RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállása

Az Európai Unió (EU) azon EU-n kívüli állampolgároknak, akik jogszerűen és folyamatosan öt éven át az egyik EU-tagállam területén tartózkodnak, európai tartózkodási engedélyt ad. Az irányelv azon nemzeti jogszabályokat és gyakorlatokat is közelíti egymáshoz, amelyek e tartózkodási engedély megadásának feltételeivel kapcsolatosak, és amelyek olyan EU-tagállamokban való tartózkodás feltételeit határozzák meg, amely eltér a tartózkodási engedélyt kibocsátó tagállamtól.

JOGI AKTUS

A Tanács 2003/109/EK irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról.

ÖSSZEFOGLALÓ

Az irányelv a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező Európai Unión kívüli (EU) állampolgárok * számára egységes jogállást biztosítva egymáshoz közelíti az EU-tagállamok törvényeit, és az Unió egész területén – tekintet nélkül a tartózkodási hely szerinti EU-tagállamra – egyenlő elbánást biztosít.

Az irányelv valamennyi, bármely EU-tagállam területén jogszerűen tartózkodó EU-n kívüli állampolgárra alkalmazandó. Az egyének néhány csoportjára nem vonatkozik az irányelv, mert helyzetük ingatag, vagy mert rövid távú tartózkodási engedéllyel rendelkeznek (menekültek, státuszukra vonatkozó döntésre váró menedékkérők, idénymunkások vagy határokon átnyúló szolgáltatások biztosítására kiküldött munkavállalók, ideiglenes védelemről vagy kiegészítő jellegű védelemről biztosított személyek, illetve tanulmányok folytatása vagy szakképzésben való részvétel céljából az adott országban tartózkodó személyek).

Az EU-tagállamoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 10. cikkének és az Európai Unió alapjogi chartája 21. cikkének értelmében a megkülönböztetés-mentesség elvével összhangban kell alkalmazniuk az irányelvet.

„Huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás

Az EU-tagállamoknak öt év folyamatos jogszerű tartózkodás után meg kell adniuk a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást. Az EU-tagállam területéről való, egymást követő hat hónapnál rövidebb távollétek (és az ötéves időszak alatt összesen legfeljebb tíz hónapos távollét) vagy egyedi jellegű okokból való távollétek, amelyekről nemzeti jog rendelkezik (pl. katonai szolgálat, kiküldetéshez kapcsolódó távollét, súlyos betegség, anyaság, kutatás vagy tanulmányok) nem szakítják meg a tartózkodás időtartamát.

Ahhoz, hogy az EU-n kívüli állampolgárok megkaphassák a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást, bizonyítaniuk kell, hogy maguk és (eltartott) családtagjaik számára a következőkkel rendelkeznek:

  • stabil jövedelemforrások, amelyek elegendőek megélhetésükhöz anélkül, hogy az érintett tagállam szociális segélyezési rendszerének igénybevételére szorulnának;
  • egészségbiztosítás.

Az EU-tagállamok megkövetelhetik az EU-n kívüli állampolgároktól, hogy a társadalomba való beilleszkedésre vonatkozó további követelményeknek is megfeleljenek (például megfelelően ismerjék az érintett EU-tagállam nemzeti nyelvét).

Az EU-tagállamok közrendi vagy közbiztonsági okokra hivatkozva megtagadhatják a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást.

Az illetékes hatóságoknak a kérelem benyújtásának dátumától számított hat hónapon belül dönteniük kell a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megadásáról. A kérelem elutasításáról szóló döntésről az érintett személyt a vonatkozó nemzeti jogszabályok szerinti eljárásokkal összhangban írásban kell tájékoztatni, az okok és a rendelkezésre álló jogorvoslati eljárások, valamint a kérelmező részéről cselekvésre rendelkezésre álló határidő közlésével. A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező lakosok állandó tartózkodási engedélyt kapnak, amely minden EU-tagállamban egységes, legalább öt évig érvényes és automatikusan meghosszabbítható.

A „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás kizárólag az irányelvben megállapított okokból vonható vissza (az EU területén kívüli, 12 egymást követő hónapot meghaladó folyamatos távollét, a jogállás csalárd megszerzése vagy kiutasítási intézkedések alkalmazása az érintett személlyel szemben).

A „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállású személyek az állampolgárokkal egyenlő elbánást élveznek az alábbiak tekintetében:

  • fizetett és nem fizetett munkavállalásra való jogosultság, alkalmazási feltételek és a munkavégzés feltételei (munkaidő, munkavédelmi előírások, szabadságra való jogosultság, javadalmazás és elbocsátás);
  • oktatás és szakképzés, képesítések elismerése és tanulmányi ösztöndíjak;
  • szociális juttatások (családi pótlék, öregkori nyugdíj stb.) és betegbiztosítás;
  • szociális segély (minimálbér-támogatás vagy öregkori nyugdíj, ingyenes közegészségügyi ellátás stb.);
  • szociális juttatások, adókedvezmények, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés;
  • egyesülési jog, szakszervezeti tagság, valamint szakszervezeti vagy szövetségi képviseleti jog;
  • az érintett EU-tagállam teljes területén való szabad tartózkodás.

Az EU-tagállamok bizonyos esetekben korlátozhatják az állampolgáraikkal egyenlő elbánást a munkavállaláshoz és az oktatáshoz való hozzáférés tekintetében (pl. megkövetelhetik a megfelelő szintű nyelvtudás igazolását). Az EU-tagállamok az alapellátásra korlátozhatják az egyenlő elbánást a szociális ellátás és a szociális védelem tekintetében. Mindamellett a tagállamok jogában áll azon juttatások listáját bővíteni, amelyek által az állampolgárokkal egyenlő elbánást biztosítanak, valamint további területeken is biztosíthatnak egyenlő elbánást.

A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek kiemelt védelmet élveznek a kiutasítással szemben. A magatartás, amely alapján kiutasítási döntést hoznak, valós és kellően súlyos veszélyt kell, hogy jelentsen a közrendre vagy a közbiztonságra. Az ilyen döntések nem alapulhatnak gazdasági szempontokon. Mielőtt a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy kiutasításáról szóló döntést meghoznák, az EU-tagállamoknak figyelembe kell venniük bizonyos meghatározott tényezőket (az érintett személy korát, a tartózkodás időtartamát stb.).

Az irányelv rendelkezései nem gátolják az EU-tagállamokat abban, hogy a jelen irányelvben megállapítottaknál kedvezőbb feltételekkel bocsássák ki az állandó tartózkodási engedélyt. Ez a tartózkodási engedély azonban nem jogosít fel más EU-tagállamokban való tartózkodásra.

A más EU-tagállamokban való tartózkodás joga

A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személynek jogában áll, hogy a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást számára megadó EU-tagállamtól eltérő tagállam területén három hónapot meghaladó ideig tartózkodjon, bizonyos feltételek betartása mellett:

  • gazdasági tevékenység gyakorlása alkalmazotti vagy önálló vállalkozói minőségben;
  • tanulmányok folytatása vagy szakképzés;
  • egyéb célok.

Az EU-tagállamok azonban korlátozhatják a tartózkodási engedélyek számát, feltéve hogy az EU-n kívüli országok állampolgárainak befogadására vonatkozó korlátozásokat a jelen irányelv elfogadásának időpontjában hatályos nemzeti jogszabályban már meghatározták. Ugyanakkor munkaerőpiac-politikai okokból az EU-tagállamok előnyben részesíthetik az uniós polgárokat.

A fenti feltételek nem érintik a szolgáltatásoknak a határokon átnyúló biztosítása céljából kiküldött munkavállalókat vagy a határokon átnyúló szolgáltatást biztosító szolgáltatókat.

