Jogi nyilatkozat | Cookie-k | Az EUROPA portálról | Keresés | Kapcsolat
Lisszaboni SzerződésA nyelvkiválasztó sáv átugrása (billentyűparancs=2)
EUROPA > Lisszaboni Szerződés > A szerződés dióhéjban > Modern és hatékony intézmények
Szerződés a 21. századi Európa számáraSzerződés a 21. századi Európa számára

Modern és hatékony intézmények

A Lisszaboni Szerződés nem változtatja meg alapvetően az Unió intézményi felépítését, amely továbbra is az intézményi háromszögön, azaz a Parlamenten, a Tanácson és a Bizottságon nyugszik. Bevezet azonban olyan új elemeket, amelyek fokozzák az intézmények hatékonyságát, összehangoltságát és átláthatóságát annak érdekében, hogy az Unió jobban szolgálhassa polgárait.

Az Uniónak ma hét intézménye van: az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Unió Bírósága, az Európai Központi Bank és a Számvevőszék. Mi változott meg a Lisszaboni Szerződéssel?

Az Európai Parlament

Az Európai Parlament a tagállamok polgárait képviseli. A Lisszaboni Szerződés megerősíti az intézmény jogalkotói és költségvetési, valamint a nemzetközi megállapodások megkötése terén betöltött hatáskörét. A szerződés értelmében megváltozik a Parlament összetétele: az európai képviselők száma nem haladhatja meg a 751 főt (750 képviselő és az elnök). A parlamenti mandátumok elosztása az ún. csökkenő arány elve szerint történik, ami azt jelenti, hogy a nagyobb népességű államok esetén egy képviselőre több polgár jut, mint a kisebb lakossággal rendelkező országok esetén. A szerződés előírja továbbá, hogy az egyes tagországok európai parlamenti képviseletét minimum 6, maximum 96 fő látja el.

Az Európai Tanács

Az Európai Tanács, mely főszerepet játszik a politikai ösztönzés terén, a Lisszaboni Szerződéssel az EU teljes jogú intézményévé vált, ha ez nem is jár hatáskörének bővülésével. Újdonságot jelent azonban az Európai Tanács elnökének posztja. Az elnök a Tanácstól két és fél évre szóló mandátumot kap, legfőbb feladata pedig az, hogy biztosítsa az Európai Tanács munkájának előkészítését és folytonosságát, illetve elősegítse kompromisszumok létrejöttét. A Tanács elnöke nem tölthet be semmilyen tagállami tisztséget.

A Tanács

A Tanács a tagállamok kormányait képviseli. Szerepe nagyjából változatlan marad: továbbra is osztozik az Európai Parlamenttel a jogalkotói és költségvetési hatáskörön, és megőrzi a közös kül- és biztonságpolitika terén, valamint a gazdaságpolitikák összehangolásában betöltött központi szerepét.

A Lisszaboni Szerződés a döntéshozatali eljárás szintjén hozta a leglényegesebb változást. A szerződés szerint a Tanács minősített többséggel dönt, kivéve azokat az eseteket, amikor a szerződések más eljárást, például egyhangú szavazást írnak elő. A gyakorlatban ez a minősített többségi szavazás számos új területre történő kiterjesztését jelenti (bevándorlás, kultúra stb.).

Az átláthatóság és a hatékonyság javítására szolgál a 2014-ben bevezetendő kettős többségi szavazás, amely az Unió kettős legitimitását tükrözi: a döntésekhez a tagállamok 55%-ának jóváhagyása szükséges, valamint az, hogy a döntést támogató országok lakossága kitegye az Unió lakosságának 65%-át. Az új számítási módszer alkalmazására egy olyan mechanizmussal együtt kerül majd sor, amely az ún. „ioanninai kompromisszumhoz” hasonlít, azaz lehetővé teszi csekély (a blokkoló kisebbség számát megközelítő) létszámú  tagállamcsoport számára is, hogy egy adott döntés tekintetében ellenvetéssel éljen. Ilyen esetekben a Tanácsnak – hatáskörén belül – mindent meg kell tennie azért, hogy belátható időn belül mindkét fél számára kielégítő megoldást találjon.

Az Európai Bizottság

A Bizottság legfőbb feladata, hogy szem előtt tartsa Európa érdekét. A Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi, hogy minden egyes tagállam saját biztost delegálhasson az Európai Bizottságba, míg a korábbi szerződések értelmében a biztosok számát csökkenteni kellett volna, így a Bizottság tagjainak száma kevesebb lett volna, mint az uniós tagországok száma.

A szerződés egy másik fontos új rendelkezése értelmében a Bizottság elnökének jelölésekor az európai parlamenti választások eredményeit is figyelembe kell venni.

A Bizottság elnökének hatásköre bővült: jogában áll lemondásra kötelezni a testület bármely tagját.

Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, a Bizottság alelnöke

A Lisszaboni Szerződés létrehozta az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének posztját. Ez a szerződés egyik legnagyobb intézményi újítása. Az új pozíció az Unió külső tevékenységének összehangoltságát hivatott megerősíteni.

A főképviselő kettős szerepet tölt be: egyrészt közös kül- és biztonságpolitikai mandátumot kap a Tanácsban, másrészt a Bizottság külkapcsolatokért felelős alelnökének tisztét látja el. A főképviselő egyben a Külügyek Tanácsának is elnöke, ezenfelül ő képviseli nemzetközi szinten az Uniót a közös kül- és biztonságpolitika terén; munkáját a Tanács és a Bizottság tisztviselőiből, valamint a nemzeti diplomáciai szolgálatok tagjaiból álló európai külügyi szolgálat segíti.

A többi intézmény

A szerződés az Európai Központi Bankkal és a Számvevőszékkel kapcsolatos jelenleg hatályos szerződések rendelkezéseit említésre méltó változtatás nélkül veszi át. Az Európai Unió Bíróságát illetően a Lisszaboni Szerződés – főként a bűntetőügyekben folytatott rendőrségi együttműködés terén – kiterjeszti az intézmény hatáskörét, és bevezet néhány eljárásbeli módosítást.

A nemzeti parlamentek

Jóllehet a nemzeti parlamentek nem tartoznak az EU hivatalos intézményrendszeréhez, az EU működésében alapvető szerepet játszanak. A szerződés elismeri és megerősíti a nemzeti parlamentek szerepét. Ha például megfelelő számú tagállami parlament véli úgy, hogy egy adott jogszabálytervezetben foglaltakat helyi, regionális vagy nemzeti szinten hatékonyabban lehetne megvalósítani, a Bizottságnak vagy vissza kell vonnia az új jogszabály megalkotására irányuló kezdeményezését, vagy pedig egyértelműen meg kell indokolnia, miért nem sérti a tervezet a szubszidiaritás elvét.

Jogi nyilatkozat | Cookie-k | Az EUROPA portálról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére