EUROPA

ÖSSZEFOGLALÓ

Ez a rendelet közös szabályokat állapít meg az Európai Unióban (EU-ban) a polgári légi közlekedés védelme érdekében az azt veszélyeztető jogellenes cselekményekkel szemben.

A rendelet rendelkezései az EU-tagállamok területén elhelyezkedő valamennyi olyan repülőtérre vagy azok részeire alkalmazandóak, amelyeket nem kizárólag katonai célokra használnak. A rendelkezések továbbá alkalmazandóak a fent említett repülőtereken szolgáltatást nyújtó minden üzemben tartóra, beleértve a légi fuvarozókat is. Ezenfelül kiterjed valamennyi jogalanyra is, amely a repülőtér területén belül vagy kívül található helyszínen szolgáltatásokat nyújt a repülőtér számára.

Közös alapkövetelmények

A polgári légi közlekedés védelmét szolgáló közös alapkövetelmények az alábbiakra terjednek ki:

• a repülőterek védelme;
• a repülőterek elkülönített területei;
• a légi járművek védelme;
• utasok és kézipoggyász;
• feladott poggyász;
• áru és postai küldemény;
• légifuvarozói posta és légifuvarozói anyagok;
• fedélzeti ellátmány és repülőtéri készletek;
• a repülés tartama alatti védelmi intézkedések;
• a személyzet toborzása és képzése;
• a védelmi berendezések.

A rendelet tartalmazza azon általános intézkedések jegyzékét, amelyek megállapítják a közös alapkövetelményekre vonatkozó kritériumokat és feltételeket, és amelyeket az említett alapkövetelmények nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására kell használni. A rendelet továbbá részletes intézkedéseket sorol fel a közös alapkövetelmények végrehajtására vonatkozó kritériumok és eljárások tekintetében.

Az említett intézkedések meghatározásában a Bizottság munkáját egy, az EU-tagállamok képviselőiből álló bizottság segíti, valamint az érdekelt felek tanácsadó csoportja látja el tanácsaival, amelynek tagjai a légi közlekedés védelmével foglalkozó vagy abban közvetlenül érintett európai képviseleti szervezetek.

Az EU-tagállamok felelős hatóságaira, az üzemben tartókra és a jogalanyokra kiterjedő kötelezettségek

Az EU-tagállamoknak ki kell jelölniük egyetlen felelős hatóságot, amelynek feladata biztosítani a közös alapkövetelmények végrehajtását.

Mindegyik EU-tagállamnak meg kell terveznie és végre kell hajtania a következő programokat:

• a polgári légi közlekedés védelmét szolgáló nemzeti program, amely meghatározza a közös alapkövetelmények végrehajtásával kapcsolatos hatásköröket; valamint
• a nemzeti minőségbiztosítási program, amely nyomon követi a rendeletnek, valamint az adott ország nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programjának való megfelelést.

Minden egyes üzemben tartónak és jogalanynak meg kell terveznie és végre kell hajtania a következő programok egyikét:

• repülőtér-védelmi program, amely meghatározza a repülőtér üzemben tartója által annak érdekében követendő módszereket és eljárásokat, hogy megfeleljen mind ennek a rendeletnek, mind a repülőtér helye szerinti tagállamban érvényes nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programnak;
• a légi fuvarozói védelmi program, amely meghatározza azokat a módszereket és eljárásokat, amelyeket a légi fuvarozónak követnie kell ahhoz, hogy megfeleljen mind ennek a rendeletnek, mind a repülőtér helye szerinti tagállamban érvényes nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programnak; vagy
• a jogalanyok védelmi programja, amely meghatározza azokat a módszereket és eljárásokat, amelyeket a jogalanynak követnie kell ahhoz, hogy megfeleljen mind ennek a rendeletnek, mind a repülőtér helye szerinti tagállamban érvényes nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programnak.

A Bizottság az érintett EU-tagállam felelős hatóságával együttműködve ellenőrzéseket hajt végre a közös alapkövetelmények EU-tagállamok általi alkalmazásának figyelemmel kísérése érdekében. Ide tartozik az EU-tagállamok felelős hatóságainak ellenőrzése, valamint a repülőterek, az üzemben tartók és a jogalanyok előzetes bejelentés nélküli ellenőrzése is. A Bizottság szükség esetén ajánlásokat tesz a légi közlekedés védelmének javítására. A bizottsági ellenőrzésről készült jelentést el kell juttatni az érintett EU-tagállam felelős hatóságához, amely válaszában megjelöli az esetlegesen észlelt hibák kijavítására tett intézkedéseket.

Az EU-tagállamok felelőssége megállapítani az ezen rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, valamint biztosítani a szankciók végrehajtását.

Az EU-tagállamok kockázatfelmérés alapján az ezen rendeletben előírtaknál szigorúbb intézkedéseket is alkalmazhatnak, feltéve, hogy azok mindig a tárgykörhöz kapcsolódóak, objektívek, megkülönböztetéstől mentesek és a tárgyukat képező kockázattal arányosak. Az EU-tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ilyen intézkedésekről, és a Bizottság továbbítja ezeket az információkat a többi EU-tagállam felé.

Kapcsolatok az EU-n kívüli országokkal

Az EU-tagállamok és az EU-n kívüli országok között olyan légi közlekedési megállapodások jöhetnek létre, amelyek elismerik, hogy az EU-n kívüli országokban alkalmazott védelmi követelmények egyenértékűek az EU közös alapkövetelményeivel.

A rendelet az Európai Gazdasági Térség (EGT) országaira (Izland, Liechtenstein, Norvégia) és Svájcra is alkalmazandó.

Az EU-tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot, ha az EU-n kívüli ország által megkövetelt intézkedések eltérnek a közös alapkövetelményektől az olyan járatok esetében, amelyek egy EU-tagállami repülőtérről abba az EU-n kívüli országba vagy azon keresztül közlekednek.

Háttér

Az Amerikai Egyesült Államokban 2001. szeptember 11-én történtek következtében az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a 2320/2002/EK rendeletet, amely közös szabályokat hozott létre a polgári légi közlekedés biztonsága területén. Azonban a 2320/2002/EK rendeletet korszerűsíteni kellett a polgári légi közlekedés védelme terén nyert tapasztalatok fényében. Ezért elfogadták a 300/2008/EK számú, a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól szóló rendeletet a polgári légi közlekedés védelme területén már meglévő szabályok egyszerűsítése, harmonizálása és tisztázása érdekében. Ez a rendelet továbbá hatályon kívül helyzete a 2320/2002/EK rendeletet.