezen túlmenően humanitárius segítséget nyújtott a harcok miatt lakóhelyüket hátrahagyni kényszerülő menekülteknek.

Koszovóban ütőképes rendőri és igazságügyi erő (EULEX Kosovo, az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziója Az előző linken elérhető szöveg fordításai   English (en) ) segíti elő a közrend fenntartását.

Intervenciós eszközök

Az Európai Unió nem rendelkezik állandó hadsereggel. Ehelyett – közös biztonság- és védelempolitikájának keretében – eseti alapon létrehozott fegyveres erőkre támaszkodik, melyek állományát az uniós tagországok bocsátják rendelkezésére a következő célokra:

  • közös leszerelési műveletek,
  • humanitárius és mentési feladatok,
  • katonai tanácsadói és segítségnyújtási feladatok,
  • konfliktusmegelőzés és békefenntartás,
  • válságkezelés, beleértve a béketeremtést is, valamint a konfliktusok lezárását követően a helyzet stabilizálására irányuló műveletek.

2003 óta az EU három kontinensen összesen kb. 30 polgári missziót és katonai műveletet indított válsághelyzetek kezelése céljából. Példaként említhetők a következők:

Az EU korunkban fontos szerepet játszik a biztonság megteremtésében.

2007 januárja óta az Unió két – egyenként 1500 főből álló – harccsoportot is be tud vetni gyorsreagálású művelet végrehajtása céljából. Szükség esetén a két műveletet szinte egyidejűleg meg tudja indítani. A bevetésről az uniós tagországoknak az Európai Unió Tanácsában ülésező miniszterei döntenek.

A szomszédos országokkal ápolt kapcsolatok elmélyítése: európai szomszédságpolitika

Az európai szomszédságpolitika (European Neighbourhood Policy, ENP) az Európai Unió és 16, az EU-tól délre és keletre fekvő szomszédos ország közötti kapcsolatrendszer alakításával foglalkozik. Ezek az országok a következők:

Délen: Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Líbia, Marokkó, Palesztina (a megnevezés nem jelenti Palesztina államként való elismerését, és nem érinti a Palesztina államként való elismerésével kapcsolatos álláspontokat), Szíria és Tunézia.

Keleten: Azerbajdzsán, Belarusz (Fehéroroszország), Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna.

Az európai szomszédságpolitika arra irányul, hogy szorosabbra fűzze az EU és a szomszédos országok közötti kapcsolatokat. E cél érdekében a következő lehetőségeket kínálja a partnerországoknak:

  • politikai társulás,
  • gazdasági integráció,
  • a mobilitás elősegítése.

A bővítéseknek köszönhetően az EU közelebbi szomszédságba került a Kelet-Európában és a Dél-Kaukázusban fekvő országokkal. Ezeknek az országoknak a biztonsága, stabilitása és jóléte egyre nagyobb hatást gyakorol az Unió biztonságára, stabilitására és jólétére. 2009-ben keleti partnerség néven közös szakpolitikai kezdeményezés indult abból a célból, hogy elmélyüljön a kapcsolatrendszer az EU és 6 keleti szomszédja között. Az uniós külpolitika egyik kiemelten fontos törekvése, hogy szorosabbá váljanak az EU és a keleti partnerországok – Azerbajdzsán, Belarusz (Fehéroroszország), Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna – közötti kapcsolatok.

Az ún. arab tavasz eseményeinek nyomán az EU újraindította az európai szomszédságpolitikát annak érdekében, hogy hatékonyabb támogatást nyújtson a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok előmozdítása céljából reformokat indító partnereinek. Az Unió arra törekszik, hogy ösztönözze az inkluzív gazdasági fejlődést ezekben az országokban, és – az EU kormányokkal kialakított kapcsolatrendszerének mintájára – előmozdítsa partnerségek létrejöttét egy sor csoporttal és szervezettel.

Azokat a szomszédos országokat is támogatja, ahol konfliktus-, illetve válsághelyzet alakult ki. Az EU segíti a legnagyobb mértékben a szíriai válság áldozatait. A 2011 óta nyújtott támogatás összege ma már meghaladja a 3,2 milliárd eurót. Az Unió ezen túlmenően azért is sokat tesz, hogy segítő kezet nyújtson Líbiának a jelenlegi nehéz politikai és biztonsági helyzet megoldásához.

Az EU továbbra is segíti azokat a nemzetközi erőfeszítéseket, amelyek a közel-keleti béke megteremtésére irányulnak. Az Unió a kétállami megoldást támogatja, azaz hogy egymás mellett két állam létezzen, a Palesztin Állam és Izrael. Az EU az ENSZ-szel, az Amerikai Egyesült Államokkal és Oroszországgal együtt (az ún. közel-keleti kvartett keretében) dolgozik azon, hogy megállapodásra bírja a feleket. A konfliktus békés rendezése érdekében a kvartett a regionális partnerekkel is szorosan együttműködik.

Az utóbbi időben Irán nukleáris programja jelenti az egyik legjelentősebb feszültségforrást nemzetközi viszonylatban. 2013 novemberében mérföldkőnek számító megállapodás jött létre Irán és a nemzetközi közösség között, mely az első lépést jelenti a helyzet megoldása felé vezető úton. Ez a siker arról tanúskodik, milyen eredményesen vezette az EU a béketárgyalásokat a nemzetközi közösség nevében.

Ázsia és Latin-Amerika

Az Európai Unió szorosabbra igyekszik fonni az ázsiai és a latin-amerikai regionális tömörülésekkel fennálló kapcsolatait. Gyorsan fejlődő ázsiai partnereivel ún. megerősített partnerségeket alakított ki. Az ezek alapjául szolgáló megállapodások gazdasági, politikai, szociális és kulturális elemeket is tartalmaznak. Az EU ezen túlmenően mindkét térségben elkötelezetten támogatja a regionális integrációt.

Nyugat-Balkán

A nyugat-balkáni országok arra törekednek, hogy az EU tagjaivá váljanak.

Ország Státusz
Horvátország 2013 júliusában csatlakozott az Unióhoz és lett a közösség 28. tagja
Montenegró, Szerbia Csatlakozási tárgyalásokat folytat
Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság A Bizottság javaslatot tett a tárgyalások megkezdésére
Albánia A Tanács elfogadta az ország csatlakozási kérelmét, így Albánia tagjelölt országnak minősül
Bosznia-Hercegovina, Koszovó Potenciális tagjelöltek

Noha Koszovó 2008-ban kinyilvánította függetlenségét Szerbiától, nemzetközi státuszát illetően továbbra sincs döntés. Az EU állhatatosan közvetített a két fél között, s ezt a munkát 2013 áprilisában történelmi jelentőségű megállapodás koronázta meg. A helyzet normalizálása terén elért siker a szerb és a koszovói miniszterelnök, valamint az akkori főképviselő, Catherine Ashton elkötelezettségét dicséri. Azt is példázza, milyen határozottan áll ki az EU azért, hogy előmozdítsa a megbékélést a Nyugat-Balkánon.

Külpolitikai döntéshozatal az Európai Unióban

Az Európai Unióban a legfőbb döntéshozatali szerv az Európai Tanács, melynek tagjait a 28 tagország állam-, illetve kormányfői alkotják. Az Európai Tanács évente négy alkalommal ül össze abból a célból, hogy meghatározza a követendő szakpolitikai elveket és kidolgozza az általános iránymutatásokat.

A főképviselőnek az a feladata, hogy következetesebbé tegye az uniós kül- és biztonságpolitikát. Ő elnököl a Külügyek Tanácsában, mely havi rendszerességgel ül össze. (A Külügyek Tanácsát a 28 uniós tagállam külügyminiszterei alkotják.) A főképviselő az Európai Tanács ülésein is részt vesz, ahol beszámol az aktuális külügyi kérdésekről.

Az uniós kül- és biztonságpolitikai döntések túlnyomó többségét az összes uniós tagállam egyetértésével kell elfogadni.

Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) a főképviselő munkáját hivatott támogatni. Az EKSZ gyakorlatilag az EU diplomáciai szolgálata. Hálózatát, mely az uniós érdekeket juttatja érvényre és védelmezi, több mint 139 küldöttség és hivatal alkotja világszerte.