RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Az európai jog közvetlen hatálya

A közvetlen hatály (más néven közvetlen alkalmazhatóság) elve lehetővé teszi a magánszemélyek számára, hogy a nemzeti vagy az európai bíróságok előtt közvetlenül hivatkozzanak valamely európai jogszabályra. Ez az elv csak bizonyos európai jogi aktusokra vonatkozik, és azokra is csak különböző feltételek fennállása mellett.

Az európai jog közvetlen hatálya az elsőbbségi elvvel együtt az európai jog egyik alapelve. Az Európai Unió Bírósága alakította ki. Lehetővé teszi a magánszemélyek számára, hogy a bíróságok előtt közvetlenül hivatkozhassanak az európai jogra, függetlenül a nemzeti jogukban meglévő szövegek létezésétől.

A közvetlen hatály elve így biztosítja az európai jog tagállamokban való alkalmazhatóságát és hatékonyságát. Ugyanakkor az Európai Unió Bírósága valamely európai jogi aktus közvetlen alkalmazhatóságához több szükséges feltételt határozott meg. Valamely jogi aktus közvetlen hatálya kizárólag egy magánszemély és egy tagállam közötti viszonyokat is érintheti, de ezt ki lehet terjeszteni valamennyi magánszemély egymás közötti kapcsolatára is.

Fogalommeghatározás

Az európai jog közvetlen hatályát a Bíróság az 1963. február 5-i Van Gend en Loos ügyben hozott ítéletben alakította ki. Ebben az ítéletben a Bíróság kimondja, hogy az európai jog nemcsak kötelezettségeket keletkeztet a tagállamok számára, hanem jogokat is alapít a magánszemélyek részére. A magánszemélyek így tehát élhetnek ezzel a jogukkal és az európai jogszabályokra közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti és az európai bíróságok előtt. Így tehát nem szükséges, hogy a tagállam a vonatkozó európai jogszabályt átvegye a saját nemzeti jogrendszerébe.

Horizontális és vertikális közvetlen hatály

A közvetlen hatálynak két aspektusa van: a vertikális hatály és a horizontális hatály.

A vertikális közvetlen hatály a magánszemélyek és a tagállamok közötti kapcsolatokban játszik szerepet. Ez azt jelenti, hogy a magánszemélyek valamely európai jogszabályra hivatkozhatnak az állammal szemben.

A horizontális közvetlen hatály a magánszemélyek egymás közötti kapcsolataiban játszik szerepet. Ez azt jelenti, hogy a magánszemélyek egy másik magánszeméllyel szemben hivatkozhatnak valamely európai jogszabályra.

Az érintett jogi aktus típusa szerint a Bíróság vagy a teljes közvetlen hatályt (vagyis a horizontális közvetlen hatályt és a vertikális közvetlen hatályt) vagy pedig a részleges közvetlen hatályt (a vertikális közvetlen hatályra korlátozódva) fogadta el.

Közvetlen hatály és az elsődleges jog

Ami az elsődleges jogot, vagyis az európai jogrendszer jogszabályi hierarchiájának csúcsán álló szövegeket illeti, a Bíróság a közvetlen hatály elvét a Van Gend en Loos ügyben hozott ítéletben mondta ki. Mindazonáltal a Bíróság feltételként szabta, hogy a kötelezettségeknek pontosnak, világosnak, feltétel nélkülinek és sem nemzeti, sem európai kiegészítő intézkedést nem igénylőnek kell lenniük.

A Becker ügyben hozott ítéletben (1982. január 19-i ítélet) a Bíróság megtagadja a közvetlen hatályt, mivel a tagállamok mozgástérrel rendelkeznek az érintett rendelkezés végrehajtásával kapcsolatban (a Kaefer és Procacci ügyben 1990. december 12-én hozott ítélet), bármilyen kicsi is legyen az a mozgástér.

Közvetlen hatály és a másodlagos jog

A közvetlen hatály elve a másodlagos jogból eredő, vagyis az intézmények által az alapító szerződések alapján elfogadott jogi aktusokat is érinti. A közvetlen hatály terjedelme azonban a jogi aktus típusától függ:

  • a rendelet: a rendeletek mindig közvetlen hatállyal bírnak. Az EU működéséről szóló szerződés 288. cikke kimondja, hogy a rendeletek közvetlenül alkalmazandók a tagállamokban. A Politi ügyben 1971. december 14-én hozott ítéletben a Bíróság kimondja, hogy ebben az esetben teljes közvetlen hatályról van szó;
  • az irányelv: az irányelv a tagállamoknak címzett jogi aktus, amelyet a tagállamoknak át kell ültetniük a saját nemzeti jogukba. A Bíróság mindazonáltal bizonyos esetekben a magánszemélyek jogainak védelme érdekében elismeri az irányelvek közvetlen hatályát. Ennek megfelelően a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kimondta, hogy az irányelvek is közvetlen hatállyal bírnak abban az esetben, ha feltétel nélküliek, megfelelően világosak és pontosak (a Van Duyn ügyben 1974. december 4-én hozott ítélet). A közvetlen hatály ugyanakkor kizárólag vertikális lehet és csak abban az esetben érvényes, ha a tagállamok az irányelvet határidőn belül nem ültették át nemzeti jogukba (a Ratti ügyben 1979. április 5-én hozott ítélet).
  • a határozat: a határozatnak akkor lehet közvetlen hatálya, amennyiben címzettjeként valamely tagállamot jelöli meg. Ebben az esetben a Bíróság a határozatnak kizárólag a vertikális közvetlen hatályát ismeri el (a Hansa Fleisch ügyben 1972. november 10-én hozott ítélet);
  • a nemzetközi megállapodások: a Demirel ügyben 1987. szeptember 30-én hozott ítéletben a Bíróság elismerte, hogy bizonyos nemzetközi megállapodásoknak a Van Gend en Loos ügyben hozott ítéletben meghatározott kritériumok alapján közvetlen hatálya van;
  • a vélemények és ajánlások: a vélemények és az ajánlások nem rendelkeznek kötelező jogi erővel. Ennek megfelelően nincsen közvetlen hatályuk.
Utolsó frissítés: 22.09.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére