RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 23 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  BG - CS - ET - GA - LV - LT - HU - MT - PL - RO - SK - SL

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Az európai demokrácia megszilárdítása

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés ismét a polgárokat helyezi az Európai Unió (EU) és intézményei középpontjába. Törekszik arra, hogy felébressze a polgároknak az Unió és az uniós vívmányok iránti érdeklődését, még ha azok néha távolinak is tűnnek számukra. A Lisszaboni Szerződés egyik célkitűzése ezért egy olyan európai demokrácia előmozdítása, amely lehetőséget biztosít a polgároknak arra, hogy figyelemmel kísérjék az Unió működését és fejlődését, illetve részt vegyenek abban.

Egy ilyen célkitűzés eléréséhez szükségszerű, hogy az Unió alapító szerződései nagyobb mértékben elismerjék az európai polgárságot. A Lisszaboni Szerződés ezenkívül törekszik az Unió működésének egyszerűsítésére és áttekinthetővé tételére, hogy a polgárok könnyebben megérthessék azt, és így elérhetőbbé váljon a számukra. Végezetül a Lisszaboni Szerződés megerősíti a polgárok képviseletét és részvételét az európai folyamatban. A Szerződés egyik legfontosabb újítása a polgári kezdeményezés lehetősége.

A POLGÁROK NAGYOBB MÉRTÉKŰ ELISMERÉSE A SZERZŐDÉSEKBEN

A Lisszaboni Szerződés egy új cikkében teljes körűen elismeri az európai polgárságot. Az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikke úgy rendelkezik, hogy az Unió szintjén a polgárok közvetlen képviselete az Európai Parlamentben valósul meg. Ugyanez a cikk hozzáteszi, hogy a képviseleti demokrácia az Unió egyik alapköve. Ez az elismerés nem ruház új jogokat a polgárokra, azonban komoly jelképes értéket képvisel, hogy az uniós polgárság elvét az alapító szerződések rögzítik.

A 10. cikk ezenfelül bevezeti a közelség elvét, amely értelmében a döntéseket a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni. Ez az elv elsősorban az Unión belüli hatáskörök gyakorlása tekintetében alkalmazandó, amely során a lehető leghatékonyabban be kell vonni a nemzeti és helyi hatóságokat, így közelítve az Uniót a polgáraihoz.

A POLGÁROK SZÁMÁRA ELÉRHETŐBB EURÓPAI UNIÓ

Az Unióról kialakult kép szerint az igen összetett felépítésű, működése bonyolult eljárásokon nyugszik. A Lisszaboni Szerződés áttekinthetőbbé, ezáltal érthetőbbé teszi az Unió működését a polgárok számára. A sokféle jogalkotási eljárás helyét ezentúl egy rendes jogalkotási eljárás és az eseti alapon meghatározandó különleges jogalkotási eljárások veszik át. Hasonlóképpen felszámolták a régi, pilléreken nyugvó rendszert, és helyette világosan és pontosan szabályozták az Unión belüli hatáskörök megosztását.

Ugyanezt a célt tartva szem előtt, a Lisszaboni Szerződés fokozza az Unióban folyó munka átláthatóságát. Ennek érdekében a Tanácsra is kiterjeszti a viták nyilvánosságának elvét, amelyet a Parlament már eddig is alkalmazott. A fokozott átláthatóság lehetővé teszi azt is, hogy a polgárok tájékozottabbak legyenek a jogalkotási viták tartalmát illetően.

AZ INTÉZMÉNYI SZINTŰ KÉPVISELET MEGERŐSÍTÉSE

A Lisszaboni Szerződés jelentősen megerősíti az Európai Parlament hatásköreit (lásd az „Európai Parlament” című tájékoztatót). Néhány példa a fontosabb módosításokra:

  • a jogalkotási hatáskör megerősítése: a rendes jogalkotási eljárást, amelyben a Parlament a Tanáccsal azonos hatáskörrel rendelkezik, újabb szakpolitikai területekre terjesztették ki;
  • nagyobb nemzetközi szerep: a rendes jogalkotási eljárás alá tartozó területeken a Parlamentnek jóvá kell hagynia a nemzetközi megállapodásokat;
  • a költségvetési hatáskör megerősítése: a Parlament az Unió éves költségvetésének elfogadási eljárása keretében immár a Tanáccsal egyenrangú félként jár el.

A Lisszaboni Szerződés ezenfelül nagyobb szerepet juttat a nemzeti parlamenteknek az Unió működésében (lásd a „Nemzeti parlamentek” című tájékoztatót). A parlamentek is meg tudják védeni a polgárok szempontjait az Unióban. A nemzeti parlamenteknek ugyanis ezentúl ügyelniük kell a szubszidiaritás elvének megfelelő alkalmazására. Ennek érdekében beavatkozhatnak a rendes jogalkotási eljárásba, és keresettel élhetnek az Európai Unió Bíróságánál.

A POLGÁROK FOKOZOTT RÉSZVÉTELE A DÖNTÉSHOZATALI FOLYAMATBAN

A Lisszaboni Szerződés első alkalommal rendelkezik a polgári kezdeményezéshez való jogról, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkében vezet be: legalább egymillió uniós polgár kezdeményezheti, hogy a Bizottság terjesszen elő megfelelő javaslatot valamely konkrét ügyben. Ez a rendelkezés annak az uniós törekvésnek ad hangot, amely megpróbálja bevonni polgárait az Unió terveibe és az azokkal összefüggő döntéshozatalba.

Ez a jog mindamellett feltételekhez kötött. Első pillantásra igen magasnak tűnhet a polgárok számát illetően megszabott egymilliós küszöb. Azt azonban nem is olyan nehéz elérni, tekintettel az Unió közel félmilliárdos népességére és a rendelkezésre álló egyre újabb kommunikációs technológiákra. Ezenfelül a 11. cikk az elsősorban nemzeti jellegű érdekek érvényre juttatásának elkerülése érdekében előírja, hogy az aláíró polgároknak jelentős számú tagállamot kell képviselniük.

Mindamellett a polgári kezdeményezéshez való jog nem fosztja meg a Bizottságot a kizárólagos kezdeményezési hatáskörétől, mivel az szabadon határozhat arról, hogy eljár-e vagy sem az európai polgárok által javasolt kezdeményezés tárgyában. Ha a kezdeményezés nyomán jogalkotási javaslat születik, akkor azt a Tanács és az Európai Parlament rendes vagy különleges jogalkotási eljárás szerint fogadja el.

Utolsó frissítés: 26.03.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére