A hatáskörök elosztása az Európai Unión belül

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. cikke – az Unió hatásköreinek típusai és területei

Az Európai Unió (EU) csak a Szerződések által ráruházott hatáskörökkel bír (a hatáskör-átruházás elve). Ezen elv értelmében az EU kizárólag az uniós tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben szereplő célkitűzések megvalósításában. Minden hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháznak át az EU-ra, a tagállamoknál marad.

A Lisszaboni Szerződés egyértelműen meghatározza az EU és a tagállamai közötti hatáskörök megosztását. Ezek a hatáskörök három fő kategóriába sorolhatók:

• az EU kizárólagos hatáskörei
• a megosztott hatáskörök és
• támogató hatáskörök.

A hatáskörök három fő típusa

Az EU bizonyos feltételek mellett kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi megállapodások megkötése tekintetében.

• 1.
  Az EU kizárólagos hatáskörei (az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 3. cikke). Azokon a területeken, amelyeken kizárólag az EU alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok csak akkor tehetik meg ezt, amennyiben az EU felhatalmazza őket e jogi aktusok végrehajtására. Az EU kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következő területeken:

  • vámunió;
  • a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása;
  • monetáris politika az euróövezetbe tartozó országok tekintetében;
  • a tengeri biológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében;
  • közös kereskedelempolitika.
• 2.
  Megosztott hatáskörök (az EUMSZ 4. cikke). Mind az EU, mind a tagállamai alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok csak akkor gyakorolhatják hatáskörüket, ha az EU nem gyakorolja a hatáskörét, vagy lemond hatáskörének gyakorlásáról. Az EU és tagállamai közötti megosztott hatáskör a következő területekre vonatkozik:

  • belső piac;
  • szociálpolitika (de kizárólag a Szerződésben meghatározott vonatkozásai);
  • gazdasági, társadalmi és területi kohézió (regionális politika);
  • mezőgazdaság és halászat (kivéve a tengeri biológiai erőforrások megőrzését);
  • környezet;
  • fogyasztóvédelem;
  • közlekedés;
  • transzeurópai hálózatok;
  • energia;
  • a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség;
  • a közegészségügy terén jelentkező közös biztonsági kockázatok (az EUMSZ-ban meghatározott vonatkozásokra korlátozva);
  • kutatás, technológiafejlesztés és űrkutatás;
  • fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás.
• 3.
  Támogató hatáskörök (az EUMSZ 6. cikke). Az EU csak támogathatja, összehangolhatja vagy kiegészítheti a tagállamai intézkedéseit. A kötelező erejű uniós jogi aktusok esetében nincs szükség a tagállamok törvényeinek és rendeleteinek összehangolására. A támogató hatáskör a következő területekre terjed ki:

  • az emberi egészség védelme és javítása;
  • ipar;
  • kultúra;
  • idegenforgalom;
  • oktatás, szakképzés, ifjúság és sport;
  • polgári védelem;
  • közigazgatási együttműködés.

Különleges hatáskörök

Az EU lépéseket tehet annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok uniós szinten koordinálják gazdaságpolitikájukat, szociálpolitikájukat és foglalkoztatási politikájukat.

Az EU közös kül- és biztonságpolitikája sajátos intézményi jelleggel bír, például az Európai Bizottság és az Európai Parlament korlátozottan vesznek részt a döntéshozatalban, valamint nem folyik jogalkotás. A politikát az Európai Tanács (a tagállamok állam- és kormányfői) és az Európai Unió Tanácsa (tagállamonként egy miniszteri szintű képviselő) határozza meg és hajtja végre. Az Európai Tanács elnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője képviselik az EU-t a közös kül- és biztonságpolitikai ügyekben.

A hatáskörök gyakorlása

Az uniós hatáskörök gyakorlását az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében található két alapelv határozza meg.

• Arányosság. Az uniós intézkedések tartalma és hatálya nem mehet azon túl, ami a Szerződésekben foglalt célkitűzések eléréséhez szükséges.
• Szubszidiaritás. Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az EU csak akkor – és annyiban – jár el, amikor és amennyiben a javasolt intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az EU szintjén viszont jobban megvalósíthatók.

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Első rész – Alapelvek – I. cím – Az Unió hatásköreinek típusai és területei – 2. cikk (HL C 202., 2016.6.7., 50. o.)

utolsó frissítés 24.02.2022