RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Az Európai Unió jogi aktusai

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés több ponton módosítja az Európai Unió (EU) jogi aktusainak tipológiáját. Az egyértelműségre és az egyszerűsítésre törekedve először is csökkenti az európai intézmények rendelkezésére álló jogi aktusok számát.

Ezen túlmenően lehetővé teszi a Bizottságnak egy új típusú aktus, az úgynevezett „felhatalmazáson alapuló” aktusok elfogadását, valamint megerősíti a Bizottság végrehajtási aktusok elfogadására kiterjedő hatáskörét. E két változtatás célja az uniós döntéshozatal és a határozatok végrehajtása hatékonyságának növelése.

Emlékeztetőül: az Unió jogi aktusai az európai intézmények által elfogadott jogalkotási vagy nem jogalkotási aktusok lehetnek. Ezek az aktusok jellegüknél fogva jogilag kötelező vagy nem kötelező erejűek lehetnek.

A JOGI AKTUSOK SZÁMÁNAK CSÖKKENTÉSE

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt az uniós intézmények tizennégyféle jogi aktust fogadhattak el. Az aktusok sokféleségét az Unió régebbi, pilléreken nyugvó felépítése indokolta, mivel minden pillér saját jogi eszközökkel rendelkezett.

A Lisszaboni Szerződés véget vetett ennek a pillérekre tagozódó felépítésnek. Ennek megfelelően a jogi aktusok osztályozása is megváltozott – az európai intézmények ezentúl csak ötféle aktust fogadhatnak el, mégpedig a következőket:

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 288. cikke kimondja, hogy a rendelet, az irányelv és a határozat kötelező erejű aktus. Ezzel szemben az ajánlás és a vélemény nem kötelező a címzettjére nézve.

Ezen túlmenően a határozatnak ezentúl nem kell konkrét címzettre irányulnia. Így szélesebbé válik a hatóköre, ami alkalmassá teszi többek között az előzőleg a KKBP területén alkalmazott eszközök kiváltására.

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ AKTUSOK

A Lisszaboni Szerződés új jogiaktus-kategóriát hoz létre: a felhatalmazáson alapuló aktust. Lényege, hogy a jogalkotó felhatalmazza a Bizottságot valamely jogi aktus nem alapvető rendelkezéseit módosító aktusok elfogadására.

Az ilyen felhatalmazáson alapuló aktusok például pontosíthatnak egyes technikai részleteket vagy utólag módosíthatják valamely jogalkotási aktus bizonyos rendelkezéseit. Így a jogalkotó a politikai iránymutatásra és a célkitűzésekre összpontosíthat, és nem kell túlságosan technikai jellegű vitákba bonyolódnia.

Ez a felhatalmazás mindamellett szigorú korlátok között adható. Kizárólag a Bizottság számára lehet engedélyezni felhatalmazáson alapuló aktusok elfogadását. Amellett mindig a jogalkotó írja elő azokat a feltételeket, amelyek mellett a felhatalmazással élni lehet. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke úgy rendelkezik, hogy a Tanács és a Parlament adott esetben visszavonhatja a felhatalmazást vagy korlátozhatja annak időtartamát.

VÉGREHAJTÁSI AKTUSOK

A Lisszaboni Szerződés megerősíti a Bizottság végrehajtási hatáskörét. Emlékeztetőül: az európai jognak a tagállamok területén történő végrehajtása főszabályként a tagállamok feladata. Mindamellett bizonyos európai intézkedések esetében Unió-szerte egységes végrehajtásra van szükség. Ezekben az esetekben a Bizottság felhatalmazást kap az ilyen intézkedések végrehajtására vonatkozó végrehajtási intézkedések elfogadására.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséig a Tanács rendelkezett végrehajtási hatáskörrel, amely a Bizottságra ruházta a végrehajtási aktusok elfogadásának jogát. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 291. cikke immár elismeri a Bizottság elvi hatáskörét. Így a tagállamokban egységesen végrehajtandó uniós intézkedések tekintetében a Bizottság közvetlen felhatalmazással rendelkezik a végrehajtási intézkedések elfogadására.

Ezzel párhuzamosan a Lisszaboni Szerződés megerősíti a Parlament hatáskörét is a Bizottság végrehajtási hatáskörének ellenőrzését illetően. Ennek az ellenőrzésnek a feltételeit régebben a Tanács határozta meg. Ezentúl azonban a vonatkozó szabályokat rendes jogalkotási eljárás keretében fogadják el, amelyben a Parlament a Tanáccsal egyenrangú félként vesz részt.

Utolsó frissítés: 29.06.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére