RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés, EGK-Szerződés – eredeti szöveg (nem egységes szerkezetbe foglalt változat)

Az 1957-ben Rómában aláírt EGK-Szerződés Franciaországot, Németországot, Olaszországot és a Benelux-államokat egy Közösség keretein belül egyesítette, amelynek célja a gazdasági terjeszkedést előmozdítani hivatott kereskedelmi integráció volt. A Maastrichti Szerződést követően az EGK-ból Európai Közösség lett, kifejezve a tagállamok azon elhatározását, hogy a nem gazdasági jellegű területekre is kiterjesztik a Közösség hatásköreit.

A SZERZŐDÉS SZÜLETÉSE

Az 1952 júliusában megalakult Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) létrehozása a nemzetek fölötti Európa megteremtésének első jelentős lépése volt. Ekkor történt meg először, hogy a szervezet hat tagállama – noha csak korlátozott területeken – nemzeti jogai egy részéről lemondott a Közösség javára.
E kezdeti integrációs törekvés az Európai Védelmi Közösség (EVK) 1954-es kudarcával hamar megismerte saját korlátait.
Noha félő volt, hogy az ESZAK által tett erőfeszítés hiábavalónak bizonyul, az 1955-ös messinai konferencia kísérletet tett az európai folyamat újraindítására. A konferencia után számos további, minisztereket vagy szakértőket tömörítő találkozóra került sor. 1956 elején felállítottak egy előkészítő bizottságot, amelynek feladata az volt, hogy jelentést készítsen egy közös európai piac létrehozásáról. A Bizottság Brüsszelben ült össze az akkori belga külügyminiszter, P. H. Spaak elnöki vezetésével. 1956 áprilisában a bizottság két tervezetet nyújtott be, amelyek a tagállamok által választott két lehetőséget ismertették:

  • egy általános közös piac létrehozását, és
  • egy atomenergia-közösség létrehozását.

A híres „Római Szerződéseket” 1957 márciusában Rómában írták alá.
Az első szerződés létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget, a második pedig az Európai Atomenergia-közösséget, ismertebb nevén az Euratomot.
Mivel a ratifikálás a tagállamokban zökkenőmentesen lezajlott, a két szerződés 1958. január 1-jén hatályba lépett.

Ez az összefoglaló kizárólag az EGK-Szerződést mutatja be.

CÉLKITŰZÉSEK

Az Európai Védelmi Közösség kudarcát követően – mivel ez váltotta ki a legkevesebb nemzeti ellenállást – egyöntetűen elfogadták, hogy a nemzetek fölötti együttműködés a gazdaság területén valósuljon meg. Az EGK létrehozása és a közös piac megteremtése két célt szolgált. Az első a Közösség területén zajló kereskedelem és termelés gazdasági körülményeinek átalakítása volt. A második, erőteljesebb politikai színezetű cél értelmében az EGK hozzájárult egy politikai Európa működési felépítéséhez, és előrelépést jelentett a fokozott európai egységesítés irányában.

A szerződés preambulumában az aláíró felek kijelentik, hogy:

„- eltökélt szándékuk, hogy megteremtik az Európa népei közötti mind szorosabb egység alapjait;
- elhatározták, hogy az Európát megosztó határok megszüntetésére irányuló közös cselekvéssel biztosítják államaik gazdasági és társadalmi fejlődését;
- megerősítik, hogy erőfeszítéseik alapvető célja népeik élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása;
- felismerik, hogy a meglévő akadályok elhárítása összehangolt cselekvést igényel annak érdekében, hogy garantálják az egyenletes gazdasági növekedést, a kiegyensúlyozott kereskedelmet és a tisztességes piaci versenyt;
- törekednek arra, hogy erősítsék gazdaságaik egységét és biztosítsák harmonikus fejlődésüket a különböző régiók között meglévő különbségek és a hátrányos helyzetű régiók elmaradottságának csökkentésével;
- az az óhajuk, hogy egy közös kereskedelempolitika segítségével hozzájáruljanak a nemzetközi kereskedelemben érvényesülő korlátozások fokozatos megszüntetéséhez;
- az a szándékuk, hogy megerősítik az Európát és a tengerentúli országokat összekötő szolidaritást, továbbá az az óhajuk, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban biztosítsák ezek jólétének fejlődését;
- elhatározták, hogy... erősítik a békét és a szabadságot és felhívják az eszményeikben osztozó többi európai népet, hogy csatlakozzanak erőfeszítéseikhez”.

Ezeket a célokat egy közös piac és egy vámunió létrehozásával, valamint közös politikák kidolgozása révén valósítják meg.

A SZERZŐDÉS EREDMÉNYEI

Az EGK-Szerződés egy közös piac, egy vámunió és közös politikák létrehozását irányozza elő. A Szerződés 2. és 3. cikke közvetlenül foglalkozik e három témakörrel. E cikkek pontosítják, hogy a Közösség elsődleges feladata egy közös piac létrehozása, és részletesen ismertetik azokat a tevékenységeket, amelyeket e feladat teljesítéséhez a közös piacon végre kell hajtani.

A közös piac létrehozása

Az EGK-Szerződés 2. cikke meghatározza, hogy: „A Közösségnek feladata, hogy a közös piac létrehozásával és a tagállamok gazdaságpolitikai elképzeléseinek fokozatos közelítésével a Közösség egész területén elősegítse a gazdasági tevékenységek összehangolt fejlődését, folyamatos és kiegyensúlyozott terjedését, a stabilitás növelését, az életszínvonal gyors emelkedését és a tagállamok közötti kapcsolatok szorosabbá tételét”.

A közös piac alapját a híres „négy szabadság” képezi, amely nem más, mint a személyek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke szabad mozgása.
A közös piac egységes gazdasági térséget hoz létre, amely megteremti a tagjai közötti szabad versenyt. A közös piac a termékek és szolgáltatások kereskedelmét szabályozó feltételek közelítésének alapjait a többi szerződés (az ESZAK- és az Euratom-Szerződés) hatálya alá tartozók fölé helyezi.

Az EGK-Szerződés 8. cikke a közös piac létrehozására egy három, egyenként négy éves időszakra osztott 12 éves átmeneti időszakot irányzott elő. Minden egyes szakaszhoz hozzárendelték azokat az intézkedéseket, amelyeket el kell indítani és meg kell valósítani. A Szerződésben előirányzott mentességek és eltérések kivételével legkésőbb az átmeneti időszak lejártáig a közös piac létrehozásával kapcsolatos valamennyi szabálynak hatályba kell lépnie.

Mivel a piac a szabad versenyen alapul, a Szerződés (a benne foglalt eltérések kivételével) tiltja a vállalatok közötti korlátozó megállapodásokat és az állami támogatásokat, amelyek befolyásolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet, és amelyek célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

Végül, a tengerentúli országok és területek is csatlakozhatnak a közös piachoz és a vámunióhoz, aminek célja a kereskedelem előmozdítása, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődést célzó közös törekvések megvalósítása.

A vámunió létrehozása

Az EGK-Szerződés eltörli a tagállamok közötti vámokat és a kereskedelmi árukra vonatkozó kvótákat.
Közös külső vámtarifát, a harmadik országok termékeire vonatkozó egyfajta külső határt állapít meg, amely az egyes országok korábbi vámtarifáinak helyébe lép. Ez a vámunió egy közös kereskedelempolitikával együtt valósul meg. Ez az immár nem tagállami, hanem közösségi szinten folytatott politika teljes körűen véget vet a vámunió mint egyszerű szabadkereskedelmi szövetség létének.
A vámhatárok felszámolása és a mennyiségi korlátozások eltörlése az átmeneti időszakban rendkívül kedvező hatást gyakorolt a kereskedelemre, lehetővé téve ezáltal a Közösségen belüli és a harmadik országokkal folytatott kereskedelem jelentős mértékű fejlődését.

Közös politikák kidolgozása

Egyes szakpolitikák hivatalosan is a Szerződés részét képezik; ilyen a közös agrárpolitika (38–47. cikk), a közös kereskedelempolitika (110–116. cikk) és a szállítási politika (74–84. cikk).
Szükség esetén további közös politikák is kezdeményezhetők, amint azt a 235. cikk is előírja: „Ha a Közösség fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy a közös piac működése során a Közösség valamely célkitűzése megvalósuljon, és e szerződés nem biztosítja a szükséges hatáskört, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag meghozza a megfelelő rendelkezéseket.”
Az 1972. októberi párizsi csúcs óta e cikk alkalmazása lehetővé tette a Közösség számára, hogy a környezetpolitika, a regionális, szociális és iparpolitika területén közös intézkedéseket dolgozzon ki.

E közös politikák létrehozásával egyidejűleg létrejött az Európai Szociális Alap, amelynek célja a munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeinek javítása és életszínvonaluk emelése, valamint egy Európai Beruházási Bank létrehozása, amelynek feladata az lenne, hogy új források teremtése révén elősegítse a Közösség gazdasági terjeszkedését.

FELÉPÍTÉS

Az EGK-Szerződés hat részbe szervezett 240 cikkből áll, amelyeket egy preambulum vezet be:

  • az első rész az EGK közös piac, vámunió és közös politikák révén történő létrehozásának alapelveit foglalja magában;
  • a második rész a Közösség alapvető értékeit ismerteti. Négy cím tartozik ide, amelyek a termékek szabad kereskedelmére, a mezőgazdaságra, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgására, valamint a
    szállításra vonatkoznak;
  • a harmadik rész a közösségi politikáról szól, és szintén négy címet foglal magában a közösségi szabályok, a gazdaságpolitika, a szociális politika és az Európai Beruházási Bank vonatkozásában;
  • a negyedik rész a tengerentúli országok és területek társulásával foglalkozik;
  • az ötödik rész a közösségi intézményeket érinti; ezen belül egy cím az intézményi rendelkezéseket, egy másik pedig a pénzügyi rendelkezéseket foglalja magában;
  • a Szerződés utolsó része az általános és záró rendelkezéseket tartalmazza.

A Szerződéshez továbbá négy melléklet is tartozik, amelyek egyes vámtarifákkal kapcsolatos álláspontokra, mezőgazdasági termékekre, láthatatlan ügyletekre, valamint a tengerentúli országokra és területekre vonatkoznak.

A Szerződéshez ezenfelül tizenkét jegyzőkönyvet is csatoltak. Az első az Európai Beruházási Bankot érinti, a továbbiak pedig kifejezetten egyes országokkal (Németország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia) vagy egyes termékekkel, például az ásványi olajokkal, a banánnal vagy a zöld kávéval kapcsolatos különböző problémákat tárgyalják.

Végül, a zárónyilatkozathoz kilenc nyilatkozatot csatoltak.

INTÉZMÉNYEK

Az EGK-Szerződés több olyan intézményt és döntéshozatali mechanizmust is létrehoz, amelyek a nemzeti érdekek érvényesítésével egyidejűleg a közösségi jövőkép kifejeződését is lehetővé teszik. Az intézményi egyensúly alapját a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament alkotta „háromszög” képezi, amely három intézménynek együtt kell működnie. A Tanács dolgozza ki a normákat, a Bizottság javaslatokat készít, a Parlamentnek pedig konzultációs jogköre van. A döntéshozatali folyamatban egy további szervezet – a Gazdasági és Szociális Bizottság – is részt vehet, tanácsadói szerepben.

A tagállamok kormányainak független testületeként működő Bizottság, amelyet közös megegyezéssel e tagállamok választanak, a közösségi érdeket képviseli. A jogszabályok kezdeményezésének kizárólagos joga a Bizottságot illeti, amely a közösségi jogszabályokra irányuló javaslatokat terjeszt a Miniszterek Tanácsa elé. A Szerződések őreként felügyeli a Szerződések és a másodlagos jogszabályok alkalmazását. E tekintetben teljes eszköztár áll rendelkezésére a tagállamok és a vállalkozások ellenőrzéséhez. Feladatai végzése során a Bizottság végrehajtó jogkörrel rendelkezik a közösségi politikák végrehajtásához.

A Miniszterek Tanácsa a tagállamok kormányainak képviselőiből áll, és ez a testület rendelkezik az alapvető döntéshozatali jogkörökkel. A Miniszterek Tanácsát az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER) segíti, amely előkészítő munkát végez, és végrehajtja a rábízott feladatokat.

A Parlament kezdetben mindössze tanácsadói jogkörrel rendelkezett, és a parlamenti képviselőket nem közvetlen és általános választójog alapján választották meg.
A Szerződés a Bíróság létrehozását is előirányozza.

