RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Áthidaló klauzulák, vészfék klauzulák és gyorsító klauzulák

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés a rendes jogalkotási eljárást és a minősített többségi szavazást számos szakpolitikai területre kiterjesztette. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy a döntéshozatal megkönnyítése révén hozzájáruljon az európai integrációhoz: a rendes jogalkotási eljárásban a tagállamok nem rendelkeznek vétójoggal és sokkal több lehetőségük van arra, hogy megegyezésre jussanak.

A tagállamok ugyanakkor bizonyos szakpolitikai területeken kissé hajlamosak figyelmen kívül hagyni azt a lehetőséget, hogy kifogást emelhetnek. Ezek a „legérzékenyebbnek” tartott területek, ahol a nemzeti szuverenitás súlya jelentős. Ilyen például a külpolitika, a bevándorlás vagy az igazságügy. Ezeken a területeken továbbra is egy különleges jogalkotási eljárás vagy az egyhangú szavazás a leggyakoribb döntéshozatali forma.

A Lisszaboni Szerződés ugyanakkor többféle intézményi klauzula bevezetésével enyhít ezen az eljárásbeli szigoron. Ezek a klauzulák különböző intézményi mechanizmusokat javasolnak, de a céljuk közös: az európai integráció elősegítése az „érzékeny” területeken, amennyiben azt a tagállamok megkívánják.

A Lisszaboni Szerződés ennek megfelelően háromféle klauzulát vezet be:

  • az „áthidaló” klauzulákat;
  • a „vészfék” klauzulákat;
  • a „gyorsító” klauzulákat.

AZ „ÁTHIDALÓ” KLAUZULÁK

Az áthidaló klauzulák lehetővé teszik a Szerződésekben eredetileg előírt jogalkotási eljárástól való eltérést. Pontosan és bizonyos feltételek mellett a következőket teszik lehetővé:

  • egy különleges jogalkotási eljárásról a rendes jogalkotási eljárásra való „áttérést” valamely adott területre vonatkozó jogalkotási aktus elfogadásához;
  • az egyhangú szavazásról a minősített többségi szavazásra való „áttérést” valamely adott területre vonatkozó jogi aktus elfogadásához.

Egy áthidaló klauzula életbelépése mindig a Tanács vagy az Európai Tanács egyhangúlag elfogadott határozatának függvénye. Ennek megfelelően minden esetben valamennyi tagállamnak meg kell egyeznie, mielőtt életbe léptethetnek egy ilyen klauzulát.

Emellett az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikke bevezet egy valamennyi európai politikára alkalmazandó általános áthidaló klauzulát (lásd: „a Szerződések felülvizsgálata” lap. Ezenkívül hat további, bizonyos európai politikákra alkalmazandó egyedi áthidaló klauzula létezik, és ezek bizonyos eljárásbeli sajátosságokkal rendelkeznek (lásd: „jogalkotási eljárások” lap).

A „VÉSZFÉK” KLAUZULÁK

A „vészfék” klauzulák három területet érintenek:

  • a migráns munkavállalók szociális biztonsági rendszerét összehangoló intézkedések (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 48. cikke);
  • igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (az Európai Unióról szóló szerződés 82. cikke);
  • bizonyos bűncselekményekre vonatkozó közös szabályok felállítása (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikke).

A „vészfék” klauzulák létrehozására azért került sor, hogy a rendes jogalkotási eljárást alkalmazni lehessen erre a három szakpolitikai területre. A rendes jogalkotási eljárást tehát egy „vészfék” mechanizmussal mérséklik: egy tagállam az Európai Tanácshoz fordulhat, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az elfogadás alatt álló jogszabálytervezet veszélyezteti szociális biztonsági rendszerének vagy büntetőjogi rendszerének alapelveit. Ilyen esetben az eljárást felfüggesztik, és az Európai Tanács a következőket teheti:

  • vagy visszaküldi a jogszabálytervezetet a Tanácsnak, amely a megfogalmazott észrevételek figyelembevételével folytatja az eljárást;
  • vagy véglegesen megszünteti az eljárást és szükség esetén új javaslatot kér a Bizottságtól.

Ennek megfelelően a „vészfék” klauzulák nem az általuk javasolt mechanizmus miatt lényegesek, hanem amiatt is, hogy lehetővé teszik a rendes jogalkotási eljárás kiterjesztését az érintett szakpolitikákra. Ennek a mechanizmusnak a döntéshozatali folyamatba való bevezetése valójában lehetővé tette a leginkább ellenszegülő tagállamok arról való meggyőzését, hogy a rendes jogalkotási mechanizmust alkalmazzák bizonyos olyan szakpolitikákra, amelyekre addig az egyhangú szavazás szabályát alkalmazták.

A „GYORSÍTÓ” KLAUZULÁK

Ezek a „gyorsító” klauzulák az európai integrációt segítik elő bizonyos tagállamok között, megkönnyítve a megerősített együttműködés megvalósítását bizonyos területeken.

A gyorsító klauzulák valójában lehetővé teszik a megerősített együttműködések elindítására irányuló eljárástól való eltérést. Ennek megfelelően ezeknek a klauzuláknak köszönhetően egy megerősített együttműködés elfogadottnak tekinthető, ha abban már legalább kilenc tagállam részt vesz. A Tanács, a Parlament és a Bizottság tehát egyszerűen csak tájékoztatást kap a résztvevő tagállamok megerősített együttműködési szándékáról.

Ezek a klauzulák négy területet érintenek:

  • igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 82. cikke);
  • bizonyos bűncselekményekre vonatkozó közös szabályok felállítása (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikke);
  • Európai Ügyészség létrehozása (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 86. cikke);
  • rendőrségi együttműködés (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 87. cikke).

Megjegyzendő, hogy a büntetőügyekre és a bűncselekményekre vonatkozó gyorsító klauzulák az erre a két területre vonatkozó „vészfék” klauzulák életbelépésének közvetlen következményei. Amennyiben ugyanis a „vészfék” klauzula életbe lép, és meghiúsítja a jogalkotási eljárást, az ezt kívánó tagállamok áttérhetnek a gyorsító klauzulára. Ily módon ezek a tagállamok megerősített együttműködés keretében egymás között folyathatják és véghezvihetik a jogalkotási eljárást.

Ez az összefoglaló kizárólag tájékoztató jellegű. Nem célja, hogy értelmezze a referenciadokumentumot vagy annak helyébe lépjen; továbbra is a referenciadokumentum marad az egyetlen kötelező erejű jogalap.

Utolsó frissítés: 19.03.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére