RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Halászati jogokon alapuló irányítási eszközök

A Bizottság vitát nyit a halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszereknek a közös halászati politikán (KHP) belüli jövőjéről. Javasolja, hogy összpontosítsanak a jelenlegi nemzeti rendszerek elemzésére, valamint a gazdálkodási rendszerek hatékonyságának a legjobb gyakorlat megosztásával történő lehetséges növelésére.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye (2007. február 26.) a halászati jogokon alapuló irányítási eszközökről [COM(2007) 73 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

Globális szinten valamennyi gazdálkodási rendszer különböző hozzáférési és/vagy használati jogokat vezetett be a halászati erőforrásokhoz. Ez a helyzet a KHP esetében is, amely többek között nemzeti engedélyekről és kvótákról, egyes halászatok esetében a tengeren töltött napok számának korlátozásáról és más, a flottakapacitás szabályozására vonatkozó intézkedésről rendelkezik. Bár a KHP-nak a halászati jogok tagállamok közötti elosztására vonatkozó rendszere alapvetően hatékonynak bizonyult, más tekintetben az eredmények elmaradnak a célkitűzéseitől. Ez különösen megmutatkozik számos halállomány kimerülésében, vagy a flotta egy részének gyenge gazdasági teljesítményében. Ezért a KHP jelenlegi legfontosabb célkitűzése a halászati erőforrások megőrzése az ökoszisztéma védelme és a gazdasági tevékenységek fenntartása céljából.

A Bizottság úgy véli, hogy a jelenleg a Közösségben alkalmazott különböző gazdálkodási rendszerek nem elég átláthatóak, nem elég hatékonyak, és bizonyos esetekben egymással nem egyeztethetők össze, ami nagy mértékben hozzájárul a halászati iparág gazdasági nehézségeihez. E közleményben a Bizottság megvizsgálja, hogy milyen megoldások kínálkoznak a halászati gazdálkodás hatékonyabbá tételére, és egyúttal annak elősegítésére, hogy teljesüljenek azok az alapvető célkitűzések, amelyeket a Közösség a KHP keretében igyekszik megvalósítani. A Bizottság egy, a tagállamok és a halászati iparág bevonásával zajló, a Bizottság reményei szerint „gyakorlatias, átlátható és eredményes” vita elindítását javasolja. A megvitatandó témák közé tartozik az érvényben lévő rendszerek értékelése és javítása, valamint a legjobb gyakorlat megosztása.

Közösségi háttér

A halászati irányítási rendszerek az Európai Unió (EU) és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartoznak. A közösségi hatáskör az alábbiakra vonatkozik:

  • a teljese flottaméret korlátozása;
  • a fogási és halászati erőkifejtési szintek meghatározása;
  • a halállományok kiegészítő védelmét biztosító hajó és/vagy halászeszköz-korlátozásokhoz hasonló technikai intézkedések elfogadása.

Az engedélyek, a kvóták és a halászati erőkifejtés nemzeti és regionális szinten történő elosztása és kezelése a nemzeti hatóságok feladata.

Valamennyi ilyen gazdálkodási intézkedés hozzájárul az egyéni halászok hozzáférési és lehalászási jogának meghatározásához. E jogok gazdasági szempontból értékesíthetők, de ez gyakran nem teljesen átlátható és nem kiszámítható módon történik.

A halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerek

A halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerek csupán elősegítik a halászok gazdasági teljesítményének javítását. Így tehát továbbra is szükség lesz olyan védelmi jellegű célkitűzések meghatározására, amelyek megvalósítása a különböző halászati gazdálkodási intézkedések (pl. kvóták) révén érhető el. A hivatalosan elismert halászati jogok ahhoz járulnak hozzá, hogy a lehető leginkább költségkímélő módon valósuljanak meg ezek a célkitűzések. Ebből adódóan a gazdasági fenntarthatóságnak hozzá kell járulnia a biológiai fenntarthatóság javulásához, mivel a megfelelően működő gazdálkodási rendszer a halászoknak és az ágazatnak az alaperőforrások fenntarthatóságában való érdekeltségét növeli.

E gazdálkodási rendszereknek a legvitatottabb eleme a halászati jogok átruházhatósága. Az átruházhatóság piaci értéket ad az erőforrások használatának, amely így akár rendkívül magas is lehet és lényeges visszahatással lehet az ágazat fejlődésére. A jogok átruházhatósága javítja a halászati vállalkozások hatékonyságát. Emellett azonban a kvóta-tulajdonnak, a halászati tevékenységek földrajzi megoszlásának és a flották összetételének koncentrációjához is vezet az ágazatban. Fontos megemlíteni azt is, hogy ez a koncentráció a halászati lehetőségek lecsökkenésének is az eredménye. A túlzott koncentráció ellensúlyozása érdekében a halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerek úgy is kialakíthatóak, hogy a koncentrációt bizonyos szint alá csökkentsék. Ezáltal megőrizhető lenne a halászati tevékenységek kiegyensúlyozott földrajzi eloszlása és, elsősorban a kis léptékű part menti halászat védelme révén, megmaradnának a jelenlegi kulturális, társadalmi és szakmai viszonyok. A jogok koncentráltságát korlátozó új intézkedéseknek ugyanakkor tiszteletben kell tartaniuk a belső piac és a versenyjog szabályait. A Bizottságnak kötelessége biztosítani, hogy a koncentráció és az áthelyezések visszafogására bevezetett mechanizmusok összhangban állnak a Közösség egységes piacával és versenyjogi szabályaival.

A halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerek alkalmazásából „lefölözési” * és visszaengedési problémák is keletkezhetnek, aminek következtében veszélybe kerülhet a tengeri erőforrások fenntarthatósága és nehezebbé válik a fogások tényleges szintjének meghatározása. Ezek a problémák eddig is fennálltak, a halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerektől függetlenül. A Bizottság felvázolt egy tervet a visszaengedések megszüntetésére. Ehhez hasonlóan a halászati tevékenységek felett gyakorolt szigorúbb és fokozottabb ellenőrzés kulcsfontosságú eleme bármiféle irányítási rendszer megfelelő működésének.

Vitaindítás

Tekintettel arra, hogy a KHP a halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztása vonatkozásában a „viszonylagos stabilitás” elvét követi, amelynek értelmében megállapított állományrészeket biztosítanak az egyes tagállamoknak, nehezen képzelhető el a halászati jogok tagállamok közötti szabad kereskedelmén alapuló közösségi szintű gazdálkodási rendszerre való áttérés. A halászati jogokkal való gazdálkodást és azok átruházhatóságát nemzeti szinten kellene fejleszteni. Ez természetesen nem akadályozná meg a tagállamok közötti kvótakereskedelmet, ahogy az már most is történik.

A Bizottság, a tagállamok és a halászati ágazat között folytatott párbeszédek felfedtek néhány érzékeny, a halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerek létrehozásához kapcsolódó témát. Ezek a következők:

  • a „viszonylagos stabilitás” kérdése;
  • a halászati jogok átruházhatósága, amelyek ezeknek a jogoknak a túlzott és gyakran visszafordíthatatlan koncentrációjához vezetnek;
  • a halászati jogok kezdeti elosztása és érvényességi ideje;
  • a kisüzemi halászatot érintő esetleges negatív hatások a nagyipari halászati vállalkozások jelenlétéből fakadóan;
  • a „lefölözés” és a visszaengedés problémája;
  • a végrehajtás hatékony ellenőrzésének szükségessége.

A közösségi vitának, amelyet a lehető legátfogóbbra terveznek, a következő témákat is le kell fednie:

  • a jelenlegi nemzeti rendszerek elemzése;
  • hatékonyságuk növelése a legjobb gyakorlatok megosztása révén;
  • a transznacionális elemek, mint például a tagállamok rendszerei közötti lehetséges szinergiák létrehozásának vagy a tagállamok közötti kvótakereskedelemnek a kérdése.

Ezeket a problémákat egy szükséges és sürgető, a halászati jogokon alapuló gazdálkodási rendszerek eszközeinek jövőjéről szóló vita keretében kell megtárgyalni. A Bizottság több tanulmány és szakvélemény elkészítésével járul majd hozzá ehhez a vitához. A Bizottság tervei szerint a 2008 elejére összefoglalást készít a vitáról, amelyben megvizsgálja a további lépések szükségességét, valamint egy beszámolót fog készíteni a Tanács és az Európai Parlament számára, és – adott esetben – javaslatot vagy ajánlást készít a további teendőkről.

A jogszabályban használt kulcsfogalmak
  • „Lefölözés” (high grading): Halászati gyakorlat, amelynek során gazdasági okokból visszadobják a fogás egy részét. Ilyen eset például, ha a hal szállítási költségei nagyobbak a piaci értékénél, vagy értékesebb halfaj szállítására, illetve tárolására tartják fenn a rakteret.
Utolsó frissítés: 05.12.2007
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére