A kültéren használt berendezések zajkibocsátása

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2000/14/EK irányelv a kültéri használatra tervezett berendezések zajkibocsátásáról

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

Az irányelv célja, hogy:

• javítsa a kültéren használt 57 berendezéstípus zajkibocsátásának ellenőrzését (12. és 13. cikk, I. melléklet), például:
  • kompresszorok;
  • kotró-rakodó gépek;
  • különféle fűrésztípusok;
  • keverők stb.;
• előmozdítsa az uniós egységes piac zökkenőmentes működését;
• javítsa a polgárok egészségét és jóllétét a kültéren használt berendezések által kibocsátott zaj csökkentése révén.

Hatályon kívül helyez és felvált az egyes építőipari gépek és berendezések zajkibocsátásáról szóló kilenc jogi eszközt, valamint a fűnyírókról szóló 84/538/EGK irányelvet.

FŐBB PONTOK

Az irányelv célja négyrétű:

• a zajkibocsátási előírások harmonizálása;
• a megfelelőségértékelési* eljárások harmonizálása;
• a zajszint jelölésének harmonizálása;
• adatok gyűjtése a zajkibocsátásokról.

A következő berendezéstípusok kizártak az irányelv hatálya alól:

• a (szerszámok) nem gépi erejű tartozékai, amelyeket külön hoznak forgalomba vagy amelyeket külön helyeznek üzembe* (kivéve a kézben tartott betontörőket és légkalapácsokat);
• minden olyan berendezés, amely közúton, vasúton, levegőben vagy vízi úton történő áruszállítás vagy személyszállítás céljára szolgál;
• olyan berendezések, amelyeket rendőrségi vagy katonai célokra terveztek.

Az uniós országok felelősek annak ellenőrzéséért, hogy alkalmazzák-e az irányelvben megállapított szabályokat. Az V. és VIII. mellékletek tartalmazzák az alkalmazandó különféle megfelelőségi eljárásokat.

A gyártó vagy a berendezést forgalomba hozó vagy üzembe helyező személy köteles biztosítani (4. és 8. cikk), hogy:

• készüljön „EK megfelelőségi nyilatkozat”, amely igazolja, hogy a CE-jelölést viselő berendezés minden eleme megfelel az irányelvnek;
• a berendezés minden tételén rögzísenek egy kitörölhetetlen, olvasható jelölést, amely jelzi a garantált hangteljesítmény szintjét.

Ha egy uniós ország megállapítja, hogy valamely berendezés nem felel meg ezeknek a feltételeknek, azt ki kell vonnia a forgalomból, vagy be kell tiltania a használatát.

A címkézés kötelező az irányelv hatálya alá tartozó minden berendezésnél, és a következőket kell tartalmaznia:

• a CE-jelölés látható, olvasható és kitörölhetelen rögzítése a berendezés minden tételén;
• a hangteljesítmény LWA* részletei dB(A)-ban* 1 pW-ra* vonatkoztatva.

Az egyes berendezéstípusokra meghatározott zajkibocsátási határértékeket 2 lépcsőben vezették be, hogy a vállalkozások alkalmazkodni tudjanak az új rendelkezésekhez. A kibocsátási határértékek első lépcsője az irányelv hatálybalépése után két évvel vált hatályossá, 2006-ban pedig szigorúbb határértékek léptek életbe.

Az uniós országoknak bejelentett szervezeteket kell felállítaniuk, amelyek felelősek a berendezésekre alkalmazandó zajkibocsátási határértékek ellenőrzéséért. Ezek az ellenőrzések vonatkoznak a berendezés tervezési fázisára és a berendezés gyártási fázisára egyaránt. Megjegyzendő azonban, hogy nem szükséges ellenőrizni azon berendezések tervezését, amelyek mindössze a kötelező jelölés hatálya alá tartoznak.

Az irányelv hatásának vizsgálata érdekében kidolgozták a zajkibocsátási adatok gyűjtésének eljárását. Ez az információ szolgál a vásárlók számára alapul ahhoz, hogy kevésbé zajos berendezést válasszanak, valamint gazdasági ösztönzők és díjak kidolgozásához. A gyártó vagy hivatalos képviselője köteles elküldeni az uniós országok illetékes hatóságainak, valamint az Európai Bizottságnak a forgalomba hozott berendezések EK-megfelelőségi nyilatkozatát.

Az irányelv 24 cikkből és 10 mellékletből áll, amelyek a következőkre terjednek ki:

• a berendezések meghatározása;
• EK-megfelelőségi nyilatkozat;
• a kültéren használt berendezés által kibocsátott, levegőben terjedő zaj mérésének módja;
• az EK-megfelelőségi jelölés és a garantált hangteljesítményszint jelzésének modelljei;
• a gyártás belső ellenőrzése;
• a gyártás belső ellenőrzése a technikai dokumentáció ellenőrzésével és időszakos ellenőrzéssel;
• egység egyedi vizsgálata;
• teljes körű minőségbiztosítás;
• az uniós országok által figyelembe veendő minimumkritériumok a testületek (a fent említett bejelentett szervezetek) értesítéséhez;
• egység egyedi vizsgálata – megfelelőségi tanúsítvány modellje.

A szabályozás lehetséges felülvizsgálata

A 2000/14/EK irányelv értékelése és hatásvizsgálata 2017 májusa óta folyamatban van. Ennek eredményeit, valamint a korábban elkészített tanulmányokat fogja a Bizottság alapul venni e terület uniós szabályozásának soron következő felülvizsgálata során. 2018 januárjában nyilvános konzultációt indítottak, amely 2018 áprilisáig tartott.

MIKORTÓL HATÁLYOS EZ AZ IRÁNYELV?

Az irányelv 2002. január 3. óta hatályos, az uniós országok nemzeti jogába pedig 2001. július 3-ig kellett átültetni.

HÁTTÉR

További információk:

• Kültéri berendezések zajkibocsátása (Európai Bizottság).

KULCSFOGALMAK

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/14/EK irányelve (2000. május 8.) a kültéri használatra tervezett berendezések zajkibocsátására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 162., 2000.7.3., 1–78. o.)

A 2000/14/EK irányelv későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Bizottság ajánlása (2003. augusztus 6.) az ipari zaj, a légi, a közúti és a vasúti járművek zajjellemzői és a kapcsolódó kibocsátási adatok kiszámításának átmeneti módszereire vonatkozó iránymutatásokra vonatkozóan (HL L 212 2003.8.22., 49–64. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2002/49/EK irányelve (2002. június 25.) a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről – A környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló irányelvvel foglalkozó egyeztetőbizottságban tett bizottsági nyilatkozat (HL L 189., 2002.7.18., 12–25. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

utolsó frissítés 19.07.2018