EUROPA

ÖSSZEFOGLALÓ

A 96/191/EK tanácsi határozattal az Európai Unió (EU) megkötötte az Alpok védelméről szóló egyezményt. Ennek célja a természetes ökoszisztéma megőrzése és a fenntartható fejlődés előmozdítása az Alpokban, védve egyúttal az ott élők gazdasági és kulturális érdekeit. Az Alpesi Egyezmény állandó bizottsággal rendelkezik, amely az aláíró felek képviselőiből áll.

A jegyzőkönyv Európai Unió általi aláírásának ezenkívül az is célja, hogy politikai jelzést küldjenek minden félnek, felszólítva őket a jegyzőkönyv aláírására és ratifikálására.

Célkitűzések

A jegyzőkönyv célja:

• az alpesi régió közlekedése által okozott tényleges és potenciális károk csökkentése;
• hozzájárulás az élőhelyek és gazdasági terek fejlődéséhez az országok között harmonizált közlekedéspolitika segítségével, amely a különféle közlekedési módokban (utak, vasút stb.) jelenik meg;
• az alpesi régió biodiverzitását és természeti és kulturális örökségét fenyegető veszélyek csökkentése;
• a gazdaságilag megfizethető közlekedés biztosítása a közlekedési rendszerek hatékonyságának és fenntarthatóságának növelésével.

Az egyezmény aláíró felei vállalják, hogy az alpesi régió kezelése során figyelembe veszik a közlekedés által okozott tényleges és potenciális károkat, azaz a szennyezéseket (zajszennyezés, kémiai szennyezés), valamint a személyek és javak biztonságát. Ezzel párhuzamosan az aláírók kötelezik magukat arra, hogy:

• növelik a közlekedési ágazat jövedelmezőségét;
• optimalizálják a meglévő infrastruktúra kihasználását;
• a többi szakpolitika értékelése és végrehajtása során figyelembe veszik a közlekedés kérdését;
• a döntéshozatalba bevonják az önkormányzatokat.

Különleges intézkedések és stratégiák

Az Alpesi Egyezmény többek között egy sor különleges intézkedést és stratégiát is meghatároz. Ezek célja a közlekedés racionális és biztonságos kezelése a következő alapelvek mentén:

• a különböző közlekedési módok megfelelő koordinációja;
• az intermodalitás elősegítése;
• a közlekedés környezettudatosabbá alakítása;
• a kommunikációs csatornák védelme a természeti kockázatok ellen;
• a személyek és a környezet védelme;
• a károsanyag-kibocsátás és zajszennyezés fokozatos csökkentése;
• felhasználóbarát és környezettudatos közlekedési eszközök létrehozása és fejlesztése;
• hatástanulmányok készítése a tervezett projektek esetében, valamint az érintettekkel folytatandó konzultáció.

Az egyezmény meghatározza a különböző közlekedési módokra vonatkozó különleges alapelveket is:

• biztosítani kell a vasúti közlekedés infrastrukturális megerősítését és jobb kihasználását, valamint az áruszállítás esetében az intermodalitás igénybevételét;
• alaposabban ki kell használni a folyami és tengeri hajózási lehetőségeket;
• a közúti fuvarozás terén az aláíró államoknak el kell kerülniük a nagy kapacitású új útvonalak építését. Amennyiben azonban minimalizálható a környezeti hatás, meg lehet valósítani az új projekteket;
• a légi szállítás okozta károkat a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell. A szabadidős célú nem motoros légi tevékenységeket is korlátozni kell.

A „szennyező fizet” elv

Az aktus felszólítja az aláíró feleket a „szennyező fizet” elv alkalmazására, valamint egy olyan módszer létrehozására, amely lehetővé teszi a környezeti költségek beépítését az infrastruktúrák globális költségeibe.

Az aláíró országoknak rendszeresen jelentést kell tenniük az állandó bizottságnak a jegyzőkönyvben foglalt intézkedések végrehajtásáról. A bizottság jelentést tesz a jegyzőkönyvnek való megfelelőségről.

Háttér

1991. május 14-én a Tanács felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy részt vegyen az alpesi egyezmény és annak jegyzőkönyvei tárgyalásán.

A közlekedési jegyzőkönyvet az Alpesi Egyezmény 2000. október 30–31-i luzerni miniszteri találkozóján nyitották meg aláírásra.

A Tanács az Alpesi Egyezmény közlekedési jegyzőkönyvét 2006. december 12-én írta alá. Ezt a Tanács és a Bizottság közös nyilatkozata kísérte, amely a közlekedési jegyzőkönyv értelmezését tartalmazta.

Az Európai Közösségen kívül az Alpesi Egyezmény aláíró országai közé tartozik Németország, Franciaország, Olaszország, Liechtenstein, Monaco, Ausztria, Svájc és Szlovénia.