A tartózkodási engedélyre vonatkozó kérelem benyújtásakor a második EU-tagállam * illetékes hatóságai megkövetelhetik egyes okiratok bemutatását (mint pl. huzamos tartózkodási engedély, személyazonossági okmány, munkaszerződés, megfelelő szálláslehetőséget igazoló okmány stb.), valamint stabil és rendszeres jövedelemforrások, illetve egészségügyi biztosítás bizonyítását.

A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezőket családtagjaik * elkísérhetik a második EU-tagállamba, vagy csatlakozhatnak hozzájuk azzal a feltétellel, hogy az első EU-tagállamban * ők már egy családot alkottak. Más esetben a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv érvényesül.

A második EU-tagállam csak abban az esetben utasíthatja el a tartózkodási engedély iránti kérelmet, ha tényleges veszély áll fenn a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre vonatkozóan. A közegészségügy esetében az irányelv lehetővé teszi az EU-tagállamok számára, hogy orvosi vizsgálatot követeljenek meg annak igazolására, hogy a szóban forgó személyek nem szenvednek olyan betegségekben, amelyekkel kapcsolatban a fogadó országban védintézkedések vannak hatályban. Az irányelv olyan eljárási garanciákat is nyújt, mint a tartózkodási engedély kérelmére vonatkozó vizsgálat törvényszerű időtartama, az érdekelt felek értesítésével kapcsolatos rendelkezések, jogorvoslati eljárások és a kiutasítás feltételei.

Amint a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők a második EU-tagállamba lépnek, ugyanazokat a kedvezményeket élvezik, mint amelyeket az első EU-tagállamban élveztek az állampolgárokra vonatkozókkal megegyező feltételek mellett.

A második EU-tagállamban élő, huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek mindaddig megtartják az első EU-tagállambeli státuszukat, amíg ugyanazt a státuszt meg nem szerzik a második EU-tagállamban. Öt éves jogszerű tartózkodást követően folyamodhatnak a második EU-tagállamban a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők státuszáért.

Általános szabály, hogy az első EU-tagállam köteles családtagjaikkal együtt visszafogadni azokat a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyeket, akiknek a huzamos tartózkodási engedélyét a második EU-tagállam visszavonta.

Háttér

Az Európai Tanács 1999. október 15–16-i tamperei ülésén az EU-tagállamok hangsúlyozták, hogy egyenlő bánásmódot kell biztosítani az EU-ban jogszerűen tartózkodó, EU-n kívüli állampolgárok számára. Valamely EU-tagállamban egy bizonyos időtartamon keresztül tartózkodó EU-n kívüli állampolgárnak olyan egységes jogokat kell biztosítani, amelyek a lehető legközelebb állnak az Európai Unió polgárait megillető jogokhoz (a tamperei következtetések 21. pontja). Az irányelv további célja, hogy az adott EU-tagállamban jogszerűen tartózkodó EU-n kívüli állampolgárok egy másik EU-tagállam területén való tartózkodási jogait rögzítve teljes mértékben érvényesítse az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikkében foglaltakat.

A jogszabályban használt kulcsfogalmak
  • EU-n kívüli állampolgár: bárki olyan személy, aki nem az EU polgára.
  • Huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy: valamely EU-n kívüli állampolgár, aki az irányelvben előírtak szerint „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállással bír.
  • Első EU-tagállam: az az EU-tagállam, amely először adta meg a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást.
  • Második EU-tagállam: bármely tagállam, annak kivételével, amely először adta meg a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást az EU-n kívüli állampolgárnak, és amelyben a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy a tartózkodási jogot gyakorolja.
  • Családtagok: azon személyek, akiket a családegyesítési jogról szóló, 2003/86/EK tanácsi irányelv családtagként határoz meg.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktusHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap

A Tanács 2003/109/EK irányelve

2004.1.23.

2006.1.23.

HL L 16 (2004.1.23.)

Utolsó frissítés: 05.05.2011
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére