A minőség számít, nem a mennyiség...
Uniós címke tanúsítja a parmezán eredetiségét.
50 évvel ezelőtt az európai mezőgazdasági poltitika arra összpontosított, hogy elegendő mennyiségű élelmiszert biztosítson a háború okozta évtizedes élelmiszerhiányból kilábaló Európa számára. Annak idején ez a termelés támogatásával és a feleslegnek a termelői árak fenntartását biztosító felvásárlásával volt megoldható. Ezek az eljárások azonban immár a múltéi.
Ma az uniós politika azt a célt szolgálja, hogy függetlenül a termelt élelmiszer jellegétől – legyen az gabona, hús, tejtermék, gyümölcs, zöldség vagy bor – a termelők:
-
elegendő mennyiségű, biztonságos és jó minőségű élelmiszert termeljenek az európai fogyasztóknak;
- teljes mértékben hozzájáruljanak a vidéki térségek sokrétű gazdasági fejlődéséhez;
- megfeleljenek nagyon szigorú könyezetvédelmi és állatjóléti előírásoknak.
A fogyasztók ma jóval nagyobb figyelmet fordítanak az élelmiszerek minőségére, mint korábban, és az önkéntes uniós minőségmegjelölések segítenek nekik abban, hogy tudatosan válasszanak az élelmiszerek között. A földrajzi eredetet megjelölő, a hagyományos összetevők vagy módszerek használatát, ezen belül a biogazdaságban történő előállítást igazoló címkék elősegítik továbbá azt is, hogy az uniós mezőgazdasági termékek versenyképesek legyenek a világpiacon.
Az uniós agrárpolitika több reformon ment keresztül, amelyek az agrár- és élelmiszer-ipari innovációt is előtérbe állították. Ehhez járultak hozzá az EU kutatási projektjei, amelyek eredményeként megnőtt a termelékenység és csökkentek a környezeti hatások, például a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek és hulladék energetikai hasznosításával.
Ott nyújt az EU támogatást, ahol arra a leginkább szükség van
A gazdák továbbra is számíthatnak az EU biztosította „pénzügyi védőhálóra”, az Unió azonban a korábbinál sokkal több feltételhez köti a támogatásokat.
Az uniós pénzeket fel lehet használni például kárenyhítésre rendkívüli vészhelyzetek – természeti katasztrófa bekövetkezése, állatbetegségek (pl. száj- és körömfájás) kitörése vagy a vidéki gazdaság egész ágazatait fenyegető, súlyos piaci egyensúlyhiányok kialakulása – esetén.
Az EU közvetlen támogatással egészíti ki továbbra is a termelők bevételét, hogy méltányos megélhetést biztosítson számukra – cserébe viszont a gazdaságoknak be kell tartaniuk bizonyos előírásokat a gazdaság higiéniája, az élelmiszerbiztonság, az állatok egészsége és jóléte, a biológiai sokféleség megőrzése és a tájvédelem tekintetében.
Bőséges választék méltányos áron: az uniós mezőgazdasági politika egyik alapvető célkitűzése.
Tisztességesebb verseny
Az EU a világ legnagyobb élelmiszer-importőre, és a fejlődő országokból származó élelmiszerek legnagyobb felvevőpiaca. Az EU ezért a közelmúltban átalakította támogatási rendszerét, hogy a mezőgazdasági támogatások minél kevésebb valószínűséggel torzítsák a világpiaci versenyt.
A dohai forduló nemzetközi kereskedelmi tárgyalásai során az EU felajánlotta, hogy 2013-ra minden exporttámogatást eltöröl, továbbá jelentősen csökkenti a mezőgazdasági termékek behozatalára kivetett vámokat.
További reformok várnak a közös agrárpolitikára
Az elmúlt években bevezetett reformok ellenére további változtatásokra lesz szükség, ha majd a jelenlegi támogatási csomag 2013-ban lejár.
A kihívások egyike az, hogy 2050-re a világ élelmiszer-termelését meg kell kétszerezni, mivel a népesség növekedik, a jólét növekedésével pedig megugrik a húsfogyasztás. Ugyanakkor az éghajlatváltozás hatásaira (csökkenő biodiverzitás, talaj- és vízminőség romlása) is tekintettel kell lenni.
Az európaiak a véleményüket kikérő 2010-es uniós konzultáció alkalmával azt nyilatkozták, hogy szeretnék, ha az uniós mezőgazdasági politika nemcsak az élelmiszer-termelésben támogatná a gazdákat, hanem például a természeti erőforrások és tájak megőrzésében, az állatjólét javításában és a vidéki közösségek életképességének fenntartásában is.
Az EU válaszképpen közzétett egy olyan reformjavaslat-csomagot, amely figyelembe veszi ezeket az igényeket, és amelyben a fenntartható gazdálkodási módszerek, az innováció, a kutatás és az ismeretterjesztés kiemelt helyet kap. Az EU a korábbinál méltányosabb támogatási rendszert kíván kialakítani, amely lehetővé teszi az európai termelők számára, hogy megfeleljenek a jövő kihívásainak.
Miért kerül sokba a mezőgazdaság támogatása?
Az EU szakpolitikái közül az agrárpolitika terén a legszorosabb az integráció, ebből adódóan a mezőgazdasági kiadások az Unió költségvetésének tekintélyes hányadát képviselik. De ezt a pénzt az egyes tagállamok kormányai nagy részben úgyszintén mezőgazdaságra költenék – a különbség csak az, hogy nem a tagállami kormányok, hanem az EU irányítja a támogatási rendszert.
Mindazonáltal a mezőgazdasági kiadások részaránya jelentősen csökkent az EU költségvetésében. Ez az arány az 1970-es években, 70%-on érte el a csúcspontját, míg a 2007–13-as időszakban csupán 34%-ot tesz ki.
A csökkenés egyrészt annak tudható be, hogy időközben megszaporodtak az EU egyéb jellegű feladatai, másrészt annak, hogy a reformok jelentős megtakarítást eredményeztek. A reformoknak köszönhető, hogy az Unió 2004 óta 12 új tagállammal bővülhetett anélkül, hogy növelnie kellett volna mezőgazdasági kiadásait.
cikke
