EUROPA

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés arra törekszik, hogy korszerűsítse és javítsa az Európai Unió (EU) döntéshozatali folyamatát. A 27 tagállamra bővült Unióban nehezebbé válik az egyhangúság elérése, és a leállás veszélyei megnövekednek. A Lisszaboni Szerződés a minősített többségi szavazást következésképp számos újabb szakpolitikai területre terjeszti ki. A Szerződés célkitűzése, hogy az intézményi szintű döntéshozatal megkönnyítése révén hozzájáruljon az európai integrációhoz.

A Lisszaboni Szerződés kiterjeszti a minősített többségi szavazást az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) több rendelkezésére:

• közvetlen módon, azoknak az eseteknek a pontosításával, amikor az Európai Tanács vagy a Tanács minősített többséggel határoz;
• közvetett módon, a rendes jogalkotási eljárás újabb területekre történő kiterjesztésével.

Ugyanilyen módon, a döntéshozatali folyamat javítása céljából, a Lisszaboni Szerződés a minősített többség meghatározását is megváltoztatja.

INTÉZMÉNYI RENDELKEZÉSEK

A Lisszaboni Szerződés intézményi reformját követően az Európai Tanács immár minősített többséggel határoz a következő területeken:

• az Európai Tanács elnökének megválasztása (az EUSZ 15. cikke);
• a Tanács formációinak listáját meghatározó döntés elfogadása (az EUSZ 16. cikke);
• a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő kinevezése (az EUSZ 18. cikke);
• a Tanács elnökségéről szóló döntés elfogadása (az EUMSZ 236. cikke);
• az Európai Központi Bank elnökének, alelnökének és az Igazgatóság tagjainak kinevezése (az EUMSZ 283. cikke).

A Tanács ülései immár szintén minősített többséggel döntenek a következő területekről:

• az Európai Unió Bírósága alapokmányának módosítása és a különleges hatáskörű törvényszékek létrehozása (az EUMSZ 257. és 281. cikke);
• kilépésről rendelkező, valamely tagállam és az EU közötti megállapodás jóváhagyása (az EUSZ 50. cikke);
• a Bizottság végrehajtási hatásköreire vonatkozó szabályok és alapelvek meghatározása (az EUMSZ 291. cikke).

A SZABADSÁGON, A BIZTONSÁGON ÉS A JOG ÉRVÉNYESÜLÉSÉN ALAPULÓ TÉRSÉG

A Lisszaboni Szerződés jelentősen megerősíti az Uniónak a a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségét: az ezen a területen meghozott intézkedéseket általában egyhangúlag fogadta el a Tanács. A rendes jogalkotási eljárást azóta számos intézkedés esetében alkalmazzák. Az a cél, hogy az e területen végrehajtott uniós fellépés – az Európai Parlament közreműködése, valamint a minősített többségi szavazás kiterjesztése révén – demokratikusabbá váljon és legitimitása erősödjön. A rendes jogalkotási eljárást ezentúl alkalmazni kell a következő intézkedésekre:

• a határok ellenőrzésével és a bevándorlással kapcsolatos politikák (az EUMSZ 77., 78. és 79. cikke);
• az igazságügyi együttműködés polgári ügyekben (az EUMSZ 81. cikke);
• rendőrségi együttműködés (az EUMSZ 87. és 88. cikke);
• az igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (az EUMSZ 82., 83., 84. és 85. cikke); a minőségi többségi szavazás kiterjeszthető lett a 82. és 83. cikkre a két, úgynevezett „vészfék” klauzula segítségével: egy tagállam az Európai Tanácshoz fordulhat, amennyiben úgy véli, hogy bírósági rendszerének alapvető elveit veszély fenyegeti. A jogalkotási eljárást ekkor felfüggesztik addig, ameddig az Európai Tanács újabb javaslatot kér a Bizottságtól, vagy úgy dönt, hogy az észrevételek figyelembevétele mellett újra lefolytatja az eljárást.

KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA (KKBP)

Az egyhangú szavazás marad továbbra is az alapvető szabály a KKBP területén hozott döntések esetében. Az EUSZ 31. cikke azonban négy kivételt ír elő e szabály alól; a Tanács a követezőket fogadja el minősített többséggel:

• az Európai Tanács határozatán alapuló, az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatok;
• az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által benyújtott javaslatra az Unió fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatok;
• az Uniónak a KKBP területén történő fellépését vagy álláspontját meghatározó határozatot végrehajtó határozatok;
• különleges képviselő kinevezése a főképviselő javaslatára.

Továbbá egy különleges áthidaló klauzulát bevezetésére kerül sor ahhoz, hogy a Tanács minősített többséggel határozhasson egyéb határozattípusokról. Az Európai Tanácsnak előzetesen egyhangúlag el kell fogadnia egy olyan határozatot, amely engedélyezi a minősített többség hatályának kiterjesztését.

A Lisszaboni Szerződés továbbá két új eszközt is létrehoz, amelyek szabályait a Tanács minősített többséggel határozza meg:

• a KKBP-hez kapcsolódó induló alapot (az EUSZ 41. cikke);
• az Európai Védelmi Ügynökséget (az EUSZ 45. cikke).

A jelentős katonai képességekkel rendelkező tagállamok között állandó strukturált együttműködés is szervezhető. A Tanács tehát minősített többséggel fogadja el az ilyen jellegű együttműködés szabályait meghatározó határozatot (az EUSZ 46. cikke).

EGYÉB SZAKPOLITIKAI TERÜLETEK

Az uniós szakpolitikák többségét érinti a minősített többségi szavazás kiterjesztése. Ezért a rendes jogalkotási eljárást ezentúl alkalmazni kell a következő területekre:

• a munkavállalók szabad mozgása (az EUMSZ 48. cikke); egy „vészfék” klauzula létrehozására került sor, hogy a minősített többséget kiterjesszék erre a területre. Az elv ugyanaz, mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség esetében alkalmazott két „vészfék” klauzula esetében: a jogalkotási eljárást fel lehet függeszteni, amennyiben egy tagállam úgy véli, hogy szociális biztonsági rendszerét veszély fenyegeti;
• a közlekedés (az EUMSZ 91. cikke);
• a jogszabályok közelítése (az EUMSZ 118. cikke);
• a monetáris politika (az EUMSZ 129. és 133. cikke);
• az oktatás, a szakképzés és a sport (az EUMSZ 165. cikke);
• a kultúra (az EUMSZ 167. cikke);
• a kutatás (az EUMSZ 182. és 189. cikke);
• az energia (az EUMSZ 194. cikke);
• az idegenforgalom (az EUMSZ 195. cikke);
• a polgári védelem (az EUMSZ 196. cikke);
• az igazgatási együttműködés (az EUMSZ 197. cikke);
• a közös kereskedelempolitika (az EUMSZ 207. cikke);
• a harmadik országokkal folytatott pénzügyi együttműködés (az EUMSZ 213. cikke);
• a humanitárius segítségnyújtás (az EUMSZ 214. cikke).