RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben („Brüsszel I.”)

Ez a rendelet azokat a szabályokat fekteti le, amelyek a bíróságok joghatóságára, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok elismerésére és végrehajtására irányadók az Európai Unió (EU) országaiban.

JOGI AKTUS

A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról [lásd a módosító jogszabály(oka)t].

ÖSSZEFOGLALÓ

Ez a rendelet azokat a szabályokat fekteti le, amelyek a bíróságok joghatóságára vonatkoznak a polgári és kereskedelmi ügyekben. Bármely tagállamban hozott bírósági határozatokat külön eljárás nélkül el kell ismerni, hacsak nem támadják meg annak elismerését. A más országban hozott határozat végrehajthatóságát megállapító nyilatkozatot a rendelkezésre bocsátott iratok tisztán formai ellenőrzését követően ki kell bocsátani. A rendelet felsorolja a végrehajtást kizáró okokat; azonban a bíróságok hivatalból nem hivatkozhatnak ezekre. E rendelet nem terjed ki az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyekre. A következőkre sem vonatkozik:

  • természetes személyek személyi állapota, jog- és cselekvőképessége, házassági vagyonjog, végrendelet és öröklés;
  • csődeljárás;
  • szociális biztonság;
  • választott bíráskodás.

A joghatóság szabályai

Az alapelv az, hogy a joghatóság abban a tagállamban gyakorolható, amelyben az alperes állandó lakóhellyel rendelkezik, állampolgárságára való tekintet nélkül. Az állandó lakóhely meghatározása annak az EU-tagállamnak a nemzeti jogával összhangban történik, ahol az esetet bíróság elé vitték. Ha egy fél nem rendelkezik állandó lakóhellyel abban az EU-tagállamban, ahol az esetet a bíróság vizsgálja, a bíróságnak egy másik tagállam jogát kell alkalmaznia, hogy megállapítsa, a fél rendelkezik-e az említett tagállamban lakóhellyel. A jogi személyek vagy cégek abban az országban rendelkeznek székhellyel, ahol létesítő okirat szerinti székhelyük, központi ügyvezetésük vagy fő tevékenységi helyük található. Célvagyon („trust”) esetében az ügyet vizsgáló bíróság a székhelyet saját nemzetközi magánjogi * szabályainak alkalmazásával határozza meg.

Peres eljárás indítása az alperes ellen egy másik EU-tagállamban

A joghatóság alapelvétől eltekintve bizonyos körülmények között az alperest más EU-tagállam bírósága elé is állíthatják. A rendelet felsorolja azon joghatósági területeket, ahol ez fennáll: különös vagy kizárólagos joghatóság, valamint a biztosításokra vonatkozó jogszabályok, a fogyasztói és egyedi munkaszerződések.

A bíróságok különös joghatósága a következőket foglalja magában:

  • ha az eljárás tárgya szerződés: főszabályként ezekkel a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság foglalkozik;
  • tartással kapcsolatos ügyekben: főszabályként ezeket a tartásra jogosult lakóhelyének illetékes bírósága tárgyalja;
  • a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben: annak a helynek az illetékes bírósága hoz határozatot, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.

A biztosítási ügyekben a biztosító ellen annak az EU-tagállamnak a bíróságain nyújtható be kereset, ahol a biztosító székhelye található, vagy abban az EU-tagállamban, ahol felperes lakóhelye található, ha az eljárást a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított vagy a kedvezményezett kezdeményezte. Felelősség- vagy ingatlanbiztosítás tekintetében a biztosító perelhető továbbá a káresemény bekövetkeztének helye tekintetében illetékes bíróságok előtt is.

A rendelet továbbá megállapítja a fogyasztók által kötött szerződésekkel kapcsolatos ügyekre vonatkozó joghatósági szabályokat is. A „fogyasztókat” olyan személyekként határozza meg, akik olyan céllal kötnek szerződést egy szakemberrel, amely kívül esik saját kereskedelmi vagy szakmai tevékenységükön. Minden olyan szerződés, amelyet olyan személlyel kötöttek, aki az EU-ban kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, ezen rendelet hatálya alá tartozik; nem tartoznak azonban annak hatálya alá a fuvarozási és személyszállítási szerződések, kivéve az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződéseket. A fogyasztót az itt leírt védelem illeti meg, ha a szerződés tárgya áruk részletfizetésre, részletekben visszafizetendő kölcsönre vagy bármely egyéb hitelre történő értékesítése. Ahhoz, hogy a fogyasztót ez a védelem más esetekben is megillesse, a szerződést olyan személlyel kell megkötni, aki a fogyasztó lakóhelye szerinti EU-tagállamban folytatja kereskedelmi vagy szakmai tevékenységét, vagy ilyen tevékenysége arra az országra irányul. A fogyasztó vagy az alperes lakóhelye szerinti EU-tagállam bíróságai előtt, vagy annak az országnak a bíróságai előtt indíthat eljárást, ahol a fogyasztó (felperes) lakóhellyel rendelkezik. A másik szerződő fél által a fogyasztóval szemben indított eljárást viszont kizárólag annak az EU-tagállamnak a bírósága előtt lehet indítványozni, ahol a fogyasztó lakóhelye található.

Az egyedi munkaszerződéseket illető ügyekben a munkavállaló annak a tagállamnak a bírósága előtt perelheti be a munkaadót, ahol a munkaadó lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, vagy ahol a munkavállaló szokásos munkavégzési helye található. Amennyiben a munkavállaló egyik államban sem végez rendszeresen munkát, annak a helynek a bíróságai előtt perelheti a munkaadót, ahol az őt foglalkoztató cég telephellyel rendelkezik. Amennyiben a munkaadónak az EU-tagállam területén lakóhelye vagy székhelye nincs, azonban valamely EU-tagállam területén fiókteleppel, képviselettel vagy más telephellyel rendelkezik, úgy kell rá tekinteni, mintha lakóhelye vagy székhelye az említett államban lenne. A munkaadó csak abban a tagállamban kezdeményezhet eljárást a munkavállalóval szemben, ahol a munkavállaló lakóhellyel rendelkezik.

Lakóhelytől függetlenül a következő bíróságok rendelkeznek kizárólagos joghatósággal azokkal az eljárásokkal kapcsolatban, amelyek tárgya:

  • ingatlanon fennálló dologi jog vagy ingatlan bérlete: annak az EU-tagállamnak a bíróságai, ahol az ingatlan található;
  • társaság vagy más jogi személy létesítő okiratának érvényessége, társaság vagy más jogi személy érvénytelensége vagy megszűnése, vagy azok szervei határozatának érvényessége: annak az EU-tagállamnak a bírósága, ahol a jogi személy székhelye található;
  • közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzés érvényessége: annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a nyilvántartást vezetik;
  • szabadalom, védjegy, formatervezési minta vagy hasonló jogok lajstromozása: annak az EU-tagállamnak a bíróságai, ahol a letétbe helyezést vagy lajstromozást kérelmezték, vagy az megtörtént, illetve közösségi jogi aktus vagy nemzetközi egyezmény alapján megtörténtnek tekintendő;
  • a határozatok végrehajtása: annak az EU-tagállamnak a bíróságai, ahol a határozatot végrehajtották, vagy ahol azt végre kell hajtani.

Amennyiben a felek, akik közül egy vagy több személy az EU-ban rendelkezik lakóhellyel, egy választható joghatóságról * szóló záradékot kötöttek, a megegyezés szerinti bíróságé a joghatóság. A rendelet számos alaki követelményt fektet le, amelyeket az ilyen választható joghatósággal kapcsolatos megállapodásokban be kell tartani: a megállapodást írásban kell rögzíteni, vagy a felek között korábban kialakított gyakorlatnak megfelelő formában, vagy nemzetközi kereskedelemben olyan szokásos gyakorlatnak megfelelő formában, amelyet a felek ismernek.

Hasonlóképpen rendelkezések vonatkoznak olyan szabályokra, amelyek több alperesre, a szavatossággal vagy jótállással kapcsolatos vagy bármely más, harmadik fél perbevonásával folyó perre, viszontkeresetekre, illetve olyan szerződéshez kapcsolódó ügyekre vonatkoznak, amelyek esetében a per összekapcsolható ingatlanon fennálló jogokkal.

A rendelet a máshol folyamatban levő eljárások (perfüggőségek) és összefüggő eljárások kezelésére is biztosít mechanizmust.

Elismerés és végrehajtás

Valamely EU-tagállamban hozott határozatot a többi EU-tagállamban külön eljárás nélkül el kell ismerni. „Határozat” alatt valamely tagállam bírósága által hozott bármely határozat éretendő, elnevezésére való tekintet nélkül, beleértve az ítéletet, a végzést, a fizetési meghagyást vagy a végrehajtási intézkedést. A külföldi határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül.

A határozat nem ismerhető el, amennyiben:

  • az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak az EU-tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik;
  • az eljárást megindító iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson;
  • összeegyeztethetetlen az azonos felek közötti jogvitában abban az EU-tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérik;
  • összeegyeztethetetlen azonos jogalapból származó, azonos felek közötti eljárásban más EU-tagállamban vagy EU-n kívüli országban hozott korábbi határozattal.

Az a bíróság, amely előtt a másik EU-tagállamban hozott határozat elismerését kérik, felfüggesztheti az eljárást, amennyiben a határozat ellen rendes jogorvoslatra vonatkozó kérelmet nyújtottak be.

A határozatot másik EU-tagállamban hajtják végre, ha azt bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították. A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozat ellen bármely fél jogorvoslatra vonatkozó kérelmet nyújthat be.

Az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény helyébe lép

Ez a rendelet az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény helyébe lép, amelyet az EU-tagállamok között a rendelet hatálybalépése előtt alkalmaztak. Az egyezmény továbbra is alkalmazandó az EU-tagállamoknak azon területei tekintetében, amelyek annak területi hatálya alá tartoznak, és amelyekre e rendelet az Európai Közösséget létrehozó szerződés 299. cikke (jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 355. cikke) alapján nem terjed ki. A rendelet az EU-tagállamok között létrejött számos további egyezményt, szerződést és megállapodást is felsorol, amelyeknek a helyébe lép.

Még a rendelet hatályba lépése után is maradtak olyan, Dánia és a többi EU-tagállam közötti joghatóságot illető kérdések, amelyek továbbra is az 1968.évi Brüsszeli Egyezmény hatálya alá tartoztak. Ez a Dániára vonatkozó kivétel a Szerződésekhez csatolt 1997.évi 5. számú, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyvön alapult (ez most a 22. számú jegyzőkönyv). 2005. október 19-én az EU megállapodást kötött Dániával a polgári és kereskedelmi ügyekben való joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, amely erre az országra is kiterjesztette a rendelet rendelkezéseit. 2006. április 27-én az EU nevében a Tanács (2006/325/EK) határozata jóváhagyta ezt a megállapodást. 2007. július 1-jén lépett hatályba.

A Szerződésekhez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyvben e két ország kifejezi részvételi szándékát a rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

A jogszabályban használt kulcsfogalmak
  • A „nemzetközi magánjog” szabályozza a magánjogi – azaz a családjogi, szerződésjogi stb. – ügyek nemzetközi vonatkozásait. Ez az államok nemzeti jogának azon ága, amely meghatározza, hogy egy adott ügyben melyik jogot kell alkalmazni: a nemzetit vagy a nemzetközit.
  • A „választható joghatóság” a nemzetközi magánjog egyik általános elve, amely alapján a szerződő felek szabadon választhatják ki, melyik bíróság döntsön vitás ügyeikben, még akkor is, ha az adott bíróságnak nincs joghatósága a szerződést egy bizonyos hellyel tárgyilagosan összekötő tényezők alapján.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktusHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap
A Tanács 44/2001/EK rendelete

2002.3.1.

-

HL L 12., 2001.1.16.

Módosító jogszabályokHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap
A Tanács 1791/2006/EK rendelete

2007.1.1.

HL L 363., 2006.12.20.

A Tanács 1103/2008/EK rendelete

2008.12.4.

HL L 304., 2008.11.14.

A 44/2001/EK rendelet későbbi módosításait és helyesbítéseit belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság 2009. április 21-i jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról [COM(2009)174 végleges – A Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról [Hivatalos Lap L 338., 2003.12.23.].
E rendelet a házasság felbontására, különválásra vagy a házasság érvénytelenítésére, valamint a szülői felelősség minden tényezőjére kiható polgári ügyekben alkalmazandó. A rendelet nem vonatkozik a tartással kapcsolatos polgári ügyekben való joghatóságról, amelyet a 4/2009/EK rendelet szabályoz.

Utolsó frissítés: 03.05.2011
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére