EUROPA

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés ismét a polgárokat helyezi az Európai Unió (EU) és intézményei középpontjába. Törekszik arra, hogy felébressze a polgároknak az Unió és az uniós vívmányok iránti érdeklődését, még ha azok néha távolinak is tűnnek számukra. A Lisszaboni Szerződés egyik célkitűzése ezért egy olyan európai demokrácia előmozdítása, amely lehetőséget biztosít a polgároknak arra, hogy figyelemmel kísérjék az Unió működését és fejlődését, illetve részt vegyenek abban.

Egy ilyen célkitűzés eléréséhez szükségszerű, hogy az Unió alapító szerződései nagyobb mértékben elismerjék az európai polgárságot. A Lisszaboni Szerződés ezenkívül törekszik az Unió működésének egyszerűsítésére és áttekinthetővé tételére, hogy a polgárok könnyebben megérthessék azt, és így elérhetőbbé váljon a számukra. Végezetül a Lisszaboni Szerződés megerősíti a polgárok képviseletét és részvételét az európai folyamatban. A Szerződés egyik legfontosabb újítása a polgári kezdeményezés lehetősége.

A POLGÁROK NAGYOBB MÉRTÉKŰ ELISMERÉSE A SZERZŐDÉSEKBEN

A Lisszaboni Szerződés egy új cikkében teljes körűen elismeri az európai polgárságot. Az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikke úgy rendelkezik, hogy az Unió szintjén a polgárok közvetlen képviselete az Európai Parlamentben valósul meg. Ugyanez a cikk hozzáteszi, hogy a képviseleti demokrácia az Unió egyik alapköve. Ez az elismerés nem ruház új jogokat a polgárokra, azonban komoly jelképes értéket képvisel, hogy az uniós polgárság elvét az alapító szerződések rögzítik.

A 10. cikk ezenfelül bevezeti a közelség elvét, amely értelmében a döntéseket a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni. Ez az elv elsősorban az Unión belüli hatáskörök gyakorlása tekintetében alkalmazandó, amely során a lehető leghatékonyabban be kell vonni a nemzeti és helyi hatóságokat, így közelítve az Uniót a polgáraihoz.

A POLGÁROK SZÁMÁRA ELÉRHETŐBB EURÓPAI UNIÓ

Az Unióról kialakult kép szerint az igen összetett felépítésű, működése bonyolult eljárásokon nyugszik. A Lisszaboni Szerződés áttekinthetőbbé, ezáltal érthetőbbé teszi az Unió működését a polgárok számára. A sokféle jogalkotási eljárás helyét ezentúl egy rendes jogalkotási eljárás és az eseti alapon meghatározandó különleges jogalkotási eljárások veszik át. Hasonlóképpen felszámolták a régi, pilléreken nyugvó rendszert, és helyette világosan és pontosan szabályozták az Unión belüli hatáskörök megosztását.

Ugyanezt a célt tartva szem előtt, a Lisszaboni Szerződés fokozza az Unióban folyó munka átláthatóságát. Ennek érdekében a Tanácsra is kiterjeszti a viták nyilvánosságának elvét, amelyet a Parlament már eddig is alkalmazott. A fokozott átláthatóság lehetővé teszi azt is, hogy a polgárok tájékozottabbak legyenek a jogalkotási viták tartalmát illetően.

AZ INTÉZMÉNYI SZINTŰ KÉPVISELET MEGERŐSÍTÉSE

A Lisszaboni Szerződés jelentősen megerősíti az Európai Parlament hatásköreit (lásd az „Európai Parlament” című tájékoztatót). Néhány példa a fontosabb módosításokra:

• a jogalkotási hatáskör megerősítése: a rendes jogalkotási eljárást, amelyben a Parlament a Tanáccsal azonos hatáskörrel rendelkezik, újabb szakpolitikai területekre terjesztették ki;
• nagyobb nemzetközi szerep: a rendes jogalkotási eljárás alá tartozó területeken a Parlamentnek jóvá kell hagynia a nemzetközi megállapodásokat;
• a költségvetési hatáskör megerősítése: a Parlament az Unió éves költségvetésének elfogadási eljárása keretében immár a Tanáccsal egyenrangú félként jár el.

A Lisszaboni Szerződés ezenfelül nagyobb szerepet juttat a nemzeti parlamenteknek az Unió működésében (lásd a „Nemzeti parlamentek” című tájékoztatót). A parlamentek is meg tudják védeni a polgárok szempontjait az Unióban. A nemzeti parlamenteknek ugyanis ezentúl ügyelniük kell a szubszidiaritás elvének megfelelő alkalmazására. Ennek érdekében beavatkozhatnak a rendes jogalkotási eljárásba, és keresettel élhetnek az Európai Unió Bíróságánál.

A POLGÁROK FOKOZOTT RÉSZVÉTELE A DÖNTÉSHOZATALI FOLYAMATBAN

A Lisszaboni Szerződés első alkalommal rendelkezik a polgári kezdeményezéshez való jogról, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkében vezet be: legalább egymillió uniós polgár kezdeményezheti, hogy a Bizottság terjesszen elő megfelelő javaslatot valamely konkrét ügyben. Ez a rendelkezés annak az uniós törekvésnek ad hangot, amely megpróbálja bevonni polgárait az Unió terveibe és az azokkal összefüggő döntéshozatalba.

Ez a jog mindamellett feltételekhez kötött. Első pillantásra igen magasnak tűnhet a polgárok számát illetően megszabott egymilliós küszöb. Azt azonban nem is olyan nehéz elérni, tekintettel az Unió közel félmilliárdos népességére és a rendelkezésre álló egyre újabb kommunikációs technológiákra. Ezenfelül a 11. cikk az elsősorban nemzeti jellegű érdekek érvényre juttatásának elkerülése érdekében előírja, hogy az aláíró polgároknak jelentős számú tagállamot kell képviselniük.

Mindamellett a polgári kezdeményezéshez való jog nem fosztja meg a Bizottságot a kizárólagos kezdeményezési hatáskörétől, mivel az szabadon határozhat arról, hogy eljár-e vagy sem az európai polgárok által javasolt kezdeményezés tárgyában. Ha a kezdeményezés nyomán jogalkotási javaslat születik, akkor azt a Tanács és az Európai Parlament rendes vagy különleges jogalkotási eljárás szerint fogadja el.