RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Tagállamok és harmadik országok közötti légi közlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodások

A Bizottság intézkedéscsomagot fogadott el, amelynek célja, hogy az Európai Unió és a harmadik országok közötti, valamennyi kétoldalú légi közlekedési kapcsolatra vonatkozóan megteremtse a jogi keretet. Ez az intézkedéscsomag véget kíván vetni a légi közlekedési ágazatban azóta uralkodó bizonytalanságnak, hogy az Európai Közösségek Bírósága ítéletet hozott, amelyben kijelentette, hogy az Egyesült Államok és nyolc tagállam között érvényben lévő, kétoldalú („nyitott égbolt”) megállapodások összeegyeztethetetlenek az uniós joggal.

JOGI AKTUS

Az Európai Parlament és a Tanács 847/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a tagállamok és harmadik országok közötti légi közlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodások tárgyalásáról és végrehajtásáról.

ÖSSZEFOGLALÓ

Háttér

Ezeket a megállapodásokat a II. világháborút követően kötötte meg Ausztria, Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia, Luxemburg és Svédország. Felhatalmazzák az Egyesült Államokat arra, hogy felfüggessze vagy korlátozza az aláíró államok által megnevezett légi fuvarozók forgalmi jogait.

Az Európai Közösségek Bírósága szerint ezek a megállapodások két szempontból sértik az uniós jogot. Egyrészről a honosságra hivatkozó pontok megléte sérti az európai légitársaságok azon jogát, miszerint megkülönböztetésmentes piaci hozzáféréssel rendelkeznek valamennyi tagállam és harmadik ország közötti útvonalhoz. Másrészről az Európai Unió kizárólagos jogköre, hogy ilyen fajta kötelezettségvállaláshoz csatlakozzon, amennyiben a megállapodások az uniós kompetencia gyakorlását, azaz az uniós jogszabályok által lefedett területet érintik.

A Bíróság megállapította, hogy mivel az Egyesült Államoknak jogában áll bármely fuvarozót elutasítani, ezek a megállapodások következésképpen akadályt jelentenek a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága előtt, mivel az európai égbolt amerikai vállalatok előtti megnyitása nem kölcsönös valamennyi uniós légitársaság esetében.

Az új rendelet

A fent említett intézkedéscsomag-javaslat részét képező rendelet lefekteti azokat az alapelveket, amelyek célja, hogy megfelelő információcserét biztosítson az Európai Unión belül, hogy a tagállamok ily módon ne kockáztassák az uniós jog megsértését a harmadik országokkal való légi közlekedési szolgáltatások területén kialakított, kétoldalú kapcsolataik során.

A Bíróság megerősítette, hogy az Európai Unió kizárólagos kompetenciájába tartozik az ilyen megállapodások megtárgyalása, aláírása és megkötése, ha azok a kompetenciájába tartozó ügyekre vonatkoznak. A Bíróság továbbá megerősítette, hogy az uniós légifuvarozókat megilleti az Európai Unión belüli letelepedés joga, beleérve a megkülönböztetésmentes piaci hozzáférést valamennyi tagállam és harmadik ország közötti útvonalhoz (honosságra vonatkozó pont).

Az Európai Uniónak felül kell vizsgálnia az uniós jogot sértő, érvényben lévő kétoldalú megállapodások elemeit. A kétoldalú megállapodások nagy száma miatt azonban felhatalmazást kapnak a tagállamok arra, hogy harmadik országokkal új megállapodás megkötéséről vagy egy meglévő módosításáról tárgyaljanak, amennyiben az adott témában még nem kezdődtek uniós tárgyalások. Ilyen esetben azonban a jelen rendeletben megállapított kötelezettségekkel összhangban kötelesek eljárni, hogy biztosítsák, hogy a megállapodás összeegyeztethető legyen az uniós joggal.

Az új rendelet megállapítja a tagállamok által folytatott kétoldalú tárgyalások bejelentésére és engedélyezésére vonatkozó eljárást, aminek célja, hogy egységes pontok bevezetése révén biztosítsa, hogy a meglévő megállapodások megfeleljenek az uniós jognak. A rendelet továbbá bizonyos kötelezettségeket ró a tagállamokra annak biztosítása érdekében, hogy megkülönböztetésmentes eljárásokat alkalmazzanak az érdekelt felekkel folytatott konzultáció, valamint a forgalmi jogok tárgyalások keretében történő elosztása során.

Bármely tagállam kezdeményezhet tárgyalásokat harmadik országgal olyan új légi közlekedési szolgáltatási megállapodásra, vagy meglévő légi közlekedési szolgáltatási megállapodás, annak mellékletei módosítására, vagy bármely más két- vagy többoldalú megállapodásra vonatkozóan, amelynek tárgya részben az Európai Unió kompetenciájába tartozik, amennyiben bármilyen vonatkozó, a tagállamok és a Bizottság által közösen kidolgozott egységes pontot belevon az említett tárgyalásokba, és megfelel az értesítési eljárásnak.

Amennyiben bármely tagállam ilyen tárgyalásokat kíván kezdeményezni, írásban értesíti szándékáról a Bizottságot. Amennyiben a Bizottság az értesítés kézhezvételét követő 15 napon belül megállapítja, hogy a tárgyalások valószínűleg keresztezik a harmadik országgal folyamatban lévő uniós tárgyalások céljait, és/vagy az uniós joggal összeegyeztethetetlen megállapodáshoz vezetnek, arról tájékoztatja a tagállamot.

A tagállamok nem köthetnek olyan új megegyezést harmadik országgal, amely csökkenti azon uniós légi közlekedési számát, amelyeket az Unió területe és az adott ország közötti szolgáltatásnyújtásra jelölhetnek ki.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktusHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap
Az Európai Parlament és a Tanács 847/2004/EK rendelete2004.5.30.HL L 157., 2004.4.30.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács 2408/92/EGK rendelete (1992. július 23.) a közösségi légi közlekedési Közösségen belüli légi útvonalakhoz jutásáról (Hivatalos Lap L 240., 1992.8.24.).

Utolsó frissítés: 19.09.2007
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére