RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A schengeni térség és együttműködés

A schengeni térség és együttműködés alapját az 1985-ös schengeni megállapodás jelenti. A schengeni térség olyan terület, amelyen belül garantálva van a személyek szabad mozgása. A megállapodást aláíró államok eltörölték az összes belső határt, helyette egy közös külső határuk van. A térségben közös szabályok és eljárások vonatkoznak a rövid tartózkodásra jogosító vízumokra, a menedékkérelmekre és a határellenőrzésre. Ezzel egyidejűleg a schengeni térség biztonságának garantálása érdekében fokozták a rendőri szervek és az igazságügyi hatóságok közötti együttműködést és koordinációt. A schengeni együttműködést az 1997-es Amszterdami Szerződés az Európai Unió (EU) jogi keretébe is belefoglalta. A schengeni rendszerben együttműködő országok közül nem mind vesz részt azonban a schengeni térségben. Ennek oka vagy az, hogy nem kívánják eltörölni a határellenőrzést, vagy pedig az, hogy még nem tesznek eleget a schengeni vívmányok alkalmazásához előírt feltételeknek.

Az 1980-as években vita kezdődött arról, hogy mit jelentsen a személyek szabad mozgása. Egyes tagállamok úgy vélték, hogy ez a fogalom csak az Európai Unió (EU) polgáraira vonatkozzon, ami azzal járt volna, hogy a belső határokon történő ellenőrzéseket továbbra is fenntartották volna, hogy különbséget tudjanak tenni az EU polgárai és az EU-n kívüli országok állampolgárai között. Mások amellett érveltek, hogy a szabad mozgás mindenkire vonatkozzon, ami azt jelentette, hogy a belső határokon teljesen meg lehet szüntetni az ellenőrzést. Mivel a tagállamok nem tudtak erről megegyezni, Franciaország, Németország, Belgium, Luxemburg és Hollandia 1985-ben úgy döntött, hogy létrehoznak egy belső határok nélküli területet. Ez a terület „schengeni övezet" néven vált ismertté, amely arról a luxemburgi városról kapta nevét, ahol az első megállapodásokat aláírták. Az Amszterdami Szerződés aláírását követően ezt a kormányközi együttműködést az EU keretrendszerébe is belefoglalták 1999. május 1-jén.

A schengeni együttműködés fejlődése és a schengeni térség kibővítése

A csoport eredeti öt tagja közötti első megállapodást 1985. június 14-én írták alá. Ezt követően egy másik egyezményt is kidolgoztak, amelyet 1990. június 19-én írtak alá. Amikor ez 1995-ben hatályba lépett, eltörölte az aláíró államok belső határain folytatott ellenőrzéseket, és egyetlen közös belső határt hozott létre, ahol a schengeni térségre vonatkozó bevándorlási ellenőrzéseket azonos eljárások mentén végzik. Közös szabályokat fogadtak el a vízumokra, a menedékjogra és a külső határok ellenőrzésére vonatkozóan is, amelyek lehetővé tették a személyek szabad mozgását az aláíró államokban anélkül, hogy ez megbontaná a törvényes rendet.

Ennek megfelelően – annak érdekében, hogy összeegyeztessék a szabadságot és a biztonságot – a mozgás szabadságát úgynevezett „korrekciós" intézkedések kísérték. Ennek részét alkotta a rendőri és igazságügyi hatóságok közötti együttműködés és koordináció javítása a belbiztonság megőrzése, illetve különösen a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében. Erre tekintettel felállították a Schengeni Információs Rendszert (SIS-t). A SIS egy kifinomult adatbázis, amelyet a schengeni tagországok hatóságai használnak a személyek és áruk bizonyos csoportjaival kapcsolatos adatok cseréjére.

A schengeni térséget fokozatosan kibővítették, míg majdnem az összes tagállam részét alkotta. Olaszország a megállapodásokat 1990. november 27-én írta alá, Spanyolország és Portugália 1991. június 25-én csatlakozott, majd Görögország következett 1992. november 6-án, utána Ausztria 1995. április 28-án, valamint Dánia, Finnország és Svédország 1996. december 19-én. Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia 2007. december 21-én csatlakozott, Svájc mint társult ország pedig 2008. december 12-én. Bulgária, Ciprus és Románia egyelőre nem teljes jogú tagja a schengeni térségnek; köztük és a schengeni térség között mindaddig megmaradnak a határokon történő ellenőrzések, amíg az EU Tanácsa úgy nem dönt, hogy teljesültek a belső határokon történő ellenőrzések eltörlésének feltételei. (Nagy-Britannia és Írország helyzetéről alább írunk részletesebben.)

A tagállamok által a schengeni együttműködés részeként elfogadott intézkedések

A schengeni keretrendszerben elfogadott legfontosabb szabályok között az alábbiak említhetők:

  • a személyek ellenőrzésének eltörlése a belső határokon;
  • közös szabályokat alkalmaznak az EU-tagállamok külső határain átkelő emberekre;
  • harmonizálják a beléptetési feltételeket és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó szabályokat;
  • fokozott rendőrségi együttműködés (beleértve a határokon átnyúló megfigyelés és üldözés szabályait);
  • fokozott igazságügyi együttműködés gyorsabb kiadatási rendszer és a büntetőügyekben született ítéletek végrehajtásának átadása révén;
  • a Schengeni Információs Rendszer (SIS) létrehozása és fejlesztése.

A Schengeni Információs Rendszer (SIS)

A schengeni mechanizmus lényegeként információs rendszert hoztak létre. Ez lehetővé teszi a határellenőrző és igazságügyi hatóságok számára, hogy információkat szerezzenek személyekről és tárgyakról.

A tagállamok a központi rendszerrel (a C-SIS-szel) összeköttetésben álló nemzeti hálózaton (N-SIS-en) keresztül táplálnak információkat a rendszerbe. Ezt a számítógépes rendszert egy SIRENE (Supplementary Information Request at the National Entry – kiegészítő információkra vonatkozó kérelem a nemzeti bemeneti helyeken) nevű hálózat is kiegészíti, amely a SIS emberi interfészeként szolgál.

A schengeni vívmányok beépítése az EU keretrendszerébe

A Schengeni Egyezmény által hozott változásokat az Amszterdami Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv építi be az EU keretrendszerébe. A schengeni térség ma már része az EU jogi és intézményi keretrendszerének. Így a Parlament és az igazságügyi szervek ellenőrzése alá kerül, és teljesíti a személyek szabad mozgásának az 1986-os Egységes Európai Okmányban kimondott célkitűzését, miközben biztosítja a Parlament által gyakorolt demokratikus ellenőrzést és jogorvoslatot tesz elérhetővé a polgárok számára, ha akadályozzák őket jogaik érvényesítésében (a Bíróság és/vagy a nemzeti bíróságok révén, az adott jogi területtől függően).

Annak érdekében, hogy lehetővé tegye ezt az integrációt, az EU Tanácsa egy sor határozatot hozott. Először az Amszterdami Szerződés értelmében a Tanács átvette a schengeni megállapodások keretében létrehozott Végrehajtó Bizottság helyét. A Tanács az 1999. május 1-jén közzétett 1999/307/EK határozatával létrehozott egy eljárást, amelynek révén végbement a Schengeni Titkárságnak a Tanács Főtitkárságába történő integrálása, és amely a Schengeni Titkárság személyzetére vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazott. Ennek nyomán új munkacsoportok jöttek létre, amelyek a Tanácsot segítették a munka irányításában.

A Tanács egyik legfontosabb feladatát a schengeni térség integrálása kapcsán az aláíró államok által végrehajtott azon rendelkezések és intézkedések kiválasztása jelentette, amelyek a tulajdonképpeni vívmányokat, azaz a joganyagot alkották, és amelyek a további együttműködés alapjául szolgálhattak. A vívmányok elemeinek felsorolását, amely ezeknek a Szerződésekben (az EK-Szerződésben, illetve az Európai Unióról szóló szerződésben) szereplő jogalapját is megállapítja, az 1999/435/EK és az 1999/436/EK tanácsi határozat (1999. május 20.) formájában fogadták el. Ezeknek az okmányoknak a többségét a Hivatalos Lapban tették közzé. Azóta a schengeni jogszabályokat továbbfejlesztették. Például a Schengeni Egyezmény bizonyos cikkeit új uniós jogszabályok váltották fel (pl. a Schengeni határ-ellenőrzési kódex).

Dánia részvétele

Bár Dánia aláírta a schengeni megállapodást, maga dönthet arról, hogy az EU keretében az EK-Szerződés IV. címéhez kapcsolódóan hozott új intézkedéseket alkalmazza-e vagy nem, és ez azokra az intézkedésekre is érvényes, amelyek a schengeni vívmányok továbbfejlesztéseként jöttek létre. Mindazonáltal Dániára is kötelezőek bizonyos intézkedések a közös vízumpolitika keretében.

Írország és Nagy-Britannia részvétele

Az Amszterdami Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv értelmében Írország és Nagy-Britannia részt vehet a schengeni rendszer bizonyos elemeiben vagy az összesben, ha ezt a schengeni tagállamok és a kérdéses ország kormányának képviselője egyhangúan megszavazzák a Tanácsban.

1999 márciusában Nagy-Britannia kérte, hogy együttműködhessen a schengeni rendszer egyes vonatkozásaiban, mégpedig a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésben, a kábítószerek elleni küzdelemben, valamint a SIS-ben. Az Egyesült Királyság kérését jóváhagyó 2000/365/EK tanácsi határozatot 2000. május 29-én fogadták el.

2000 júniusában Írország is kérte, hogy részt vehessen a schengeni rendszer egyes vonatkozásaiban, amelyek nagyjából megfeleltek a Nagy-Britannia kérelmében szereplő területeknek. Az Írország kérését jóváhagyó 2002/192/EK határozatot a Tanács 2002. február 28-án fogadta el. A Bizottság mindkét kérelemmel kapcsolatban véleményt tett közzé, amelyben hangsúlyozta, hogy a két tagállam részleges részvétele mellett is meg kell őrizni a vívmányok egészének következetességét.

Miután megvizsgálta azon feltételek teljesülését, amelyeknek fenn kell állniuk a rendőri és igazságügyi együttműködésről szóló rendelkezések megvalósításához, a Tanács 2004. december 22-i 2004/926/EK határozatában jóváhagyta, hogy Nagy-Britannia végrehajtsa a schengeni vívmányok e részét.

Kapcsolatok harmadik országokkal: közös alapelvek

Miután a schengeni térséget fokozatosan kibővítették az EU összes tagállamára, ez az EU-val különleges viszonyt ápoló harmadik országokat is arra késztette, hogy részt vegyenek a schengeni együttműködésben. Annak előfeltétele, hogy EU-n kívüli országok társulhassanak a schengeni vívmányokhoz, egy olyan megállapodás, amely kimondja a személyek szabad mozgását ezen államok és az EU között (ezt Izland, Norvégia és Liechtenstein esetében az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás, Svájc esetében pedig a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás biztosítja).

Ezekre az országokra vonatkozóan az együttműködés a következő elemekre terjed ki:

  • részét alkotják annak a területnek, amelynek belső határain nem végeznek ellenőrzéseket;
  • alkalmazzák a schengeni vívmányok rendelkezéseit, valamint az ezek értelmében elfogadott, a schengeni rendszerhez kapcsolódó okmányokat;
  • bevonják őket a schengeni rendszerhez kapcsolódó okmányokat érintő döntésekbe.

A részvétel a gyakorlatban vegyes bizottságok formájában valósul meg, amelyek az EU Tanácsának munkacsoportjaival párhuzamosan üléseznek. E bizottságokat a tagállamok kormányainak, a Bizottságnak és a harmadik országok kormányainak képviselői alkotják. A társult országok ennélfogva részt vesznek a schengeni vívmányok továbbfejlesztéséről szóló párbeszédben, de a szavazásban nem. A jövőben meghozandó intézkedések és jogszabályok elfogadására, illetve az ezekről szóló értesítésekre szolgáló eljárásokat is kialakítottak.

Kapcsolatok Izlanddal és Norvégiával

Svédországgal, Finnországgal és Dániával együtt Izland és Norvégia a skandináv útlevélunióhoz tartozik, amely eltörölte a belső határokon történő ellenőrzéseket. Izland és Norvégia 1996. december 19. óta vesz részt a schengeni megállapodások továbbfejlesztésében. Bár nem rendelkeztek szavazati joggal a Schengeni Végrehajtó Bizottságban, véleményt és javaslatokat fogalmazhattak meg. Ennek a társult viszonynak a kiterjesztéseként Izland, Norvégia és az EU 1999. május 18-án aláírta Izlandnak és Norvégiának a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodást, amelynek alapjául az 1999. május 17-i 1999/439/EK tanácsi határozat szolgált.

Egy, a Tanács által 1999. június 28-án jóváhagyott megállapodás tárgyalja egyrészt az Izland és Norvégia, másrészt az Írország és Nagy-Britannia közötti kapcsolatokat a schengeni vívmányok Izlandra és Norvégiára kiterjedő elemeivel kapcsolatban [Hivatalos Lap L 15, 2000.1.20.].

A Tanács 2000/777/EK határozata (2000. december 1.) előírja, hogy a schengeni vívmányok 2001. március 25-től alkalmazandók a skandináv útlevélunió öt országában.

Svájc és Liechtenstein részvétele

Az EU megállapodást kötött Svájccal a schengeni térségben való részvételéről [Hivatalos Lap L 53., 2008.2.27.]; ennek nyomán Svájc 2008. december 12-én csatlakozott. Ugyanolyan társult jogállást élvez, mint Norvégia és Izland. Liechtensteinnek a schengeni térségben való részvételéről 2008. február 28-án írtak alá jegyzőkönyvet.

A második generációs Schengeni Információs Rendszer (SIS II)

A SIS már 1995 óta működik, de mellette folyik egy új rendszer kidolgozása, amely új technológiák alapján kibővített funkciókat nyújt majd. Az új rendszert (a SIS II-t) jelenleg alapos teszteknek vetik alá a tagállamokkal együttműködésben.

A Tanács két jogalkotási eszközt is elfogadott 2001. december 6-án: a 2424/2001/EK rendeletet és a 2001/886/IB határozatot, amelyekben a Bizottságot bízta meg a SIS II kidolgozásával és azzal, hogy biztosítsa az ehhez kapcsolódó költségek fedezetét az EU általános költségvetéséből. Ezeket az eszközöket 2006-ban módosították, 2008. december 31-ig meghosszabbítva érvényességi időtartamukat.

A Bizottság 2001. december 18-án közzétett egy közleményt [COM(2001) 720], amelyben a SIS II létrehozásának és kidolgozásának különböző módjait vizsgálta meg. A jövőbeli rendszer szerkezetéről és funkcióiról szóló tanulmányokat és vitákat követően a Bizottság három jogalkotási eszközre terjesztett elő javaslatokat 2005-ben. A csomagban szereplő eszközök közül kettőt (a SIS II létrehozásával, működtetésével és használatával kapcsolatos, az első pillérrel összefüggő vonatkozásokról szóló 1987/2006/EK rendeletet, valamint a járművek forgalmi engedélyének kiadásáért felelős szolgálatoknak a SIS II-höz való hozzáféréséről szóló 1986/2006 rendeletet) 2006. december 20-án fogadták el. A harmadik eszköz (a SIS II létrehozásával, működtetésével és használatával kapcsolatos, az első pillérrel összefüggő vonatkozásokról szóló 2007/533/IB határozat) 2007. június 12-én került elfogadásra.

A Bel- és Igazságügyi Tanács 2006. decemberi ülésén támogatta a SISone4all projektet (a tagállamok közös erőfeszítését, amelyet Portugália koordinál). A SISone4all csupán ideiglenes megoldás volt, amely lehetővé tette, hogy az EU-hoz 2004-ben csatlakozott kilenc EU-tagállam hozzá tudjon kapcsolódni a jelenlegi SIS-rendszerhez (a SIS1+-hoz) bizonyos műszaki kiigazítások révén. A SISone4all sikeres lezárása a schengeni rendszerről szóló pozitív értékelésekkel együtt lehetővé tette, hogy 2007 végére megszűnjön az ellenőrzés az új országokkal közös szárazföldi és vízi belső határokon, majd 2008 márciusában a légi határokon is.

A belső határellenőrzések megszüntetése nyomán lehetővé vált a SIS1+-ról a SIS II-re történő átállás alternatív és kevésbé kockázatos módjainak megvalósítása. Miután a tagállamok azt kérték, hogy hosszabb idő állhasson rendelkezésükre a rendszer tesztelésére és a régi rendszerről az újra történő átállás egy kevésbé kockázatos stratégiájának kiválasztására, a Bizottság egy rendelet- és egy határozatjavaslatot terjesztett elő, amelyek meghatározták a különböző felek feladatait és felelősségét a SIS II-re történő átállásra való felkészülésben (beleértve a rendszer tesztelését és az e szakasz során szükséges további fejlesztési munkákat is). Ezeket a javaslatokat a Tanács 2008. október 24-én elfogadta.

Utolsó frissítés: 03.08.2009
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére