RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés

Az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) új szakasz kezdetét jelentette az európai integrációban, mivel lehetővé tette a politikai integráció elindítását. A Szerződés létrehozza az Európai Uniót, amely három pilléren nyugszik: az Európai Közösségeken, a közös kül- és biztonságpolitikán (KKBP), valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésen. A Szerződés: bevezeti az európai polgárságot, megerősíti az Európai Parlament jogköreit és létrehozza a gazdasági és monetáris uniót (GMU). Emellett az EGK-ból Európai Közösség (EK) lesz.

A SZERZŐDÉS SZÜLETÉSE

Az Európai Unióról szóló, 1992. február 7-én Maastrichtban aláírt szerződés 1993. november 1-jén lépett hatályba. A Szerződés külső és belső események eredményeképpen jött létre. Külső szinten a kelet-európai kommunizmus bukása és Németország újraegyesítésének lehetősége nyomán Európa kötelezettséget vállalt a Közösség nemzetközi helyzetének megerősítésére. Európán belül a tagállamok az Egységes Európai Okmány által elért eredményeket újabb reformokkal kívánták továbbvinni.

Ezek a körülmények két kormányközi konferencia összehívásához vezettek, a gazdasági és monetáris unióval, illetve a politikai unióval kapcsolatban. Az 1988. június 27–28-i hannoveri Európai Tanács a Jacques Delors által vezetett szakértői csoportot bízta meg a gazdasági unió létrehozását célzó konkrét lépéseket bemutató jelentés elkészítésével. Az intézményi reformról szóló belga memorandum és egy francia-német kezdeményezés alapján, amely felhívta a tagállamokat, hogy mérlegeljék Európa politikai integrációjának meggyorsítását, az 1990. április 28-i dublini Európai Tanács úgy határozott, megvizsgálja, vajon az európai integráció előmozdításához szükség van-e az EK-Szerződés módosítására.

A két kormányközi konferenciát végül az 1990. december 14–15-i római Európai Tanács indította útjára. Az ezekkel kapcsolatos munka egy évvel később, az 1991. december 9–10-én megrendezett maastrichti csúccsal ért véget.

CÉLKITŰZÉSEK

A Maastrichti Szerződéssel a Közösség egyértelműen túllépett kezdeti gazdasági célkitűzésén, azaz egy közös piac létrehozásán, és előtérbe kerültek politikai szándékai.

Ennek keretében a Maastrichti Szerződés öt alapvető célkitűzésre ad választ:

  • a intézmények demokratikus legitimitásának megerősítése;
  • az intézmények hatékony működésének javítása;
  • a gazdasági és monetáris unió létrehozása;
  • a Közösség szociális dimenziójának továbbfejlesztése;
  • egy közös kül- és biztonságpolitika kidolgozása.

FELÉPÍTÉS

A Szerződés szerkezete összetett. A preambulumot követően hét címet tartalmaz. Az I. cím a Közösségekre, a közös kül- és biztonságpolitikára, valamint az igazságügyi együttműködésre egyaránt vonatkozó közös rendelkezéseket foglalja magában. A II. címben az EGK-Szerződést, míg a III., illetve a IV. címben az ESZAK-, illetve az Euratom-Szerződést módosító rendelkezések kaptak helyet. Az V. cím a közös kül- és biztonságpolitikára (KKBP) vonatkozó rendelkezéseket ismerteti. A VI. cím a bel- és igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A VII. cím alatt a záró rendelkezések olvashatók.

EURÓPAI UNIÓ

A Maastrichti Szerződés létrehozza az Európai Uniót, amely három pilléren nyugszik: az Európai Közösségeken, a közös kül- és biztonságpolitikán, valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésen.

Az első pillért az Európai Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) és az Euratom alkotja, és azok a területek tartoznak ide, ahol a tagállamok a közösségi intézményeken keresztül közösen gyakorolják nemzeti jogköreiket. Az első pillér esetében a közösségi módszerként ismert folyamat alkalmazandó, ami azt jelenti, hogy az Európai Bizottság javaslatot terjeszt elő, amelyet a Tanács és az Európai Parlament elfogad, és amelyre vonatkozóan a Bíróság ellenőrzi a közösségi jognak való megfelelést.

A második pillér létrehozza a közös kül- és biztonságpolitikát (KKBP), amelyről az Európai Unióról szóló szerződés V. címe rendelkezik. Ez az Egységes Európai Okmányban szereplő rendelkezések helyébe lép, és lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy külpolitikai kérdésekben együttesen lépjenek fel. Ezen a pilléren belül a döntéshozatal kormányközi jelleggel folyik, amely túlnyomórészt egyhangú döntéseket kíván. A Bizottság és a Parlament szerepe korlátozott, a Bíróság ítélkezési gyakorlata pedig ezen a területen nem alkalmazandó.

A harmadik pillér az Európai Unióról szóló szerződés VI. címében foglalt bel- és igazságügyi együttműködést jelenti. Az Unió feladata, hogy együttes fellépés révén fokozott védelmet nyújtson az európai polgárok számára a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben. A döntéshozatali folyamat ebben az esetben is kormányközi jellegű.

INTÉZMÉNYEK

Az Egységes Európai Okmányt követően a Maastrichti Szerződés tovább növelte az Európai Parlament szerepét. Az együttműködési eljárás és az egyetértési eljárás hatályát újabb területekre terjesztették ki. Ezenkívül a Szerződés új eljárásként bevezette az együttdöntést, amely lehetővé teszi az Európai Parlament számára, hogy a Tanáccsal közösen fogadjon el jogszabályokat. Ez az eljárás – a szükséges megegyezés miatt – szorosabb kapcsolatot feltételez a Parlament és a Tanács között. Mindemellett a Szerződés bevonja a Parlamentet a Bizottság hivatalba léptetését célzó eljárásba. Elismerték az európai politikai pártok európai integrációban játszott szerepét. A pártok hozzájárulnak az Európával kapcsolatos tudatosság kialakításához, és közreműködnek az európaiak politikai akaratának érvényesítésében. A Bizottság megbízatásának időtartamát öt évre emelték azzal a céllal, hogy azt összehangolják az Európai Parlament mandátumával.

Az Egységes Európai Okmányhoz hasonlóan ez a Szerződés is kiterjesztette a Tanácson belüli minősített többségi szavazás hatályát, amely innentől kezdve az együttdöntési és az együttműködési eljárás keretében hozott valamennyi döntésre alkalmazandó volt.

A regionális dimenzió jelentőségének elismeréseként a Szerződés létrehozta a Régiók Bizottságát. A Bizottságot a regionális közösségek képviselői alkotják, és tanácsadó szereppel bír.

POLITIKÁK

A Szerződés az alábbi hat új területen vezet be közösségi politikákat:

  • transzeurópai hálózatok;
  • iparpolitika;
  • fogyasztóvédelem;
  • oktatás és szakképzés;
  • ifjúságügy;
  • kultúra.

GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓ

Az egységes piac a GMU létrejöttével teljesedett ki. A gazdaságpolitika három összetevőből áll. A tagállamoknak gondoskodniuk kell gazdaságpolitikáik összehangolásáról, e koordinációt többoldalú felügyeletnek kell alávetniük, és be kell tartaniuk a pénzügyi és költségvetési fegyelemmel kapcsolatos szabályokat. A monetáris politika célja egy egységes valuta bevezetése és stabilitásának biztosítása az árstabilitás, valamint a piacgazdaság elvének tiszteletben tartása révén.

A Szerződés az egységes valuta bevezetését három egymást követő szakaszban képzelte el:

  • a tőke szabad mozgását megteremtő első szakasz 1990. július 1-jén kezdődött;
  • a második, 1994. január 1-jén indult szakasz lehetővé teszi a tagállami gazdaságpolitikák konvergenciáját;
  • a harmadik szakasz kezdetét 1999. január 1-jére tűzték ki, amikor létrejön az egységes valuta, és megalakul az Európai Központi Bank (EKB).

A monetáris politika a Központi Bankok Európai Rendszerén (KBER) alapul, amelynek tagjai az EKB és a tagállamok központi bankjai. Ezek az intézmények a nemzeti és közösségi politikai hatóságoktól függetlenül működnek.

Két tagállamra különleges rendelkezések vonatkoznak. Az Egyesült Királyság nem vállalt kötelezettséget a GMU harmadik szakaszának megvalósítására. Dánia kérésére külön jegyzőkönyv rendelkezik arról, hogy a harmadik szakaszban való részvételről az országban népszavazással kell dönteni.

SZOCIÁLIS JEGYZŐKÖNYV

A Szerződéshez csatolt szociális jegyzőkönyv a szociális kérdések terén kibővítette a közösségi hatásköröket. Az Egyesült Királyság nem írta alá a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv céljai a következők:

  • a foglalkoztatás ösztönzése;
  • az élet- és munkakörülmények javítása;
  • megfelelő szociális védelem;
  • a szociális partnerek közötti párbeszéd;
  • az emberi erőforrások fejlesztésének elősegítése a tartósan magas foglalkoztatás érdekében;
  • a munkaerőpiacról kirekesztett személyek beilleszkedésének lehetővé tétele.

POLGÁRSÁG

A Szerződés által bevezetett egyik legjelentősebb újítás az európai polgárság intézménye, amely kiegészíti a nemzeti állampolgárságot. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság az alábbi új jogokkal ruházza fel az európai polgárokat:

  • a Közösség területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog;
  • a polgárok az európai választásokon, valamint a lakóhelyük szerinti tagállam helyhatósági választásain választójoggal rendelkeznek és választhatók;
  • olyan harmadik ország területén, ahol a származás szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, az uniós polgárok jogosultak az utóbbi tagállam kivételével bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli védelmét igénybe venni;
  • minden uniós polgárnak joga van petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez, és panasszal az európai ombudsmanhoz fordulni.

A SZUBSZIDIARITÁS ELVE

Az Európai Unióról szóló szerződés általános szabállyá avatta a szubszidiaritás elvét, amelyet az Egységes Európai Okmány értelmében korábban a környezetpolitika területén alkalmaztak. Ez az elv kimondja, hogy amennyiben a Közösség nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel, akkor csak abban az esetben lép fel, ha az adott cél közösségi szinten jobban megvalósítható, mint tagállami szinten. Az A. cikk előírja, hogy az Unióban „a döntéseket az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten” hozzák meg.

A MAASTRICHTI SZERZŐDÉST KÖVETŐ IDŐSZAK

A Maastrichti Szerződés az európai integráció meghatározó állomása volt. Az Európai Unió létrehozásával, a gazdasági és monetáris unió megteremtésével és az európai integráció új területek felé történő megnyitásával a Közösség politikai dimenzióval bővült.

Figyelembe véve az európai integráció alakulását, a várható bővítéseket és a szükséges intézményi változtatásokat, a tagállamok felülvizsgálati záradékot helyeztek el a Szerződésben. E célból az N. cikk 1996-ra kormányközi konferencia összehívását irányozta elő.
Ezt a konferenciát az Amszterdami Szerződés 1997. évi aláírása zárta le.

A SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSAI

  • Amszterdami Szerződés (1997)
    Az Amszterdami Szerződés a közösségi foglalkoztatáspolitika megteremtésével, egyes, korábban a bel- és igazságügyi együttműködés területéhez tartozó kérdések közösségi szintre emelésével, az Unió polgárközelibbé tételét célzó intézkedésekkel, valamint az egyes tagállamok közötti szorosabb együttműködés (megerősített együttműködés) lehetőségével tovább növelte az Unió hatáskörét. A Szerződés ezenfelül kiterjesztette az együttdöntés, valamint a minősített többségi szavazás hatályát, és leegyszerűsítette, valamint újraszámozta a Szerződések cikkeit.
  • Nizzai Szerződés (2001)
    A Nizzai Szerződés alapvetően az Amszterdami Szerződésből „hátramaradt” kérdésekkel, vagyis a bővítéshez kapcsolódó, 1997-ben nem rendezett intézményi problémákkal foglalkozott. Konkrétabban a Bizottság összetételéről, a tanácsi szavazatok súlyozásáról és a minősített többségi szavazás hatályának kiterjesztéséről van szó. A Nizzai Szerződés egyszerűbbé tette a megerősített együttműködési eljárás alkalmazását, és javította az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságát.
  • Lisszaboni Szerződés (2007)
    A Lisszaboni Szerződés átfogó intézményi reformokat indított útjukra. Eltörölte a Maastrichti Szerződés által létrehozott régi intézményi felépítést, és az Európai Közösséget az Európai Unióval váltotta fel. Jelentős változásokat vezetett be többek között az európai intézmények működési módja, a döntéshozatali folyamat, valamint a hatásköröknek az EU és tagállamai közötti megosztása területén. Célja az volt, hogy a 27 tagú bővített Unióban hatékonyabbá tegye a döntéshozatalt. A Lisszaboni Szerződés számos belső és külső uniós politika reformját valósítja meg. Elsősorban új politikaterületeken engedélyezi a közösségi intézményi jogalkotást és döntéshozatalt.

E Szerződést az alábbi csatlakozási szerződések is módosították:

  • Az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásáról szóló szerződés (1994), amelynek nyomán az Európai Közösség tagállamainak száma tizenötre emelkedett.
  • A Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozásáról szóló szerződés (2003)
    Ezzel a szerződéssel az Európai Közösség tagállamainak száma tizenötről huszonötre emelkedett.
  • A Bulgária és Románia csatlakozásáról szóló szerződés (2005).
    Ezzel a szerződéssel az Európai Közösség tagállamainak száma huszonötről huszonhétre emelkedett.

HIVATKOZÁSOK

SzerződésekAláírás dátumaHatálybalépésHivatalos Lap
Az Európai Unióról szóló szerződés („Maastrichti Szerződés”)

1992.2.7.

1993.11.1.

HL C 191., 1992.7.29.

Amszterdami Szerződés

1997.10.2.

1999.5.1.

HL C 340., 1997.11.10.

Nizzai Szerződés

2001.2. 26.

2003.2.1.

HL C 80., 2001.3.10.

Lisszaboni Szerződés

2007.12.13.

2009.12.1.

HL C 306., 2007.12.17.

Csatlakozási szerződésekAláírás dátumaHatálybalépésHivatalos Lap
Az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásáról szóló szerződés

1994.6.24.

1995.1.1.

HL C 241., 1994.8.29.

A tíz új tagállam csatlakozásáról szóló szerződés

2003.4.16.

2004.5.1.

HL L 236., 2003.9.23.

A Bulgária és Románia csatlakozásáról szóló szerződés

2005.4.25.

2007.1.1.

HL L 157., 2005.6.21.

Ezek a tájékoztató dokumentumok az Európai Bizottságot jogilag nem kötelezik, nem kimerítők és nem jelentik a Szerződés szövegének hivatalos értelmezését.

Utolsó frissítés: 15.10.2010

Lásd még

  • További információkért lásd a Maastrichti Szerződés teljes szövegét (DE) (EN) (FR)
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére