Európai elfogatóparancs
Az Európai Unió elfogadja az elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározatot. A határozat egyszerűsíti és felgyorsítja az eljárásokat; valamennyi politikai és közigazgatási eljárást egyetlen igazságügyi eljárás vált fel.
JOGI AKTUS
A Tanács 2002/584/IB kerethatározata (2002. június 13.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról [Hivatalos Lap L 190., 2002.7.18.] [lásd a módosító jogszabály(oka)t].
ÖSSZEFOGLALÓ
A 2002-ben elfogadott európai elfogatóparancs a kiadatási rendszer helyébe lép azáltal, hogy valamennyi nemzeti igazságügyi hatóságot (végrehajtó igazságügyi hatóságot) kötelez arra, hogy a valamely személyre vonatkozóan egy másik tagállam igazságügyi hatósága (kibocsátó igazságügyi hatóság) által kiállított átadási kérelmet minimális ellenőrzéssel, ipso facto ismerje el. A kerethatározat 2004. január 1-jén lépett hatályba, és valamennyi korábbi vonatkozó jogszabályt felváltott.
A tagállamok ennek ellenére továbbra is szabadon alkalmazhatnak és köthetnek kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat, amennyiben ezek megkönnyítik vagy tovább egyszerűsítik az átadási eljárásokat. A fent említett megállapodások semmiképpen sem érinthetik hátrányosan az olyan tagállamokkal fennálló kapcsolatokat, amelyek ezeknek nem részesei.
Általános elvek
A kerethatározat meghatározása szerint az európai elfogatóparancs egy adott tagállamban elfogadott igazságügyi hatósági határozat, amely azt a célt szolgálja, hogy egy másik tagállamban egy adott személyt a következők érdekében elfogjanak és átadjanak:
- büntetőeljárás lefolytatása;
- szabadságvesztés-büntetés végrehajtása;
- szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása.
Az elfogatóparancsot a következő esetekben kell alkalmazni:
- legalább négy havi szabadságvesztésre vagy szabadságelvonásra vonatkozó jogerős ítélet;
- olyan bűncselekmény, amely esetében a várható szabadságvesztési vagy szabadságelvonási büntetés felső határa meghaladja az egy évet.
A cselekmény kettős büntethetőségének mérlegelése nélkül átadásra kerül többek között az alábbi bűncselekmények elkövetője, feltéve, hogy a kibocsátó tagállamban az adott bűncselekményre vonatkozó büntetési tétel felső határa legalább háromévi szabadságvesztés: terrorizmus, emberkereskedelem, korrupció, bűnszervezetben való részvétel, pénzhamisítás, emberölés, rasszizmus és idegengyűlölet, erőszakos közösülés, lopott gépjárművek kereskedelme, csalás, ideértve az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalást is.
A fent említettektől eltérő bűncselekmények esetében az átadás feltételéül szabható, hogy azok a cselekmények, amelyek miatt az átadást kérték, a végrehajtó tagállam joga szerint bűncselekménynek minősüljenek (a kettős büntethetőségre vonatkozó szabály).
Az európai elfogatóparancsnak számos információt kell tartalmaznia az érintett személy személyazonosságára, a kibocsátó igazságügyi hatóságra, a jogerős ítéletre, a bűncselekmény jellegére, a büntetésre stb. vonatkozóan (a formanyomtatvány mintája megtekinthető a kerethatározat mellékletében).
Eljárások
Általános esetben a kibocsátó hatóság közvetlenül továbbítja az európai elfogatóparancsot a végrehajtó igazságügyi hatóságnak. A határozat előírja a Schengeni Információs Rendszerrel (SIS) és az Interpollal való együttműködést. Ha a végrehajtó tagállam hatósága nem ismert, a kibocsátó tagállam igénybe veheti az Európai Igazságügyi Hálózat segítségét.
Minden tagállamnak joga van szükséges és arányos intézkedéseket meghozni a keresett személlyel szemben. Ha egy keresett személyt elfognak, jogában áll megismerni az európai elfogatóparancs tartalmát, valamint igénybe veheti védő és tolmács szolgáltatásait.
Minden esetben a végrehajtó hatóság dönt arról, hogy az érintett személyt továbbra is fogva tartja, vagy bizonyos feltételekkel szabadon bocsátja.
A döntés meghozataláig (a nemzeti rendelkezésekkel összhangban) a végrehajtó hatóság kihallgatja az érintett személyt. A végrehajtó igazságügyi hatóság legkésőbb az elfogást követő 60 napon belül köteles végleges határozatot hozni az európai elfogatóparancs végrehajtásáról. A meghozott határozatról haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó hatóságot.
Az európai elfogatóparancs végrehajtásából eredő fogva tartás teljes időtartamát be kell számítani a kiszabott szabadságvesztés teljes időtartamába.
Az érintett személy nyilatkozhat arról, hogy beleegyezik az átadásba. Ez a nyilatkozat nem visszavonható, ezért biztosítani kell az érintett teljes körű előzetes tájékoztatását. Ilyen esetben a végrehajtó igazságügyi hatóság legkésőbb a beleegyezést követő tíz napon belül köteles végleges határozatot hozni az elfogatóparancs végrehajtásáról.
A végrehajtás és az átadás megtagadásának okai
Egy tagállam az alábbi esetekben tagadhatja meg az európai elfogatóparancs végrehajtását:
- egy tagállam ugyanazon személy ellen ugyanazon bűncselekményért korábban jogerős ítéletet hozott (a „non bis in idem” elve);
- a bűncselekmény a végrehajtó tagállamban közkegyelem alá esik;
- az érintett személy a végrehajtó tagállam joga szerint életkora miatt büntetőjogi felelősségre nem vonható.
Egyéb körülmények esetén (a végrehajtó tagállam rendelkezései szerint a büntethetőség vagy a büntetés elévült, az érintett személyt egy harmadik állam ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélte) a végrehajtó tagállam megtagadhatja az elfogatóparancs végrehajtását. Ehhez akkor is joga van, ha az érintett személy nem jelent meg személyesen azon a tárgyaláson, amelyen az ítéletet hozták, kivéve ha megfelelő biztosítékokról rendelkeztek. A megtagadásra vonatkozó döntést minden esetben indokolni kell.
Bizonyos tájékoztatás ellenében (az elfogatóparancsra, a bűncselekmény jellegére, az érintett személyazonosságára stb. vonatkozóan) minden tagállam engedélyezi, hogy az érintett személyt területén átadás céljából átszállítsák.
Az európai elfogatóparancsot le kell fordítani a végrehajtó tagállam hivatalos nyelvére. Mindemellett bármely olyan biztonságos eszközzel továbbítható, amely alkalmas írásbeli változat készítésére, és a végrehajtó tagállam számára lehetővé teszi hitelességének megállapítását.
Gyakorlati, általános és záró rendelkezések
2004. január 1-jétől a tagállamokhoz érkező kiadatási kérelmek esetében a kerethatározat végrehajtása céljából elfogadott nemzeti intézkedésekkel összhangban járnak el.
A kerethatározatot Gibraltárra is alkalmazni kell.
HIVATKOZÁSOK
| Jogi aktus | Hatálybalépés | Az átültetés határideje a tagállamokban | Hivatalos Lap |
|---|---|---|---|
|
2002/584/IB tanácsi kerethatározat |
2002.8.7. |
2003.12.31. |
HL L 190., 2002.7.18. |
| Módosító jogszabály(ok) | Hatálybalépés | Az átültetés határideje a tagállamokban | Hivatalos Lap |
|---|---|---|---|
|
2009/299/IB tanácsi kerethatározat |
2009.3.28. |
2011.3.28. |
HL L 81., 2009.3.27. |
KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK
A Bizottság jelentése az Európai Parlamentek és a Tanácsnak (2011. április 11.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i tanácsi kerethatározat 2007-től való végrehajtásáról [COM(2011) 175 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].
Ez a jelentés számvetést készít az európai elfogatóparancs elfogadása óta eltelt hét év eredményeiről. Operatív szinten a kezdeményezés úgy tűnik, sikeres volt: 54 689 elfogatóparancsot adtak ki, amelyek közül 11 630-at hajtottak végre. Az uniós tagállamok közötti kiadatás átlagos időtartama az átadáshoz hozzájáruló személyek esetében 14–17 nap, a hozzá nem járulók esetében pedig 48 nap, szemben a korábbi helyzettel, amikor a várakozási idő meghaladta az egy évet. Ez a mechanizmus tovább erősíti a személyek szabad mozgását az Unión belül, miközben biztosítja, hogy a határok nyitottságával ne éljenek vissza azok, akik az igazságszolgáltatást akarják elkerülni, A Bizottság ennek ellenére hiányosságokat is említ, elsősorban az alapvető jogok tiszteletben tartásával összefüggésben. Felszólítja a tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg, saját jogszabályaikat hozzák összhangba a 2002/584/IB kerethatározattal, valamint hajtsák végre az európai elfogatóparancs működésének javítása érdekében már elfogadott eszközöket. A jelentés megállapítja továbbá, hogy túlságosan sok elfogatóparancsot adnak ki csekély súlyú bűncselekmények esetében, és szorgalmazza, hogy a kérelmező tagállamok alkalmazzák az arányosság elvét.
A Bizottság jelentése (2006. január 24.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i tanácsi kerethatározat 34. cikke alapján (felülvizsgált változat) [COM(2006) 8 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].
A jelentés felülvizsgált változata elsősorban az eredeti jelentés benyújtását követően elfogadott olasz jogszabályra vonatkozik. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az európai elfogatóparancs a tagadhatatlan kezdeti késések ellenére a legtöbb előrelátható esetben operatív.
A Bizottság jelentése (2005. február 23.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2005. június 13-i tanácsi kerethatározat 34. cikke alapján [COM(2005) 63 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].
A Bizottság e jelentésben szereplő értékelése szerint az európai elfogatóparancs a 2004. január 1-jei bevezetése óta pozitív hatással bír a politikai függetlenség és a hatékonyság, valamint az átadási eljárás gyorsasága tekintetében is, mindemellett pedig tiszteletben tartja az érintett személyek alapvető jogait.
Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2005. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 31. cikkének (2) bekezdésében említett nyilatkozato [Hivatalos Lap L 246., 2003.9.29].
Dánia, Finnország és Svédország úgy nyilatkozik, hogy hatályos és egységes jogszabályaik lehetővé teszik a jelenlegi kerethatározat rendelkezéseinek elmélyítését és kibővítését. Ezek az országok egymás között továbbra is hatályban tartják a jelenlegi egységes jogszabályokat, azaz:
- Dániában: az északi kiadatási törvényt (az 1960. február 3-i 27. sz. módosított törvény);
- Finnországban: az északi kiadatási törvényt (270/1960);
- Svédországban: az 1959. évi 254. sz. törvényt a bűncselekmények esetében Dánia, Finnország, Izland és Norvégia irányában történő kiadatásról.