RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Szociálpolitika

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés megerősíti az Európai Unió (EU) szociális dimenzióját. Az alapító szerződésekben is elismeri az Unió szociális értékeit, és új célkitűzéseket határoz meg a szociális területen.

Ezzel szemben az Unió hatáskörei nem változnak számottevően ebben a vonatkozásban. A Lisszaboni Szerződés bevezet néhány újítást, de a szociálpolitikák kidolgozása és végrehajtása elsősorban a tagállamok hatáskörében marad.

A SZOCIÁLIS ELVEK ÉS JOGOK ELISMERÉSE

Nem csupán jelképes értéke van annak, hogy az alapító szerződések teljes körűen elismerik a szociális célkitűzéseket: ez biztosítja azt is, hogy az összes európai politika kidolgozása és végrehajtása során is fokozottan figyelembe vegyék a szociális kérdéseket.

Ezen túlmenően az Unió szociális célkitűzéseinek tisztázása és hangsúlyozása érdekében a Lisszaboni Szerződés három ponton módosítja az alapító szerződések cikkeit:

  • az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke az Unió célkitűzései között immár említést tesz a teljes foglalkoztatottságról, a társadalmi haladásról, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemről és a társadalmi védelemről is;
  • az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikke kimondja, hogy politikái meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó követelményeket;
  • az Európai Unió működéséről szóló szerződés 152. cikke kimondja a szociális partnerek uniós szintű szerepvállalását, valamint elismeri, hogy a növekedésről és foglalkoztatásról szóló háromoldalú szociális csúcs, amely a Tanács, a Bizottság és a szociális partnerek képviselőit tömöríti, hozzájárul a szociális párbeszéd folytatásához.

A Lisszaboni Szerződés emellett elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának jogi kötőerejét. A Charta immár kötelező erővel bír, és hivatkozni lehet rá a bíróságok előtt. A Charta elismerése előrelépést jelent a szociális területen, mivel a következő szociális jogokat garantálja az Unió területén lakóhellyel rendelkező személyeknek:

  • a munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz (a Charta 27. cikke);
  • a tárgyaláshoz és sztrájkhoz való jog (a Charta 28. cikke);
  • a munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez való jog (a Charta 29. cikke);
  • az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez való jog (a Charta 30. cikke);
  • a tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való jog (a Charta 31. cikke);
  • a gyermekmunka tilalma és a fiatalok munkahelyi védelme (a Charta 32. cikke);
  • a család és a munka összeegyeztetése (a Charta 33. cikke);
  • a szociális biztonság (a Charta 34. cikke);
  • az egészségvédelem (a Charta 35. cikke).

A SZOCIÁLPOLITIKA EURÓPAI SZINTŰ VÉGREHAJTÁSA

A szociálpolitika az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörök egyike. A szociálpolitikát mindamellett tagállami szinten hatékonyabban lehet végrehajtani, mint európai szinten. Ezért a szubszidiaritás elvével összhangban az Unió szerepe ezen a területen a tagállamok intézkedéseinek támogatására és kiegészítésére korlátozódik.

A Lisszaboni Szerződés megőrzi a hatáskörök ilyen elosztását. Ezenkívül a legtöbb szociálpolitikai vonatkozású intézkedés esetében fenntartja az aktusok rendes jogalkotási eljárás keretében történő elfogadását.

Ezzel szemben bizonyos intézkedések továbbra is a Tanács egyhangú határozatához és a Parlamenttel folytatott konzultációhoz kötöttek, és a Lisszaboni Szerződés megújítja a Nizzai Szerződésben bevezetett különleges áthidaló klauzulát (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikke). Emlékeztetőül: ez az áthidaló klauzula lehetővé teszi a Tanács számára, hogy egyhangú szavazással úgy határozzon, hogy a rendes jogalkotási eljárást alkalmazza az alábbi területekre:

  • a munkavállalók védelme munkaviszonyuk megszüntetése esetén;
  • a munkavállalók és munkaadók érdekeinek képviselete és kollektív védelme;
  • az Unió területén jogszerűen tartózkodó külföldi állampolgárok foglalkoztatásának feltételei.

Végezetül a Lisszaboni Szerződés két újítást vezet be:

  • a minősített többségi szavazást kiterjeszti a migráns munkavállalók számára biztosított szociális biztonsági juttatásokra (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 48. cikke);
  • intézményesíti a nyitott koordinációs módszert annak elismerésével, hogy a Bizottság kezdeményezéseket tehet a szociális területen folytatott, tagállamok közötti együttműködés előmozdítása és szükség esetén tevékenységük összehangolásának támogatása érdekében. Ezek a kezdeményezések ölthetik többek között tanulmányok vagy vélemények formáját, amelyek célja iránymutatások és mutatók megállapítása, valamint a bevált gyakorlatok cseréjének és az időszakonkénti kiértékelésnek a megszervezése (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 156. cikke).
Utolsó frissítés: 14.04.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére