RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A minősített többségi szavazás és a rendes jogalkotási eljárás kiterjesztése

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés arra törekszik, hogy korszerűsítse és javítsa az Európai Unió (EU) döntéshozatali folyamatát. A 27 tagállamra bővült Unióban nehezebbé válik az egyhangúság elérése, és a leállás veszélyei megnövekednek. A Lisszaboni Szerződés a minősített többségi szavazást következésképp számos újabb szakpolitikai területre terjeszti ki. A Szerződés célkitűzése, hogy az intézményi szintű döntéshozatal megkönnyítése révén hozzájáruljon az európai integrációhoz.

A Lisszaboni Szerződés kiterjeszti a minősített többségi szavazást az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) több rendelkezésére:

  • közvetlen módon, azoknak az eseteknek a pontosításával, amikor az Európai Tanács vagy a Tanács minősített többséggel határoz;
  • közvetett módon, a rendes jogalkotási eljárás újabb területekre történő kiterjesztésével.

Ugyanilyen módon, a döntéshozatali folyamat javítása céljából, a Lisszaboni Szerződés a minősített többség meghatározását is megváltoztatja.

INTÉZMÉNYI RENDELKEZÉSEK

A Lisszaboni Szerződés intézményi reformját követően az Európai Tanács immár minősített többséggel határoz a következő területeken:

  • az Európai Tanács elnökének megválasztása (az EUSZ 15. cikke);
  • a Tanács formációinak listáját meghatározó döntés elfogadása (az EUSZ 16. cikke);
  • a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő kinevezése (az EUSZ 18. cikke);
  • a Tanács elnökségéről szóló döntés elfogadása (az EUMSZ 236. cikke);
  • az Európai Központi Bank elnökének, alelnökének és az Igazgatóság tagjainak kinevezése (az EUMSZ 283. cikke).

A Tanács ülései immár szintén minősített többséggel döntenek a következő területekről:

  • az Európai Unió Bírósága alapokmányának módosítása és a különleges hatáskörű törvényszékek létrehozása (az EUMSZ 257. és 281. cikke);
  • kilépésről rendelkező, valamely tagállam és az EU közötti megállapodás jóváhagyása (az EUSZ 50. cikke);
  • a Bizottság végrehajtási hatásköreire vonatkozó szabályok és alapelvek meghatározása (az EUMSZ 291. cikke).

A SZABADSÁGON, A BIZTONSÁGON ÉS A JOG ÉRVÉNYESÜLÉSÉN ALAPULÓ TÉRSÉG

A Lisszaboni Szerződés jelentősen megerősíti az Uniónak a a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségét: az ezen a területen meghozott intézkedéseket általában egyhangúlag fogadta el a Tanács. A rendes jogalkotási eljárást azóta számos intézkedés esetében alkalmazzák. Az a cél, hogy az e területen végrehajtott uniós fellépés – az Európai Parlament közreműködése, valamint a minősített többségi szavazás kiterjesztése révén – demokratikusabbá váljon és legitimitása erősödjön. A rendes jogalkotási eljárást ezentúl alkalmazni kell a következő intézkedésekre:

  • a határok ellenőrzésével és a bevándorlással kapcsolatos politikák (az EUMSZ 77., 78. és 79. cikke);
  • az igazságügyi együttműködés polgári ügyekben (az EUMSZ 81. cikke);
  • rendőrségi együttműködés (az EUMSZ 87. és 88. cikke);
  • az igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (az EUMSZ 82., 83., 84. és 85. cikke); a minőségi többségi szavazás kiterjeszthető lett a 82. és 83. cikkre a két, úgynevezett vészfék klauzula segítségével: egy tagállam az Európai Tanácshoz fordulhat, amennyiben úgy véli, hogy bírósági rendszerének alapvető elveit veszély fenyegeti. A jogalkotási eljárást ekkor felfüggesztik addig, ameddig az Európai Tanács újabb javaslatot kér a Bizottságtól, vagy úgy dönt, hogy az észrevételek figyelembevétele mellett újra lefolytatja az eljárást.

KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA (KKBP)

Az egyhangú szavazás marad továbbra is az alapvető szabály a KKBP területén hozott döntések esetében. Az EUSZ 31. cikke azonban négy kivételt ír elő e szabály alól; a Tanács a követezőket fogadja el minősített többséggel:

  • az Európai Tanács határozatán alapuló, az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatok;
  • az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által benyújtott javaslatra az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatok;
  • az Uniónak a KKBP területén történő fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatot végrehajtó határozatok;
  • különleges képviselő kinevezése a főképviselő javaslatára.

Továbbá egy különleges áthidaló klauzulát bevezetésére kerül sor ahhoz, hogy a Tanács minősített többséggel határozhasson egyéb határozattípusokról. Az Európai Tanácsnak előzetesen egyhangúlag el kell fogadnia egy olyan határozatot, amely engedélyezi a minősített többség hatályának kiterjesztését.

A Lisszaboni Szerződés továbbá két új eszközt is létrehoz, amelyek szabályait a Tanács minősített többséggel határozza meg:

  • a KKBP-hez kapcsolódó induló alapot (az EUSZ 41. cikke);
  • az Európai Védelmi Ügynökséget (az EUSZ 45. cikke).

A jelentős katonai képességekkel rendelkező tagállamok között állandó strukturált együttműködés is szervezhető. A Tanács tehát minősített többséggel fogadja el az ilyen jellegű együttműködés szabályait meghatározó határozatot (az EUSZ 46. cikke).

EGYÉB SZAKPOLITIKAI TERÜLETEK

Az uniós szakpolitikák többségét érinti a minősített többségi szavazás kiterjesztése. Ezért a rendes jogalkotási eljárást ezentúl alkalmazni kell a következő területekre:

  • a munkavállalók szabad mozgása (az EUMSZ 48. cikke); egy „vészfék” klauzula létrehozására került sor, hogy a minősített többséget kiterjesszék erre a területre. Az elv ugyanaz, mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség esetében alkalmazott két „vészfék” klauzula esetében: a jogalkotási eljárást fel lehet függeszteni, amennyiben egy tagállam úgy véli, hogy szociális biztonsági rendszerét veszély fenyegeti;
  • a közlekedés (az EUMSZ 91. cikke);
  • a jogszabályok közelítése (az EUMSZ 118. cikke);
  • a monetáris politika (az EUMSZ 129. és 133. cikke);
  • az oktatás, a szakképzés és a sport (az EUMSZ 165. cikke);
  • a kultúra (az EUMSZ 167. cikke);
  • a kutatás (az EUMSZ 182. és 189. cikke);
  • az energia (az EUMSZ 194. cikke);
  • az idegenforgalom (az EUMSZ 195. cikke);
  • a polgári védelem (az EUMSZ 196. cikke);
  • az igazgatási együttműködés (az EUMSZ 197. cikke);
  • a közös kereskedelempolitika (az EUMSZ 207. cikke);
  • a harmadik országokkal folytatott pénzügyi együttműködés (az EUMSZ 213. cikke);
  • a humanitárius segítségnyújtás (az EUMSZ 214. cikke).

Ez az összefoglaló kizárólag tájékoztató jellegű. Nem célja, hogy értelmezze a referenciadokumentumot vagy annak helyébe lépjen; továbbra is a referenciadokumentum marad az egyetlen kötelező erejű jogalap.

Utolsó frissítés: 19.02.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére