RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályai

Az irányelv minimumszabályokat határoz meg a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó eljárásokhoz azért, hogy csökkentse a nemzeti vizsgálati eljárások közötti különbségeket, és színvonalas döntéshozatalt biztosítson az Európai Unió tagállamaiban.

JOGI AKTUS

A Tanács 2005/85/EK irányelve (2005. december 1.) a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól.

ÖSSZEFOGLALÓ

Az irányelv valamennyi, a tagállamok területén, ideértve a határon vagy a tranzitzónában benyújtott menedékjog iránti kérelemre * alkalmazandó, de nem vonatkozik Dániára, amely nem vesz részt az EU bel- és igazságügyi politikai együttműködésében.

A tagállamoknak kötelező alkalmazniuk ezt az irányelvet a genfi egyezmény * alapján benyújtott menedékjog iránti kérelmek kezelésére szolgáló eljárásoknál. Amennyiben a tagállamok a menekültügyi eljárás keretében azt is vizsgálják, hogy a menedékkérő jogosult-e bármilyen, másfajta nemzetközi védelemre, a teljes eljárásra vonatkozóan alkalmazniuk kell ezt az irányelvet. A tagállamok olyan eljárásokban is alkalmazhatják ezen irányelv rendelkezéseit, amelyekben másfajta nemzetközi védelemért benyújtott kérelmeket bírálnak el.

Alapgaranciák

A menedékjog iránti kérelem nem utasítható el pusztán azért, mert nem a lehető legrövidebb időn belül nyújtották be. A tagállamoknak emellett biztosítaniuk kell, hogy a kérelmek elbírálása egyénileg, tárgyilagosan és pártatlanul történjen.

A menedékkérők jogosultak arra, hogy a tagállamban maradjanak, amíg az ügyük folyamatban van.

A tagállamoknak emellett biztosítaniuk kell a következőket:

  • A menedékkérőket tájékoztatniuk kell a lefolytatandó eljárásról, az eljárásbeli jogaikról és kötelezettségeiről, valamint a felelős hatóság * által hozott határozat eredményéről. A határozatokat írásba kell foglalni, és amennyiben a kérelmet elutasítják, a határozatnak tartalmaznia kell az elutasítás indoklását, valamint tájékoztatással kell szolgálnia arról is, hogy az elutasító határozat ellen hogyan lehet jogorvoslattal élni.
  • Szükség esetén tolmácsolást kell biztosítani a menedékkérők számára ügyüknek az illetékes hatóságokhoz való beterjesztéséhez.
  • Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kapcsolatba léphessenek az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosával (UNHCR). A tagállamoknak adott esetben engedélyezniük kell, hogy az UNHCR kapcsolatba léphessen a menedékkérőkkel – az őrizetben lévőkkel is –, és hozzáférhessen a menedékjog iránti kérelmekkel és menekültügyi eljárásokkal kapcsolatos információkhoz, valamint lehetővé kell tenniük az UNHCR számára, hogy véleményt mondjon az illetékes hatóságnak.
  • Lehetőséget kell biztosítani a menedékkérőknek arra, hogy jogi tanácsadóval konzultálhassanak. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az elsőfokú eljárás során a konzultáció költségeit a menedékkérőknek kell fedezniük. Amennyiben az illetékes hatóság elutasító határozatot hoz, az adott tagállamnak kérésre ingyenes jogi segítségnyújtást kell biztosítania. A tagállam a menedékkérők erre vonatkozó jogát bizonyos feltételekhez kötheti (az ingyenes jogi segítségnyújtás kizárólag az első fellebbezéshez, nem pedig a másodfokú eljárásokhoz vehető igénybe, kizárólag a nemzeti jog által kifejezetten a menedékkérők segítésére és képviseletére kijelölt jogi tanácsadókon keresztül van erre lehetőség, csak az előreláthatóan sikeres kimenetelű eljárások esetén áll rendelkezésre, vagy csak az olyan menedékkérők igényelhetik, akik nem rendelkeznek elegendő anyagi forrással).

Bizonyos körülmények között a következő kiegészítő garanciák érvényesek a kísérő nélküli kiskorúakra *:

  • a tagállamnak képviselőt kell kijelölnie a kiskorú képviseletére, és/vagy arra, hogy segítsen neki a kérelem benyújtásában;
  • ha az eljárásban személyes meghallgatás van, a képviselő számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy tájékoztathassa a kiskorút a meghallgatás céljáról;
  • a kiskorú különleges szükségleteinek megfelelő szakértelemmel rendelkező személynek kell előkészítenie a döntést az eljáró hatóság számára, és adott esetben ennek a személynek kell lefolytatnia a személyes meghallgatást.

Kötelezettségek

A tagállamok kötelezhetik a menedékkérőket a nemzeti hatóságokkal való együttműködésre. A tagállamok különösen azt írhatják elő, hogy

  • a menedékkérőknek kapcsolatba kell lépniük az illetékes hatóságokkal, vagy előttük személyesen megjelenni;
  • személyesen és/vagy egy meghatározott helyen be kell nyújtaniuk kérelmeiket;
  • át kell adniuk a birtokukban levő és a kérelem elbírálásához szükséges dokumentumokat, pl. útleveleiket.

Vizsgálati eljárás

A kérelmekkel kapcsolatos döntéseket általában az uniós tagállam által kijelölt eljáró hatóság köteles meghozni. Az ilyen hatóság személyzetének ismernie kell a menedékjoggal és a menekültüggyel kapcsolatos vonatkozó rendelkezéseket.

Mielőtt az illetékes hatóság határozatot hoz, a menedékkérők általában jogosultak arra, hogy egy illetékes hivatalos személy előtt személyes meghallgatáson vegyenek részt. Erre a családtagok jelenléte nélkül és olyan körülmények között kerül sor, amelyek biztosítják a megfelelő titoktartást. A meghallgatásról írásbeli jegyzőkönyv készül, és a tagállam megkövetelheti a jegyzőkönyv tartalmának kérelmező általi jóváhagyását. Azonban a kérelmező részéről a jegyzőkönyv jóváhagyásának megtagadása nem akadálya annak, hogy az illetékes hatóság határozatot hozzon a kérelem tárgyában.

A tagállamok senkit sem tarthatnak őrizetben kizárólag azon az alapon, hogy az érintett menedékjog iránti kérelmet nyújtott be. Egy menedékkérő őrizetben tartása esetén a tagállamok biztosítják a gyors bírósági felülvizsgálat lehetőségét. A menedékkérők tagállami befogadására vonatkozó minimumszabályokról szóló irányelv további rendelkezéseket tartalmaz a menedékkérők őrizetben tartásával kapcsolatban.

A tagállamok a menedékjog iránti kérelem elbírálása során orvosi vizsgálatot is igénybe vehetnek a kísérő nélküli kiskorú életkorának meghatározásához.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell a kérelmekkel kapcsolatos információk titokban tartását.

Az elsőfokú eljárás

Az irányelv által biztosított alapelvek és alapvető garanciák teljeskörűen alkalmazandók a menedékjog iránti „normál” kérelmek elbírálására irányuló eljárásoknál. A tagállamok a következő két esetben olyan különleges eljárásokat is elrendelhetnek a kérelmek elbírálására, amelyek nem tartoznak az előbb említett alapelvek és garanciák hatálya alá:

  • ismételt kérelmek benyújtása (olyan személyek által, akik korábban már benyújtottak ilyen kérelmet az érintett tagállamban);
  • bizonyos körülmények között a tagállam határán kell döntést hozni az olyan menedékkérők belépésének engedélyezéséről, akik ott nyújtották be menedékjog iránti kérelmüket.

A tagállamok elrendelhetik, hogy az irányelv alapelveivel és alapvető garanciáival összhangban a vizsgálati eljárásokat gyorsítva folytassák le, különösen a következő esetekben:

  • a kérelmező benyújtott kérelmében és az általa előterjesztett tények tekintetében a menekültként való elismerés szempontjából csak irreleváns vagy kevés relevanciával bíró információkat közölt, illetve összefüggéstelen, ellentmondásos vagy valószínűtlen nyilatkozataival világossá tette, hogy kérelme nem meggyőző;
  • a kérelmező személyazonosságát vagy állampolgárságát nem valószínűsítette, vagy feltételezhető, hogy személyazonosító vagy úti okmányát – amely segíthetett volna személyazonossága, illetve állampolgársága megállapításában – rosszhiszeműen megsemmisítette vagy eldobta;
  • a kérelmező olyan országból érkezik, amelyet az adott tagállam „biztonságos származási országként” vagy „biztonságos harmadik országként” jelölt meg.

A biztonságos származási országként megjelölt nem uniós országot az adott menedékjogi kérelem szempontjából nem lehet biztonságosnak tekinteni, amennyiben a kérelmező alátámasztja, hogy komoly okok alapján ez az ország az ő adott körülményei között nem biztonságos, figyelembe véve a 2004/83/EK irányelv menekültstátusz kérelmezésére vonatkozó előírásait.

A tagállamok különösen a következő esetekben minősíthetik elfogadhatatlannak a menedékjog iránti kérelmet, és nem bírálják el, ha:

  • a Dublin II rendelet értelmében egy másik uniós ország illetékes a kérelem elbírálására, vagy egy másik tagállam már megadta a menekültstátuszt (DE) (EN) (ES) (FR) a kérelmezőnek;
  • a kérelmező védelmet élvezhet egy nem uniós országban, amely az első menedékjogot nyújtó országnak vagy biztonságos harmadik országnak tekinthető a kérelmező szempontjából;
  • a kérelmező a jogerős határozatot követően azonos kérelmet nyújtott be.

A tagállamok csak akkor alkalmazhatják a biztonságos harmadik ország elvét, ha az illetékes hatóságok biztosak abban, hogy a nem uniós országban:

  • a kérelmező életét és a szabadságát nem fenyegeti veszély faji, vallási, nemzetiségi vagy valamely társadalmi csoporthoz tartozás, illetve politikai meggyőződés miatt;
  • a genfi egyezménnyel összhangban tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét;
  • tiszteletben tartják a nemzetközi jog azon szabályát, miszerint a kérelmező olyan ország területére nem utasítható ki, ahol kínzásnak, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve; és
  • a menekültstátusz kérelmezésének lehetősége biztosított, és a menekültstátusz megadása esetén biztosított a genfi egyezménnyel összhangban való védelem.

A menekültstátusz visszavonására szolgáló eljárás

A tagállamok vizsgálatot indíthatnak egy személy menekültstátuszának visszavonására, amennyiben olyan újabb tények vagy körülmények merülnek fel, amelyek okot adnak a menekültstátusz érvényességének felülvizsgálatára.

A vizsgálat során be kell tartani bizonyos alapelveket és garanciákat: tájékoztatni kell az érintett személyt, és lehetőséget kell biztosítani számára, hogy személyes meghallgatáson terjeszthesse elő a visszavonással kapcsolatos álláspontját.

Fellebbezési eljárás

A tagállamoknak garantálniuk kell a menedékkérők részére a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot a menedékjog iránti kérelmükkel kapcsolatban hozott határozattal, valamint a menekültügyi eljárások keretében hozott egyéb típusú határozatokkal szemben (beleértve a menekültstátusz visszavonását, illetve a kérelem elfogadhatatlannak minősítését).

Háttér

Az Európai Tanács 1999. évi tamperei ülésén levont következtetések értelmében döntés született arról, hogy a genfi egyezményben foglaltak teljes körű és átfogó alkalmazásával közös európai menekültügyi rendszert hoznak létre. Ez rövid távon a tisztességes és hatékony menekültügyi eljárások közös normáinak meghatározását írja elő a Tanács által 2000. március 27-én jóváhagyott értékelőtábla (DA) (DE) (EL) (EN) (ES) (FR) (IT) (NL) (PT) (FI) (SV) rendelkezéseinek megfelelően, hosszú távon pedig az Unión belüli közös menekültügyi eljárás és egységes státusz kidolgozását foglalja magában.

A jogszabályban használt kulcsfogalmak
  • Menedékjog iránti kérelem: egy nem uniós ország állampolgára vagy hontalan személy által benyújtott kérelem azért, hogy a genfi egyezmény alapján valamely tagállam általi nemzetközi védelmet igényeljen. Minden nemzetközi védelem iránti kérelmet menedékjog iránti kérelemnek kell tekinteni, kivéve, ha az érintett személy kifejezetten másfajta, külön kérelmezhető védelemért folyamodik.
  • Genfi egyezmény: a menekültek helyzetére vonatkozó, az 1967. évi New York-i jegyzőkönyvvel módosított 1951. évi egyezmény. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikke értelmében az Európai Unió menekültügyi politikájának összhangban kell állnia a genfi egyezmény rendelkezéseivel.
  • A menekültstátusz elbírálásáért felelős hatóság: a tagállam kvázi bírói testülete vagy közigazgatási szerve, amely a kérelem tárgyában elsőfokú határozat meghozatalára illetékes.
  • Kísérő nélküli kiskorú: az a 18. életévét be nem töltött személy, aki nagykorú személy kísérete nélkül érkezik a tagállamok területére.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktusHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap
2005/85/EK irányelv

2006.1.2.

2007.12.1.
(2008.12.1. a 15. cikkre vonatkozóan)

HL L 326., 2005.12.13.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság jelentése (2010. szeptember 8.) az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-je 2005/85/EK irányelv alkalmazásáról [COM(2010) 465 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].
Ez a jelentés áttekintést nyújt a 2005/85/EK irányelv tagállamok általi, a nemzeti jogba való átültetéséről és az alkalmazása során felmerült esetleges problémákról.
A jelentés részletesen bemutat számos, a hiányos vagy helytelen átültetésre vonatkozó esetet, valamint az irányelv tagállamok általi végrehajtása terén mutatkozó hiányosságokat. A jelentés arra is kitér, hogy az irányelv egyes választható rendelkezései és az irányelvben szereplő kivételek miatt különbségek tapasztalhatók a tagállamok által alkalmazott megoldások, illetve az általuk nyújtott eljárási garanciák között. Ez különösen a következőkre vonatkozó rendelkezések esetében érvényes:

  • személyes meghallgatások;
  • jogi segítségnyújtás és képviselet;
  • gyorsított vizsgálati eljárások;
  • a biztonságos harmadik ország elve;
  • a biztonságos származási ország elve;
  • a hatékony jogorvoslathoz való jog.

A Bizottság 2009-ben módosító javaslatot fogadott el [COM(2009) 554 végleges] az irányelv pontatlan és kétértelmű előírásai által okozott tagállami eljárási eltérések helyesbítése érdekében.

Utolsó frissítés: 16.10.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére