RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 23 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  BG - CS - ET - GA - LV - LT - HU - MT - PL - RO - SK - SL

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A Lisszaboni Szerződés: bevezetés

A Lisszaboni Szerződés az Európai Unió (EU) szerkezetének és működésének szükséges reformját hivatott biztosítani. Az EU egymást követő bővítései nyomán a tagállamok száma 27-re nőtt. Így ennek megfelelően módosítani kellett az intézmények működését és az európai döntéshozatal módját.

A Lisszaboni Szerződés ezenfelül számos uniós szakpolitika reformját is lehetővé tette. Ezáltal újraértelmezte és megerősítette az európai szinten hozott intézkedéseket.

ELŐZMÉNYEK

Korábban sor került már egy reformkísérletre, amelynek során kidolgozták az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést. Ennek célja az volt, hogy az EU alapító szerződéseit egy európai alkotmány váltsa fel.

Az Alkotmányt 2004. október 29-én, Rómában írták alá. Hatálybalépése előtt azonban még valamennyi tagállamnak ratifikálnia kellett. A ratifikációs folyamat több tagállamban is kudarccal végződött.

2007. július 23-án Lisszabonban új kormányközi konferenciát hívtak össze, hogy az alkotmányszerződés helyett alternatív megoldást találjanak, és megkezdjék a reformokat. Az európai alkotmány ötletét tehát elvetették, és új tárgyalásokra került sor, amelyek célja egy módosító szerződés kidolgozása volt.

2007. december 13-án a 27 uniós állam- és kormányfő Lisszabonban aláírta az új módosító szerződést. A Lisszaboni Szerződés, miután saját alkotmányos szabályainak megfelelően valamennyi tagállam ratifikálta, 2009. december 1-jén lépett hatályba.

ELTÉRÉSEK AZ EURÓPAI ALKOTMÁNY LÉTREHOZÁSÁRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉSHEZ KÉPEST

A Lisszaboni Szerződést nagy részben az alkotmányszerződés ihlette. Az Alkotmányban előirányzott intézményi és politikai reformok többsége a Lisszaboni Szerződésben is megtalálható, de más formában.

Az alkotmányszerződés célja az volt, hogy az EU alapító szerződéseit egyetlen egységes szöveggel: az európai alkotmánnyal váltsák fel. A Lisszaboni Szerződés ezzel szemben nem lép az alapító szerződések helyébe, mindössze módosítja azokat, ahogyan korábban az Amszterdami és a Nizzai Szerződés is tette. A Lisszaboni Szerződés így egy sor, az alapító szerződésekre vonatkozó módosítás formáját ölti.

Jogi értelemben ez az alaki változás nem jár következményekkel, ám annál fontosabb szimbolikus és politikai jelentőséggel bír. Az új szerződés felhagy az európai alkotmányosításra vonatkozó elképzeléssel, és az európai jogot továbbra is nemzetközi szerződések határozzák meg.

Az EU ennélfogva továbbra is két alapító szerződésre épül: az Európai Unióról szóló szerződésre és az Európai Közösséget létrehozó szerződésre. Az Európai Közösséget létrehozó szerződést azonban átkeresztelik, és „az Európai Unió működéséről szóló szerződés” nevet kapja.

A LISSZABONI SZERZŐDÉS ÚJÍTÁSAI

A Lisszaboni Szerződés:

  • megreformálja és tökéletesíti az EU intézményeit és döntéshozatali folyamatát;
  • megerősíti az EU demokratikus dimenzióját;
  • megreformálja az EU belpolitikáját;
  • megerősíti az EU külpolitikáját.

Intézményi kérdések

Az uniós intézmények reformja a tagállamok számának növekedése nyomán vált szükségessé. A Lisszaboni Szerződés ennek megfelelően módosítja a Bizottság, az Európai Parlament, a Régiók Bizottsága, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság összetételére vonatkozó szabályokat.

Emellett átalakítja a Tanácsdöntéshozatali folyamatát. Eltörli a súlyozott szavazatok korábbi rendszerét, és újraértelmezi a határozatokkal kapcsolatos szavazások során alkalmazott minősített többség fogalmát.

A Lisszaboni Szerződés továbbá két új tisztséget is létrehoz az EU intézményi szerkezetén belül; ezek:

A Lisszaboni Szerződés egy további törekvése, hogy világosabbá tegye és tökéletesítse az EU működését. Eltörli a régi pilléres szerkezetet, és másféleképpen osztja meg a hatásköröket az EU és a tagállamok között. A Lisszaboni Szerződés leegyszerűsíti a jogalkotási eljárásokat és az Unióban elfogadott jogi aktusok típusait is.

A Lisszaboni Szerződés többek között rugalmasabbá teszi az EU működését. Több intézményi záradékot tartalmaz, amelyek célja, hogy egyes politikaterületeken megkönnyítsék az európai integrációt. Egyszerűbbé válik a tagállamok közötti megerősített együttműködés kiépítése is.

Az európai demokrácia megerősítése

A Lisszaboni Szerződés egyik célkitűzése, hogy megerősítse az európai demokráciát, mégpedig azért, hogy fokozza a döntések legitimitását és közelebb hozza az EU-t annak polgáraihoz. Ennek szellemében az Európai Parlament hatásköre számottevően megerősödik. A Lisszaboni Szerződés európai szinten a nemzeti parlamenteket is jelentősebb szereppel ruházza fel.

A Lisszaboni Szerződés ezenfelül útjára indítja a polgári kezdeményezést, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy aktívabban részt vegyenek Európa sorsának alakításában.

Az EU belpolitikája

Az egyik legjelentősebb változás a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló európai térséget érinti. A Lisszaboni Szerződés az alábbi területeken megerősíti az EU hatáskörét:

  • határellenőrzés, menekültügy és bevándorlás;
  • polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés;
  • büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés;
  • rendőrségi együttműködés.

Ezenfelül tisztázza az Unió gazdaságpolitikai, szociálpolitikai és energiapolitikai hatásköreit, valamint új célkitűzésként nevezi meg egy európai kutatási térség létrehozását.

Az EU külpolitikája

Megerősítést nyernek az uniós külpolitikai intézkedések. A Lisszaboni Szerződés mindenekelőtt egységesebbé és láthatóbbá teszi az Unió közös kül- és biztonságpolitikáját. Ennek köszönhetően az Unió jogi személyiséget szerez, amely lehetővé teszi számára, hogy tárgyaló és aláíró félként részt vegyen a nemzetközi szerződésekben. Ezenfelül a nemzetközi színtéren mostantól a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő látja el az EU képviseletét.

Mindezek mellett az alapító szerződésekben önálló szakaszt szentelnek a közös biztonság- és védelempolitikának. A hosszú távú célkitűzések egy közös európai védelmi politika létrehozását szolgálják.

Utolsó frissítés: 14.07.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére