RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Az európai jog íratlan forrásai: a kiegészítő jog

A kiegészítő jog az európai jog íratlan, jogalkalmazási eredetű forrásait gyűjti össze. A Bíróság ezeket a forrásokat az elsődleges és/vagy másodlagos jog működésképtelensége esetén jogszabályként alkalmazza. Beletartoznak az általános jogelvek és a nemzetközi közjog szabályai. Az alapvető jogokat a Bíróság hosszú ideig általános jogelveknek tekintette, de ezek fokozatosan az elsődleges jog részévé válnak.

A Bíróság a joggyakorlatában számos olyan jogi normát alkalmaz, amelyekkel kitöltheti az elsődleges és/vagy másodlagos jog által nem szabályozott területeket. Mindenekelőtt a nemzetközi közjogról és az általános jogelvekről van szó. Ez a két kategória egybeesik, mivel a Bíróság a nemzetközi közjog alapján alakította ki az általános jogelveket.

Az alapvető jogok a normák egy külön kategóriáját képezik, mivel forrásuk szerint az Európai Unió (EU) elsődleges jogának vagy kiegészítő jogának a részei lehetnek. Egyébként az 1970-es évektől egyfajta átrendeződést figyelhetünk meg, amely szerint az alapvető jogok egyre inkább az elsődleges jog és nem a kiegészítő jog forrásaivá válnak.

A nemzetközi jog

A Bíróság joggyakorlata kialakítása során a nemzetközi jogot forrásként használja. Hivatkozik rá, amikor visszautal az írott jogra, a szokásokra és a gyakorlatra.

A Bíróság álláspontja szerint az EU-ra a nemzetközi jog szabályai vonatkoznak. Megítélése szerint az EU olyan jogalany, amelynek károkozása esetén megállapítható a harmadik személyekkel szembeni nemzetközi felelőssége.

A nemzetközi jog a Bíróság számára általános jogelvei kialakításához is jogforrást képez. Így van például az alábbi jogelvek esetén:

  • a jóhiszeműség kötelezettsége;
  • a „pacta sunt servanda” (a megállapodások jogilag kötik a szerződő feleket);
  • a territorialitás;
  • a szerződések érvénytelensége a körülmények alapvető változása esetén.

Ezzel együtt a Bíróság félretette a nemzetközi jog néhány olyan alapelvét, amelyet az Unió szerkezetével összeegyeztethetetlennek tartott, úgy mint az államok kötelezettségei teljesítése során a viszonosság elvét.

Az általános jogelvek

Az általános jogelvek a Bíróság ítélkezési gyakorlata által kialakított íratlan források. Ezek az elvek lehetővé tették a Bíróság számára, hogy a különböző, a szerződések által nem szabályozott területeken szabályokat alakítsanak ki, például az EU szerződésen kívüli felelőssége területén. Az általános jogelvek lehetnek:

  • a nemzeti jogokban megtalálható jogelvekkel azonosak: a Bíróság kialakított olyan jogelveket, amelyek valamennyi nemzeti jogrendszerben megtalálhatók és amelyek az EU célkitűzéseivel összeegyeztethetők. Ez a helyzet például a jogbiztonság elve esetében, illetve a jogos elvárás elve esetében, amelyek a magánszemélyeket védik a jog előreláthatatlan módosításai ellen;
  • egyes nemzeti jogokból eredőek: a Bíróság ötletet merített olyan elvekből is, amelyek csak egyes nemzeti jogokban lelhetők fel. Ez a helyzet például akkor, amikor a Bíróságnak meg kell jelölnie azt az intézményt, amely felelős valamely, az EU által okozott kárért és meg kell határoznia a felelősség kiterjedését;
  • az EU saját jogelvei: a Bíróság kialakította az EU saját jogelveit, még ha azok forrása valamely nemzeti jog is. Ez a helyzet a tagállamok közötti szolidaritás, az intézményi egyensúly és a közösségi preferencia esetében.

Az alapvető jogok különleges esete

Az alapvető jogoknak három forrása van az EU-ban:

  • az EU Alapjogi Chartája;
  • az Európai Egyezmény az emberi jogokról (EN) (FR);
  • a tagállamok alkotmányos hagyományai.

A Lisszaboni szerződés Hatálybalépését megelőzően az Alapjogi Charta, az emberi jogokról szóló európai egyezmény és a tagállamok alkotmányos hagyományai általános jogelvként az EU jog részét képezték.

A későbbiekben a Lisszaboni szerződés megállapította az Alapjogi Charta kötelező erejét az alapító szerződésekben. Ennek megfelelően az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke a szerződésekkel megegyező jogi kötőerőt biztosít számára. Az Alapjogi Charta így az EU elsődleges jogának forrásává vált.

Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke emellett a tagállamok alkotmányos hagyományait és az emberi jogokról szóló európai egyezményt is megtartotta általános jogelvként. A Charta által védett alapvető jogok kiegészítése céljából szükség esetén a Bíróság hivatkozhat ezekre az elvekre.

Végezetül az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke lehetőséget biztosít az EU számára, hogy csatlakozzon az emberi jogokról szóló európai egyezményhez. Egy ilyen csatlakozásra vonatkozó megállapodást a Tanácsnak egyhangúlag kell elfogadnia és valamennyi tagállamnak ratifikálnia kell. Ezenfelül az EU-nak az emberi jogokról szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvet csatolták a szerződésekhez. Ez a jegyzőkönyv pontosítja, hogy az EU esetleges csatlakozása nem érintheti sem az Unió, sem az Unió intézményeinek hatásköreit.

Utolsó frissítés: 20.08.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére