EUROPA

ÖSSZEFOGLALÓ

A jelenleg hatályos jogszabályok értelmében a hajók általi szennyezőanyag-kibocsátás – ami irányelv szerint konkrétan az olaj vagy más ártalmas anyagok hajókról történő kibocsátását jelenti – elvben bűncselekménynek minősül. A kisebb veszélyt jelentő kibocsátások nem minősülnek automatikusan bűncselekménynek, csak akkor, ha ismételt előfordulásuk a vízminőség romlását idézi elő.

A szennyező anyag-kibocsátásért felelős személyek büntetőjogi felelősségre vonhatók, amennyiben azt szándékosan, tudatos gondatlanságból * vagy súlyos hanyagságból követték el. A szennyezőanyagok kibocsátásával kapcsolatos felbujtás vagy bűnsegédlet szintén büntetőjogi szankciókat vonhat maga után.

Az irányelv a lobogóra és típusra való tekintet nélkül minden hajóra alkalmazandó. Tilos szennyező anyagok kibocsátása:

• az Európai Unió (EU) tagállamainak belvizein, beleértve a kikötőket is;
• a tagállamok felségvizein;
• nemzetközi hajózásra használt, az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. évi tengerjogi egyezményében meghatározottaknak megfelelő tranzitátkelésre vonatkozó rendszer hatálya alá tartozó tengerszorosokon;
• a tagállamok kizárólagos gazdasági övezetében;
• a nyílt tengeren.

Kivételek

A rendszer nem alkalmazandó az állami tulajdonban vagy üzemeltetésben lévő és kizárólag kormányzati, nem kereskedelmi célokra használt hadihajók vagy egyéb hajók által kibocsátott szennyező anyagokra.

A szennyezőanyag-kibocsátás tilalma alól kivételt képezhetnek azok a helyzetek is, amelyek emberek vagy a hajó biztonságát veszélyeztetik.

Jogi személyek

A magánjog hatálya alá tartozó jogi személyekre * is alkalmazhatók büntetőjogi szankciók, ha egy természetes személy azok javára követett el bűncselekményt. Ez független attól, hogy a természetes személy egyénileg vagy a jogi személy valamely testületének részeként járt el. A természetes személynek vezető tisztséget kell betöltenie a jogi személy struktúráján belül.

A jogi személyt felelősségre lehet vonni abban az esetben is, ha a természetes személy által elkövetett bűncselekményeket figyelmetlenség, nevezetesen a felügyelet vagy ellenőrzés hiánya tette lehetővé.

A jogi személy felelősségének megállapítása nem zárja ki az érintett természetes személyek elleni büntetőeljárás folytatását.

Szankciók alkalmazása

A nemzeti hatóságok – a kisebb kárt okozó jogsértések esetében is – biztosítják a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók alkalmazását. A hatóságok együttműködnek azon esetekben, amikor egy hajót egyikük vizein illegális kibocsátáson érnek, mielőtt a hajó kikötne egy másik EU-tagállam valamely kikötőjében.

Háttér

Az Erika tartályhajó 1999. decemberi, majd a Prestige 2002. novemberi elsüllyedése felhívta a figyelmet arra, hogy szükség van a hajókról származó szennyezéssel kapcsolatos intézkedések megerősítésére. Mindemellett a szennyezések legfőbb forrását nem a balesetek jelentik: azokra legtöbbször szándékos kibocsátások (tartálytisztítási műveletek és a fáradt olaj leeresztése) eredményeképpen kerül sor.

E szabályok lehetővé teszik a hajókból származó szennyezés megelőzéséről szóló, 1973. évi nemzetközi egyezmény és az ahhoz 1978-ban csatolt jegyzőkönyv (az 1973/1978. évi Marpol-egyezmény (EN)) beépítését a közösségi jogba. Ezáltal lehetővé válik az egyezmény rendelkezéseinek harmonizált alkalmazása.

E két egyezmény kétszintű felelősségi rendszert épít fel, amely a következő elemekből áll:

• a hajó tulajdonosának (korlátozott) objektív felelőssége;
• egy olyan kollektív finanszírozású alap, amely kiegészítő kártérítést nyújt az olajszennyezés áldozatainak, amennyiben azok nem kapnak teljes kártérítést.