A Római Szerződésekkel egy időben aláírt és hatályba lépő, az egyes közösségi intézményekről szóló egyezménynek megfelelően a Parlament Közgyűlése és a Bíróság az EGK-Szerződés és az Euratom-Szerződés közös szerveivé váltak.
Az egyesítési szerződés 1967. évi hatálybalépésével a Tanács és a Bizottság mindhárom közösségi szerződés (ESZAK, EGK és Euratom) közös szervévé vált, és bevezették a költségvetési egységesség elvét.


A SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSAI

Az EGK-Szerződést az alábbi szerződések módosították:

  • Brüsszeli Szerződés vagy „egyesítési szerződés” (1965)
    Ez a Szerződés egyrészről a három Minisztertanácsot (EGK, ESZAK és Euratom), másrészről pedig a két Bizottságot (EGK, Euratom) és a Főhatóságot (ESZAK) egyetlen közös Tanáccsal, illetve Bizottsággal váltotta fel. E közigazgatási fúziót az egységesség elve alapján működő költségvetés létrehozása egészítette ki.
  • Bizonyos költségvetési rendelkezések módosításáról szóló szerződés (1970)
    Ez a szerződés a Közösségek finanszírozási rendszerét a tagállamok saját forrásaiból biztosított hozzájárulásokkal helyettesítette. Ezenfelül létrehozta a Közösségek egységes költségvetését.
  • Bizonyos pénzügyi rendelkezések módosításáról szóló szerződés (1975)
    Ez a szerződés felruházta az Európai Parlamentet a költségvetés elutasításának jogával, valamint azzal a joggal, hogy mentesítse a Bizottságot a költségvetés végrehajtásának kötelezettsége alól. Létrehozta a három Közösség számára egységes Európai Számvevőszéket, amelynek feladata a számviteli ellenőrzés és a pénzügyi irányítás.
  • Grönlandról szóló szerződés (1984)
    Ez a szerződés érvénytelenítette a Szerződések Grönland területén történő alkalmazását, és a tengerentúli területekre vonatkozó rendszer mintájára különleges kapcsolatot alakított ki az Európai Közösség és Grönland között.
  • Egységes Európai Okmány (1986)
    Az Egységes Európai Okmány a Szerződések első nagyszabású reformját jelentette. A Tanácson belül kiterjesztette a minősített többségi szavazás hatályát, megerősítette az Európai Parlament szerepét (együttműködési eljárás) és kiszélesítette a közösségi hatásköröket. Célul tűzte ki, hogy 1992-ig ki kell alakítani a belső piacot.
  • Az Európai Unióról szóló szerződés vagy „Maastrichti Szerződés” (1992)
    A Maastrichti Szerződés az Európai Unió keretein belül összevonta a három közösséget (Euratom, ESZAK, EGK), valamint intézményesítette a külpolitika és a védelmi politika területén, illetve a rendőri és az igazságügyekben folytatott együttműködést. Az Európai Gazdasági Közösséget Európai Közösséggé nevezte át. Ezenkívül a Szerződés létrehozta a Gazdasági és Monetáris Uniót, új közösségi politikákat vezetett be (oktatás, kultúra) és tovább bővítette az Európai Parlament jogköreit (együttdöntési eljárás).
  • Amszterdami Szerződés (1997)
    Az Amszterdami Szerződés a közösségi foglalkoztatáspolitika megteremtésével, egyes, korábban a bel- és igazságügyi együttműködés területéhez tartozó kérdések közösségi szintre emelésével, az Unió polgárközelibbé tételét célzó intézkedésekkel, valamint az egyes tagállamok közötti szorosabb együttműködés (megerősített együttműködés) lehetőségével tovább növelte az Unió hatáskörét. A Szerződés ezenfelül kiterjesztette az együttdöntés, valamint a minősített többségi szavazás hatályát, és leegyszerűsítette, valamint újraszámozta a Szerződések cikkeit.
  • Nizzai Szerződés (2001)
    A Nizzai Szerződés alapvetően az Amszterdami Szerződésből „hátramaradt” kérdésekkel, vagyis a bővítéshez kapcsolódó, 1997-ben nem rendezett intézményi problémákkal foglalkozott. Konkrétabban a Bizottság összetételéről, a tanácsi szavazatok súlyozásáról és a minősített többségi szavazat hatályának kiterjesztéséről van szó. A Nizzai Szerződés egyszerűbbé tette a megerősített együttműködési eljárás alkalmazását, és javította az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságát.
  • Lisszaboni Szerződés (2007)
    A Lisszaboni Szerződés átfogó intézményi reformokat indított útjukra. Eltörölte a Maastrichti Szerződés által létrehozott régi intézményi felépítést, és az Európai Közösséget az Európai Unióval váltotta fel. Jelentős változásokat vezetett be többek között az európai intézmények működési módja, a döntéshozatali folyamat, valamint a hatásköröknek az EU és tagállamai közötti megosztása területén. Célja az volt, hogy a 27 tagú bővített Unióban hatékonyabbá tegye a döntéshozatalt. A Lisszaboni Szerződés számos belső és külső uniós politika reformját valósítja meg. Elsősorban új politikaterületeken engedélyezi a közösségi intézményi jogalkotást és döntéshozatalt.

E Szerződést az alábbi csatlakozási szerződések is módosították:

  • Az Egyesült Királyság, Dánia és Írország csatlakozásáról szóló szerződés (1972), amelynek nyomán az Európai Közösség tagjainak száma hatról kilencre emelkedett.
  • A Görögország csatlakozásáról szóló szerződés (1979)
  • A Spanyolország és Portugália csatlakozásáról szóló szerződés (1985), amelynek nyomán az Európai Közösség tagjainak száma tízről tizenkettőre emelkedett.
  • Az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásáról szóló szerződés (1994), amelynek nyomán az Európai Közösség tagállamainak száma tizenötre emelkedett.
  • A Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozásáról szóló szerződés (2003).
    Ezzel a szerződéssel az Európai Közösség tagjainak száma tizenötről huszonötre emelkedett.
  • A Bulgária és Románia csatlakozásáról szóló szerződés (2005). Ezzel a szerződéssel az Európai Közösség tagállamainak száma huszonötről huszonhétre emelkedett.

HIVATKOZÁSOK

SzerződésekAláírás dátumaHatálybalépésHivatalos Lap

Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó szerződés

1957.3.25.

1958.1.1.

Nem tették közzé

Egyesítési Szerződés

1965. 4. 8.

1967.7.1.

HL L 152., 1967.7.13.

Bizonyos költségvetési rendelkezések módosításáról szóló szerződés

1970.4.22.

1971.1.1.

HL L 2., 1971.1.2.

Bizonyos pénzügyi rendelkezések módosításáról szóló szerződés

1975.7.22.

1977.6.1.

HL L 359., 1977.12.31.

Grönlandról szóló szerződés

1984.3.13.

1985.1.1.

HL L 29., 1985.2.1.

Egységes Európai Okmány

1986.2.28.

1987.7.1.

HL L 169., 1987.6.29.

Az Európai Unióról szóló szerződés („Maastrichti Szerződés”)

1992.2.7.

1993.11.1.

HL C 191., 1992.7.29.

Amszterdami Szerződés

1997.10.2.

1999.5.1.

HL C 340., 1997.11.10.

Nizzai Szerződés

2001.2.26.

2003.2.1.

HL C 80., 2001.3.10.

Lisszaboni Szerződés

2007.2.13.

2009.12.1.

HL C 306., 2007.12.17.

Csatlakozási szerződésekAláírás dátumaHatálybalépésHivatalos Lap

Az Egyesült Királyság, Írország és Dánia csatlakozásáról szóló szerződés

1972.1.22.

1973.1.1.

HL L 73., 1972.3.27.

A Görögország csatlakozásáról szóló szerződés

1979.5.28.

1981.1.1.

HL L 291., 1979.11.19.

A Spanyolország és Portugália csatlakozásáról szóló szerződés

1985.6.12.

1986.1.1.

HL L 302., 1985.11.15.

Az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásáról szóló szerződés

1994.6.24.

1995.1.1.

HL C 241., 1994.8.29.

A tíz új tagállam csatlakozásáról szóló szerződés

2003.4.16.

2004.5.1.

HL L 236., 2003.9.23.

A Bulgária és Románia csatlakozásáról szóló szerződés

2005.4.25.

2007.1.1.

HL L 157., 2005.6.21.

Ezek a tájékoztató dokumentumok az Európai Bizottságot jogilag nem kötelezik, nem kimerítők és nem jelentik a Szerződés szövegének hivatalos értelmezését.

Utolsó frissítés: 26.10.2010

Lásd még

Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére