EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

A tengerészeti munkaügyi normák szigorítása

Az Európai Bizottság konzultálni kíván a szociális partnerekkel azt illetően, miként lehetne beépíteni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményének vonatkozó rendelkezéseit a közösségi jog 2006 februárjában elfogadott tengerészeti munkaügyi normáiba.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye (2006. június 15.) az EK-Szerződés 138. cikkének (2) bekezdése értelmében a tengerészeti munka normáinak szigorításáról [COM(2006) 287 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

A Bizottság fokozottan támogatta a tengerészeti munkaügyi normákat meghatározó ILO (EN) (ES) (FR)-egyezmény kidolgozását. A Bizottság véleménye szerint ennek az egyezménynek a végrehajtása mind közösségi, mind nemzeti szinten létfontosságú.

Az Európai Uniót (EU) létrehozó szerződés 138. cikkének (2) bekezdése szerint a Bizottságnak a szociálpolitika területére vonatkozó javaslatok benyújtása előtt konzultálnia kell a szociális partnerekkel a közösségi fellépés lehetséges irányáról.

Az egyezmény hatálya

Az egyezmény több olyan rendelkezést foglal egységbe, amelyek célja megfelelő munka- és életkörülmények biztosítása a nemzetközi útvonalakon vagy külföldi kikötők között közlekedő 500 tonna vagy annál nagyobb bruttó szállítási kapacitású hajók fedélzetén. Az egyezményben meghatározott normák a következő területekre terjednek ki:

  • a munkaerő-felvételnél alkalmazandó minimális követelmények;
  • az alkalmazás feltételei és a munkavállalók jogai;
  • a fedélzeti szállás;
  • a szociális védelem;
  • a felelősségi körök meghatározása az egyezmény alkalmazásában.

Az egyezmény erősségei

Az ILO-egyezmény elsődleges célja az ILO által 1919 óta elfogadott tengerészeti munkaügyi egyezmények és ajánlások egységes szerkezetbe foglalása egyetlen, nagy jogi és politikai jelentőségű dokumentumban. Továbbá, a teljes hatékonyság elérése érdekében az egyezmény innovatív mechanizmusokra épül.

Az egyezmény második célkitűzése a globalizáció kezelése és egyenlőbb versenyfeltételek biztosítása. Ennek keretében elősegíti a komoly világméretű versennyel szembesülő tengeri szállítási ágazat stabilizálását, valamint a globalizációval összefüggésben a tengerészek jogállásának rendezését. Néhány ártalmas jelenség ugyanis – például a szociális dömping – hátrányosan érinti a hatályos szabályokat tiszteletben tartó tengerészeket és hajózási vállalkozásokat.

Az utolsó célkitűzés pedig a tengeri biztonság javítása és a szakma vonzerejének növelése. Megjegyzendő, hogy a tengeri balesetek 80%-a emberi mulasztásra vezethető vissza. Ezért átfogó szociális minimumszabályokat kell megállapítani, és újra kell gondolni a képzés területét is. A képesítés és a munkafeltételek két, egymással összefüggő területet alkotnak.

Az EU szerepe

A Bizottság kezdettől fogva minden támogatást megadott az egyezmény előkészületi munkáihoz, mivel meggyőződése, hogy az egész világon törekedni kell a tisztességtelen verseny visszaszorítására és a szociális normák fejlesztésére. A Bizottság dinamizáló szerepkört töltött be azáltal, hogy hozzáadott értéket nyújtott a tárgyalások során, és biztosította az egyezmény szövege és a közösségi jogszabályok összeegyeztethetőségét. Ezenkívül segített összehangolni a tagállamok álláspontját, és pénzügyi támogatást is nyújtott.

A Bizottság most ösztönözni és gyorsítani igyekszik az egyezmény ratifikálását annak érdekében, hogy az minél hamarabb életbe léphessen. Mivel az egyezmény életbe lépésének egyik feltétele, hogy azt legalább 30 olyan állam ratifikálja, amelyek a világ összes hajója űrtartalmának legalább 33%-át képviselik, az Unió 27 tagállamával jelentős szereplőnek számít, így felgyorsíthatja a folyamatot.

A Bizottság ezenkívül szeretné javítani és gazdagítani a közösségi normákat: ennek érdekében arra törekszik, hogy az egyezmény legjelentősebb rendelkezései a közösségi jogba is beépüljenek.

Ezért a konzultáció jelenlegi első szakaszában a szociális partnereket arra kéri, hogy nyilatkozzanak az egyezmény végrehajtásához kapcsolódó különféle kérdésekben. Ezek a kérdések, amelyek kapcsán egy hatástanulmány is készül, a következők:

  • a meglévő közösségi vívmányok fejlesztése azok kiigazítása, egységes szerkezetbe foglalása vagy kiegészítése révén, bizonyos iránymutatások alapján;
  • a közösségi jogban az egyezmény keretein túlmutató rendelkezések haszna;
  • az egyezményben szereplő nem kötelező erejű rendelkezések kötelezővé tételének indokoltsága;
  • a szociális partnerek lehetséges részvétele olyan tárgyalásokban, amelyek célja egy tanácsi határozat útján végrehajtandó megállapodás kidolgozása a Szerződés 139. cikke értelmében.

A Bizottság ezenkívül azt a kérdést is intézi a szociális partnerekhez, hogy indokolt-e a közösségi háromoldalú struktúra alkalmazása az egyezmény által előírt nyomon követő bizottságban.

Háttér

Az egyezmény elfogadását követően az Európai Bizottság létfontosságúnak tartotta az egyezmény végrehajtásához szükséges eszközök közösségi és nemzeti szintű mozgósítását. A Bizottság célja az EU értékeinek és érdekeinek érvényesítése, valamint magas szintű követelmények előmozdítása a világ minden részén.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács 2007/431/EK határozata (2007. június 7.) a tagállamoknak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezményének az Európai Közösség érdekében történő megerősítésére való felhatalmazásáról [Hivatalos Lap L 161., 2007.6.22.]. A társadalombiztosítási rendszerek összehangolása tekintetében a Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Arra azonban nem jogosult, hogy a tagállamok helyett ratifikáljon egyezményeket. A Tanács 2007. június 7-i határozata lehetővé teszi, hogy a tagállamok a társadalombiztosítási rendszerek összehangolásának szempontjai tekintetében ratifikálják az egyezményt.

Utolsó frissítés: 10.01.2008

Top