RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban („Brüsszel II.”)

Az Európai Unió egyetlen jogi eszközbe foglalta a házasság felbontására és a szülői felelősségre vonatkozó rendelkezéseket annak érdekében, hogy megkönnyítse a bíróságok és jogászok munkáját, valamint hogy szabályozza a határokon átnyúló láthatási jog gyakorlását. Ez a rendelet lényeges előrelépést jelent a gyermekek jogellenes elvitele elleni küzdelem terén.

JOGI AKTUS

A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. [lásd a módosító jogszabály(oka)t].

ÖSSZEFOGLALÓ

A rendelet célja, hogy egyetlen dokumentumba foglalja a házasság felbontására és a szülői felelősségre vonatkozó rendelkezéseket *. A rendelet többek között kötelezővé teszi a láthatási joggal kapcsolatban hozott határozatok automatikus elismerését *, amely a Franciaország által 2000-ben benyújtott kezdeményezés (DE) (EN) (FR) részét képezi. Ez a rendelet hatályon kívül helyezi az 1347/2000/EK (DE) (EN) (FR) rendeletet.

A gyermekek jogainak előtérbe helyezése

Az Európai Unió előtérbe helyezi a gyermek azon jogát, hogy normál kapcsolatot tarthasson fenn mindkét szülőjével. A gyermeknek, életkorától és érettségi szintjétől függően, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kinyilvánítsa véleményét a szülői felelősség valamennyi vonatkozásával kapcsolatban.

Alkalmazási kör, fogalommeghatározások és joghatóság

Ezt a rendeletet a házasság felbontásával, a különválással és a házasság érvénytelenítésével, valamint a szülői felelősség valamennyi vonatkozásával kapcsolatos polgári ügyekben kell alkalmazni. A szülői felelősség a gyermek személyével, illetve vagyonával kapcsolatos valamennyi jogot és kötelességet magában foglalja. Annak érdekében, hogy minden gyermek számára egyenlőséget biztosítsanak, e rendelet kiterjed a szülői felelősségre vonatkozó valamennyi határozatra, beleértve a gyermek védelmére vonatkozó intézkedéseket is, függetlenül attól, hogy azok házassági jogi eljáráshoz kapcsolódnak-e.

A rendelet nem vonatkozik a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos polgári ügyekre, amelyek a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendelet hatálya alá tartoznak.

A rendelet nem alkalmazható:

  • az apaság megállapítására és kétségbevonására;
  • örökbefogadásra vonatkozó határozatokra, örökbefogadást előkészítő intézkedésekre vagy az örökbefogadás érvénytelenítésére, illetve visszavonására;
  • a gyermek családi nevére és utóneveire;
  • a nagykorúvá válásra;
  • a célvagyonra (trust) és az öröklésre;
  • gyermekek által elkövetett bűncselekmények eredményeként tett intézkedésekre.

A rendelet teljes joghatósági szabályrendszert határoz meg. A rendelet a házasság felbontásával kapcsolatban átveszi az 1347/2000/EK rendelet által a joghatóságról megállapított szabályokat.

A szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben általában a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal. Költözés, vagyis a gyermek tartózkodási helyének jogszerű megváltozása esetén, ha a gyermek előző tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságai már határozatot hoztak a szülői felelősséggel kapcsolatban (különösen a láthatási jogot illetően), akkor ez az ügy továbbra is az adott tagállam bíróságainak joghatósága alá tartozik. Ezenkívül a házastársak elfogadhatják a házasság felbontásának ügyében joghatósággal rendelkező bíróságnak a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben való illetékességét. Bizonyos esetekben a szülők megállapodhatnak abban is, hogy az ügyet egy másik olyan tagállam bírósága elé viszik, amelyhez a gyermeket szoros kötelék fűzi. Az ilyen kötelék például azon alapulhat, hogy a gyermek az adott tagállam állampolgára.

Amennyiben egy gyermek szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg, akkor alapértelmezés szerint az a tagállam vállalja a joghatóságot, amelyben a gyermek tartózkodik. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni például a menekült gyermekekre, illetve azokra a gyermekekre is, akiket a hazájukban zajló zavargások miatt külföldre telepítettek át. Olyan esetekben, amikor a rendeletben meghatározott rendelkezések alapján nem állapítható meg a joghatóság, a tagállamok a nemzeti jogszabályokat alkalmazhatják. Kivételes esetekben, és ha ez a gyermek alapvető érdekét szolgálja, az ügyet áthelyezhetik az ügy megtárgyalására alkalmasabb bíróság joghatósága alá.

A bíróságoknak hivatalból meg kell állapítaniuk, hogy a rendelet értelmében rendelkeznek-e joghatósággal az adott ügyre vonatkozóan. Amennyiben a tagállam bírósága nem rendelkezik joghatósággal a hozzá benyújtott üggyel kapcsolatban, hivatalból meg kell állapítania a joghatóság hiányát. Ha eljárást indítanak egy olyan alperessel szemben, aki egy másik tagállamban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, a bíróságnak meg kell állapítania, hogy az alperes az eljárást megindító iratot megfelelő időben és olyan módon kapta-e meg, hogy gondoskodhasson az alperes védelméről. Sürgős esetekben a bíróság átmeneti védelmi intézkedéseket hozhat az ügyben érintett személyekkel és vagyontárgyakkal kapcsolatban.

A gyermek jogellenes elvitelére vonatkozó szabályok

A rendelet meghatározza a gyermekek jogellenes elvitelére vonatkozó szabályokat is (a gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása *). A rendelkezések célja a gyermekek jogellenes elvitelének megakadályozása az Európai Unióban.

A felügyeleti jog gyakorlója * kérelmet nyújthat be egy központi hatóságnál vagy bíróságnál a jogellenesen elvitt gyermek visszavitelére vonatkozóan.

Annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a gyermek a jogellenes elvitelt megelőzően szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, mindaddig joghatóságot gyakorolnak, amíg a gyermek szokásos tartózkodási helye egy másik tagállamban van (a felügyeleti jogot gyakorló személyek beleegyezésével és legalább egy éves tartózkodási idő esetén).

Az adott bíróságnak az ügy benyújtását követően hat héten belül határozatot kell hoznia. A gyermeket akkor hallgatják meg az eljárás folyamán, ha erre az életkora és érettségi szintje alkalmassá teszi. A gyermek visszavitele nem utasítható el azzal az indokkal, hogy a visszavitelt kérelmező személyt nem hallgatták meg.

Annak a tagállamnak a bíróságai, amelybe a gyermeket jogellenesen elvitték, csak akkor utasíthatják el a gyermek visszavitelét, ha fennáll a veszélye annak, hogy a visszavitel következtében a gyermek testi vagy lelki károsodást szenvedhet (az 1980. évi Hágai Egyezmény 13(b). cikke értelmében). A bíróságnak el kell rendelnie a gyermek visszavitelét, amennyiben megállapítja, hogy megfelelő intézkedések történtek annak érdekében, hogy visszavitele után biztosítsák a gyermek védelmét.

Amennyiben egy bíróság úgy határoz, hogy a gyermek nem vihető vissza, akkor át kell adnia az ügy iratait azon tagállam joghatósággal rendelkező bíróságának, ahol a gyermek az elvitele előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett. Ez a bíróság jogerős határozatot hoz arról, hogy a gyermeket vissza kell-e helyezni vagy sem. A bíróságnak lehetőséget kell biztosítania a gyermek és az érintett felek meghallgatására, és figyelembe kell vennie azokat az okokat és bizonyítékokat, amelyek alapján az első bíróság elutasította a gyermek visszavitelét. Amennyiben az eredeti eljárás szerinti tagállam eltérő határozatot hoz, vagyis úgy dönt, hogy a gyermeket vissza kell vinni, ezt a határozatot automatikusan el kell ismernie és végre kell hajtania a másik tagállamnak végrehajthatóvá nyilvánítás kérése nélkül („végrehajthatóvá nyilvánítás [exequatur] törlése”). A határozat nem vonható kétségbe, feltéve hogy az eredeti eljárás szerinti tagállam bírósága bocsátotta ki az igazolást (IV. melléklet).

Elismerés és végrehajtás

Az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó szabályokról ilyen ügyekben az 1347/2000/EK rendelet rendelkezik.

A rendelet lehetővé teszi valamennyi határozat automatikus elismerését közbenső eljárás igénylése nélkül. A házassági ügyekre és a szülői felelősségre vonatkozó határozatok elismerését kizáró okokat a következőkre korlátozza:

  • az elismerés nyilvánvalóan ellentétes a közrenddel;
  • az alperesnek nem kézbesítették az eljárást megindító iratot megfelelő időben és olyan módon, hogy az alperes védelméről gondoskodhasson;
  • az elismerés összeegyeztethetetlen egy másik határozattal.

A rendelet a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben hozott határozatok elismerésének elutasítására két további okot határoz meg:

  • nem biztosítottak lehetőséget a gyermek meghallgatására;
  • bármely személy azt állítja, hogy a határozat sérti a szülői felelősségét, amennyiben a határozatot úgy hozták meg, hogy e személy meghallgatására nem adtak lehetőséget.

A szülői felelősség gyakorlásáról hozott határozat bármely érdekelt fél kérelmére egy másik tagállamban is végrehajthatónak nyilvánítható (az Egyesült Királyság területén erre akkor kerülhet sor, ha a határozatot végrehajtás céljából nyilvántartásba vették). A végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelem tárgyában hozott határozat ellen jogorvoslat nyújtható be.

A házassági ügyekre és a szülői felelősségre vonatkozó határozatokat illetően az illetékes bíróságnak bármely érdekelt fél kérelmére igazolást kell kibocsátania az I. és a II. melléklet szerinti formanyomtatványoknak megfelelően.

A láthatási joggal és a gyermekek visszavitelével kapcsolatban a rendelet előírásai szerint hozott határozatokat valamennyi tagállamnak automatikusan, külön eljárás nélkül (végrehajthatóvá nyilvánítás [exequatur] törlése) el kell ismernie és végre kell hajtania, amennyiben a határozatokhoz igazolást csatoltak. A láthatási joggal és a gyermekek visszavitelével kapcsolatban kibocsátott igazolásokra vonatkozó formanyomtatványokat a III. és a IV. melléklet tartalmazza.

A határozat végrehajtásának elősegítésére kibocsátott igazolás ellen nem lehet jogorvoslatot benyújtani. Azonban eljárás indítható az igazolás helyesbítésére, amennyiben nem tükrözi megfelelően a határozatot.

A végrehajtási eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga az irányadó.

Különbséget kell tenni a láthatási jog elismeréséről szóló határozat és az ilyen jog gyakorlásával kapcsolatos gyakorlati intézkedések között. A végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága gyakorlati intézkedéseket tehet a láthatási jogok gyakorlására vonatkozóan, amennyiben a szükséges intézkedéseket nem állapították meg azon tagállam bíróságai által meghozott határozatokban, ahol a láthatási jogokat biztosították. A gyakorlati intézkedések meghatározásakor a bíróságnak minden esetben eleget kell tennie a jogot biztosító határozat alapvető rendelkezéseinek.

A központi hatóságok közötti együttműködés

Mindegyik tagállam kijelöl egy vagy több központi hatóságot különösen a következő feladatok ellátására:

  • a nemzeti jogszabályokkal és eljárásokkal kapcsolatos információcsere elősegítése;
  • a bíróságok közötti kapcsolattartás megkönnyítése;
  • segítség nyújtása a szülői felelősség jogosultjainak, akik a határozatok elismerését és végrehajtását kérik;
  • a szülői felelősség jogosultjai közötti véleménykülönbségek feloldása alternatív eszközökkel, például közvetítés útján.

A központi hatóságok rendszeresen üléseznek a polgári és kereskedelmi ügyekben az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló határozatnak megfelelően.

A szülői felelősség jogosultjai térítésmentes segítséget kérhetnek annak a tagállamnak a központi hatóságától, ahol a gyermek szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.

A rendelet általában hatályon kívül helyezi a fennálló, két vagy több tagállam között, a rendelet által szabályozott ügyekkel kapcsolatban kötött egyezményeket. A tagállamok közötti kapcsolatokban e rendelet elsőbbséget élvez a következő többoldalú egyezményekkel szemben, amennyiben azok a rendelettel szabályozott ügyekre vonatkoznak: az 1961. évi Hágai Egyezmény (a kiskorúak védelmére alkalmazandó jog), az 1967. évi Luxemburgi Egyezmény (a házasság érvényességére vonatkozó határozatok elismerése), az 1970. évi Hágai Egyezmény (a házasság felbontásának elismerése), az 1980. évi Európai Egyezmény (gyermekek feletti felügyeleti jog), valamint az 1980. évi Hágai Egyezmény (a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásai).

A szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, 1996. október 19-én kelt Hágai Egyezményhez képest ez a rendelet teljes körűen alkalmazandó, amennyiben a gyermek valamely tagállam területén rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel. A valamely tagállam illetékes bírósága által hozott határozat elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályok akkor is érvényesek, ha az érintett gyermek olyan harmadik állam területén rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, amely az említett egyezmény szerződő fele.

Külön rendelkezések vonatkoznak a következőkre:

  • a Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország közötti kapcsolatokra vonatkozóan az 1931. február 6-án Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország között kötött egyezmény alkalmazása tekintetében;
  • a Szentszék és Portugália, Olaszország, Spanyolország, illetve Málta közötti kapcsolatokra vonatkozóan.

Záró rendelkezések

A Bizottságnak a rendelet hatálybaléptetésére irányuló munkáját a tagállamok képviselőiből álló bizottság segíti.

Legkésőbb 2012. január 1-jéig és azt követően ötévenként a Bizottság jelentést készít az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére e rendelet alkalmazásáról a tagállamok által átadott információk alapján, amelyhez szükség szerint módosítási javaslatokat mellékel.

Az Egyesült Királyság és Írország részt vesz a rendelet alkalmazásában. Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, ezért a rendelet alkalmazása rá nem vonatkozik.

Ez a rendelet 2004. augusztus 1-jén lép hatályba, és 2005. március 1-től alkalmazandó (a 67–70. cikk 2004. augusztus 1-től érvényes).

Háttér

Az Európai Tanács tamperei ülésén kinyilvánította a tagállamok azon kívánságát, hogy megerősítsék a bírósági határozatok kölcsönös elismerését, különösen a polgári ügyek terén (a következtetések 34. pontja). Eleinte a bizonyos területeken, például a családjogi és különösen a tartási igényekkel, valamint a láthatási jogokkal kapcsolatos ügyekben hozott határozatokat automatikusan el kívánják ismerni.

A tamperei következtetésekkel összhangban:

  • 2000 májusában a Tanács elfogadta az 1347/2000/EK („Brüsszel II.”) rendeletet;
  • 2000 júliusában Franciaország kezdeményezést terjesztett elő a határokon átnyúló láthatási jogokkal kapcsolatban;
  • 2001 szeptemberében a Bizottság javaslatot nyújtott be a szülői felelősségre (DE) (EN) (FR) vonatkozóan.

A Bizottság 2001. szeptember 20-i javaslatának rendelkezéseit belefoglalták az ezen rendeletre vonatkozó javaslatba, és 2002. június 6-án hivatalosan visszavonták. Ugyanez érvényes a Franciaország által 2000 júliusában benyújtott kezdeményezésre is.

A jogszabályban használt kulcsfogalmak
  • Szülői felelősség: egy gyermek személyével, illetve vagyonával kapcsolatos valamennyi jog és kötelesség, amelyet valamely természetes vagy jogi személy gyakorol. Ezek a jogok és kötelességek határozaton, jogszabály hatályán, illetve jogilag kötelező megállapodáson keresztül érvényesíthetők. A szülői felelősség magában foglalja a felügyeleti jogot és a láthatási jogot is.
  • Felügyeleti jog: a gyermek gondozásával kapcsolatos jogok és kötelességek, és különösen a gyermek tartózkodási helye meghatározásának joga.
  • Láthatási jog: a gyermek korlátozott időre való elvitelének joga a szokásos tartózkodási helyétől eltérő helyre.
  • Jogellenes elvitel vagy visszatartás: egy gyermek elvitele vagy visszatartása, amennyiben az sérti a bírósági határozat, jogszabály hatálya, illetve azon tagállam joga szerint jogilag kötelező megállapodás útján szerzett felügyeleti jogot, ahol a gyermek szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktusHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap
2201/2003/EK rendelet

2004.8.1.

HL L 338., 2003.12.23.

Módosító jogszabályokHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap
2116/2004/EK rendelet

2005.1.3.

HL L 367., 2004.12.14.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács 1259/2010/EU rendelete (2010. december 20.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról [Hivatalos Lap L 343., 2010.12.29].

A Tanács 2010/405/EU határozata (2010. július 12.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról [Hivatalos Lap L 189., 2010.7.22.].
2008-ra nyilvánvalóvá vált, hogy az alábbi, 2001/2003/EK rendelet 2006. évi módosítási javaslatával kapcsolatban egyre nehezebb egyhangúságot elérni. Ennek következtében azóta több tagállam is kifejezte azon szándékát, hogy megerősített együttműködést kíván létrehozni a házassági ügyekben alkalmazandó jog területén. Ez a határozat felhatalmazza ezeket az országokat arra, hogy együttműködjenek ezen a téren. A többi tagállam bármikor csatlakozhat ehhez az együttműködéshez.
A házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésnek egyértelmű és átfogó jogi keretet kell biztosítania a részt vevő országok számára a határokon átnyúló ügyek rendezéséhez. Ugyanakkor növelnie kell a polgárok számára a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot és a rugalmasságot. A megerősített együttműködés a határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, és biztosítja a részt vevő tagállamokban alkalmazandó kollíziós szabályok összeegyeztethetőségét.

Javaslat: a Tanács rendelete a 2201/2003/EK rendeletnek (2006. július 17.) a joghatóság tekintetében történő módosításáról és a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről [COM(2006) 399 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].
Tekintettel a „nemzetközi” válások és házasságok egyre növekvő számára a Bizottság egyértelmű és átfogó jogi keretet kíván biztosítani a házassági ügyek rendezésére, amely megfelelő megoldásokat nyújt a jogbiztonság, a kiszámíthatóság, a rugalmasság és a bírósághoz való hozzáférés tekintetében. A javaslat ezért a következő területeket érinti:

  • harmonizált kollíziós szabályok bevezetése a házasság felbontásával és a különválással kapcsolatos ügyekben, hogy a házaspárok könnyen megállapíthassák, mely jogot kell majd alkalmazni házassági eljárásaikban;
  • korlátozott választási lehetőségek biztosítása a házastársak számára azzal kapcsolatban, hogy mely jog alkalmazandó, illetve mely bíróság illetékes a házasság felbontásával és a különválással kapcsolatos eljárásokra vonatkozóan.

A javaslat a 2005. március 14-én a házasság felbontására vonatkozó ügyekben alkalmazandó jogról és joghatóságról szóló zöld könyvben összefoglalt problémákra nyújt megoldásokat.
Konzultációs eljárás (2006/0135/CNS)

Utolsó frissítés: 21.05.2012

Lásd még

Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére