RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Nemzeti parlamentek

BEVEZETÉS

Az európai integráció során az európai uniós intézmények hatáskörét kiterjesztették olyan területekre, amelyek hagyományosan nemzeti hatáskörbe tartoztak: mint például az igazságszolgáltatás vagy a belügyek. Szintén fontossá vált, hogy a nemzeti parlamentek a lehető legrövidebb időn belül a legjobb tájékoztatásban részesüljenek, annak érdekében, hogy a parlamentek (és rajtuk keresztül az Európai Unió polgárai is) fokozottabban részt vegyenek az európai döntéshozatali folyamatokban.

Az egyes országok más-más helyzetére való tekintettel a tgállamok átérezték a tájékoztatásra és a nemzeti parlamentek hozzájárulására vonatkozó közös alapelvek meghatározásának szükségességét. Ezért készült az alapító szerződésekhez csatolt, a nemzeti parlamentek szerepére vonatkozó jegyzőkönyv.

A Lisszaboni Szerződés alapvető fontosságú lépést jelent a nemzeti parlamentek európai integrációjában, minthogy első ízben foglalkozik azokkal egy teljes cikkben. Az Európai Unióról szóló szerződés 12. cikke összegyűjti azokat a nemzeti parlamentekre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a szerződésekben szétszórva találhatók. Részvételük két formában valósul meg: a tájékoztatáshoz való jog és a kifogásolási jog formájában.

A TÁJÉKOZTATÁSHOZ VALÓ JOG

Pontos lista készült a nemzeti parlamentekhez kötelezően továbbítandó dokumentumokról, amelyek a következők:

  • a fehér könyvek;
  • a zöld könyvek;
  • a közlemények;
  • az éves jogalkotási program;
  • a jogalkotási aktusok tervezete.

A nemzeti parlamentek ezenfelül különleges tájékoztatáshoz való joggal is rendelkeznek a aszabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozóan. Ily módon részt vesznek az ezen a területen megvalósított politikák végrehajtásában. A nemzeti parlamentek részt vesznek az Eurojust tevékenységének értékelésében és az Europol tevékenységének ellenőrzésében is.

A nemzeti parlamentek emellett folyamatos tájékoztatást kapnak az uniós csatlakozási kérelmekről.

KIFOGÁSOLÁSI JOG

A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv elismeri a nemzeti parlamentek kifogásolási jogát a jogalkotási folyamatok során. Ennek megfelelően a nemzeti parlamentek egyharmada kérheti valamely jogszabálytervezet felülvizsgálatát, ha megítélésük szerint a szubszidiaritás elve nem teljesül. A Bizottság ekkor – döntésének megindokolásával – visszavonhatja, módosíthatja vagy megtarthatja a jogszabálytervezetet. Amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy a nemzeti parlamentek egyszerű többsége által kifejezésre juttatott megtámadás ellenére megtartja a tervezetet, végül a Tanács és az Európai Parlament dönt arról, hogy az eljárás folytatódjon-e vagy sem. A nemzeti parlamentek utólagosan is fordulhatnak az Európai Unió Bíróságához egy jogi aktus megtámadásának igényével, amennyiben megítélésük szerint az ellentétes a szubszidiaritás elvével.

Ezen túlmenően a nemzeti parlamentek a családjog bizonyos kérdéseit érintő, valamint a határokon átnyúló vonatkozású döntések tekintetében rendelkeznek kifogásolási joggal (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikke). Ilyen jellegű döntést kizárólag akkor lehet rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadni, ha egyetlen nemzeti parlament sem emel kifogást ellene.

A Lisszaboni Szerződés emellett teljes mértékben bevonja a nemzeti parlamenteket a szerződések felülvizsgálati eljárásába:

  • a rendes eljárás keretein belül a nemzeti parlamenti képviselők részt vesznek a felülvizsgálati tervezetek vizsgálatával megbízott bizottságában;
  • az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretein belül a szerződések felülvizsgálatához nem szükséges bizottság összehívása. Az új rendelkezések hatálybalépése ugyanakkor annak függvénye, hogy az egyes tagállamok saját vonatkozó alkotmányos szabályaiknak megfelelően jóváhagyják azokat, továbbá ténylegesen feltételezi a nemzeti parlamentek közreműködését;
  • úgynevezett „áthidaló klauzulák” keretein belül: a különleges jogalkotási eljárásról a rendes jogalkotási eljárásra való áttérés, illetve az egyhangú szavazásról a minősített többséggel történő szavazásra való áttérés nem történhet meg a nemzeti parlamentek jóváhagyása nélkül.

AZ EURÓPAI ÜGYEKKEL FOGLALKOZÓ PARLAMENTI BIZOTTSÁGOK KONFERENCIÁJA

1989 óta a nemzeti parlamentek képviselői és az Európai Parlament képviselői félévente összegyűlnek az Európai Ügyekkel Foglalkozó Bizottságok Konferenciája (COSAC) keretében, elsősorban információcsere céljából.

A Lisszaboni Szerződés módosította a COSAC elnevezését: a találkozót ettől fogva az Uniós Ügyekkel Foglalkozó Parlamenti Bizottságok Konferenciájának nevezik. Szerepét a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyv ismételten megerősítette. A Parlamenti Bizottságok Konferenciája bármilyen olyan észrevételt megfogalmazhat, amelyet az uniós intézmények számára fontosnak tart, különösen azon jogiaktus-tervezetek alapján, amelyekről a tagállamok kormányainak képviselői közös megegyezéssel esetleg úgy határoznak, hogy azokat – a kérdés természetére tekintettel – a Konferenciához továbbítják.

Ez az összefoglaló kizárólag tájékoztató jellegű. Nem célja, hogy értelmezze a referenciadokumentumot vagy annak helyébe lépjen; továbbra is a referenciadokumentum marad az egyetlen kötelező erejű jogalap.

Utolsó frissítés: 25.01.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére