RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Az Európai Unió Tanácsa

BEVEZETÉS

Az Európai Unió Tanácsának szerepe nem változott: az Európai Parlamenttel közösen ellátja a jogalkotási és költségvetési feladatokat, és politikameghatározási és koordinatív feladatokat is végez. A Lisszaboni Szerződés ezzel szemben jelentős változtatásokat vezet be a Tanács munkaszervezése és belső szervezete tekintetében.

Az Amszterdami és Nizzai Szerződés nagymértékben megváltoztatta a Tanács szavazási rendszerét, hogy az lépést tudjon tartani az Európai Unió (EU) sorozatos bővítésével. A szavazatok súlyozásának rendszerét eltörölték, és új, kettős többségi rendszerrel helyettesítették. A Lisszaboni Szerződés ezenkívül javítja a testület átláthatóságát azáltal, hogy a Tanács formációival és elnökségével kapcsolatos rendelkezéseket fogalmaz meg.

A MINŐSÍTETT TÖBBSÉG ÚJ MEGHATÁROZÁSA

Alapvetően megváltozott a Tanácson belüli döntéshozatali eljárás. Az előző módosító szerződések a szavazatok súlyozásán alapuló rendszert vezettek be. Az egyes tagállamok demográfiai súlyuk függvényében rendelkeztek bizonyos számú szavazattal. A határozatokat csak akkor fogadták el, ha azokat a tagállamok többsége egy bizonyos küszöböt meghaladó számú szavazattal támogatta. 2007. január 1. óta így akkor érték el a minősített többséget, ha legalább 14 tagállam az összesen 345 szavazatból legalább 255 igen szavazatot adott le. A Tanácsban a szavazatok súlyozása a kis tagállamok képviseletének kedvezett a nagyobbakkal szemben, ezért sok és hosszas vita övezte.

A Lisszaboni Szerződés leegyszerűsíti a rendszert, hogy növelje annak hatékonyságát. Eltörli a szavazatok súlyozását, és kettős többségi rendszert vezet be a határozatok elfogadásához. Ezentúl akkor érik el a minősített többséget, ha legalább a tagállamok 55%-a támogatja a javaslatot, és azok legalább az EU népességének 65%-át képviselik. Ha a Tanács nem a Bizottság javaslata alapján dönt, akkor a minősített többségnek szintén a népesség 65%-át, azonban a tagállamok legalább 72%-át kell képviselnie. Ez a rendszer tehát minden tagállamnak beleszólást biztosít a döntésekbe, miközben figyelembe veszi azok demográfiai súlyát. A Lisszaboni Szerződés ezenkívül rendelkezik a „blokkoló kisebbség” lehetőségéről is, amelyhez az EU népességének legalább 35%-át képviselő legalább négy tagállam szükséges.

Ezt az új minősített többségi szavazási rendszert 2014. november 1-től kell alkalmazni. 2017. március 31-ig azonban eseti alapon bármely tagállam kérheti, hogy egy-egy döntést a 2014. november 1. előtt hatályos szabályok szerint (azaz a Nizzai Szerződésben meghatározott minősített többség elve alapján) hozzanak meg.

A tagállamok ezenfelül kérhetik a Lisszaboni Szerződés 7. nyilatkozatában foglalt „joanninai-kompromisszum” alkalmazását. Ez a rendelkezés abban az esetben is lehetővé teszi a tagállamok egy csoportja számára, hogy valamely szöveggel szembeni ellenkezését érvényre juttassa, ha a csoport létszáma nem elegendő a blokkoló kisebbség létrehozásához. Ebben az esetben a tagállamok csoportjának jeleznie kell a Tanácsnak, hogy ellenzik valamely aktus elfogadását. A Tanácsnak ekkor minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy kielégítő megoldást találjon a tagállamok csoportja által felvetett aggodalmakat illetően. A Tanács ilyen irányú döntésének ésszerű határidőn belül és az uniós jog által meghatározott kötelező határidők sérelme nélkül kell megszületnie. A „joanninai-kompromisszum” tehát mindenekelőtt egy politikai kompromisszum, amelyben megnyilvánul a Tanács azon szándéka, hogy a fontos kérdésekben a lehető legtöbb tagállam számára kielégítő megállapodást sikerüljön elérni.

Az Amszterdami és a Nizzai Szerződés nagymértékben kiterjesztette a minősített többségi szavazás alkalmazási körét. A Lisszaboni Szerződés megerősíti ezt a tendenciát. A Tanács ezentúl csak azokban az esetekben nem minősített többséggel szavaz, amelyeket illetően a Szerződések más eljárást írnak elő. Konkrét példákkal élve, a minősített többségi szavazást számos olyan új területre terjesztették ki, mint a közös menekültpolitika, a kultúra vagy a sport.

A TANÁCSI FORMÁCIÓK

Az átláthatóság biztosítása érdekében a Lisszaboni Szerződés pontosítja és egyértelműsíti a Tanács működését. A Tanács különféle formációkban ülésezik, amelyekben a tagállamok illetékes miniszterei gyűlnek össze. Ezt a gyakorlatot immár az Európai Unióról szóló szerződés is rögzíti. A Szerződés két tanácsi formációra tesz kifejezett utalást:

  • az Általános Ügyek Tanácsa gondoskodik a Tanács különböző formációiban folyó munka összhangjáról és az Európai Tanács üléseinek előkészítéséről;
  • a Külügyek Tanácsa kidolgozza az Európai Unió külpolitikáját.

Az Európai Tanács minősített többséggel fogadja el a többi tanácsi formáció listáját.

A Lisszaboni Szerződés növeli a tanácsi döntéshozatal átláthatóságát is. Az Európai Parlamenthez hasonlóan immár a Tanács ülései is nyilvánosak, amikor azokon jogalkotási aktus tervezetéről tanácskoznak vagy szavaznak.

A KÜLÖNFÉLE TANÁCSI FORMÁCIÓK ELNÖKSÉGE

A Tanács különböző formációinak elnökségét a tagállami képviselők látják el egy egyenjogúságon alapuló rotációs rendszer szerint. Ez alól kivételt képez a Külügyek Tanácsa, mert annak elnökségét az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője látja el. A Tanács elnökségének gyakorlására vonatkozó feltételeket részletesebben a 2009/881/EU európai tanácsi határozat állapítja meg.

ÁTTEKINTŐ TÁBLÁZAT

CikkTárgy
Az Európai Unióról szóló szerződés

16.

Az EU Tanácsának szerepe és összetétele
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

237243.

Az EU Tanácsának működése
Utolsó frissítés: 24.12.2009
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére