RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Az elsődleges jog

Az elsődleges jog, más néven elsődleges forrás vagy eredeti jog, az Európai Unió (EU) legmagasabb szintű jogaként jelenik meg. Az európai jogrendszer piramisának csúcsán található. Lényegében az Európai Uniót alapító szerződéseket foglalja magában.

Az elsődleges jog (elsődleges forrás vagy eredeti jog) az Európai Unió (EU) legmagasabb szintű joga, vagyis minden egyéb jogforrás felett áll. A Bíróság különböző jogorvoslati eszközökkel köteles ennek az elsőbbségnek a tiszteletben tartásáról gondoskodni, ilyen például a megsemmisítés iránti kereset (az Európai Unió működéséről szóló szerződés [EUMSZ] 263. cikke), illetve az előzetes döntéshozatal iránti kereset (az EUMSZ 267. cikke).

Az elsődleges jog legfőképp az EU szerződéseiből áll. Ezek a szerződések az európai intézmények politikái végrehajtását meghatározó formai és anyagi szabályokat tartalmazzák. Meghatározzák továbbá az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás formai szabályait, amelyek megalapozzák az intézmények hatáskörét. Meghatározzák továbbá azokat az anyagi szabályokat, amelyek megállapítják a politikák körét és felépítik az intézmények működését.

Az elsődleges jog hatálya

Az elsődleges jog az EU valamennyi, különböző szerződések és jogi aktusok által módosított és kiigazított alapító szerződéséből áll. Ezek a következők:

  • az EU-t létrehozó „alapító” szerződések;
  • az EU-t módosító jelentős szerződések;
  • az említett szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvek;
  • az alapító szerződések ágazati módosítását tartalmazó kiegészítő szerződések;
  • az egyes országok EU-hoz való csatlakozási szerződései.

A különböző Európai Közösségeket létrehozó „alapító” szerződések az alábbiak:

  • a Párizsi Szerződés (1951. április 18.);
  • a Római Szerződések (az Euratom Szerződés és az Európai Gazdasági Közösséget alapító szerződés) (1957. március 25.);
  • az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés (1992. február 7.).

A módosító szerződések az alábbiak:

  • az Egységes Európai Okmány (1986. február 17. és 28.);
  • az Amszterdami Szerződés (1997. október 2.);
  • a Nizzai Szerződés (2001. február 26.);
  • a Lisszaboni Szerződés (2007. december 13.), amely 2009. december 1-je óta hatályos.

Az alapító szerződések ágazati módosítását tartalmazó kiegészítő szerződések az alábbiak:

  • a „végrehajtó szervek egyesítéséről” szóló szerződés (1965. április 8.);
  • a közösségi szerződések egyes költségvetési rendelkezéseit módosító szerződés (1970. április 22.);
  • a közösségi szerződések egyes pénzügyi rendelkezéseit módosító, valamint a Számvevőszéket felállító Brüsszeli Szerződés (1975. július 22.);
  • a Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló „okmány” (1976. szeptember 20.).

A csatlakozási szerződések:

  • az Egyesült Királyságé, Dániáé, Írországé és Norvégiáé (1972. január 22.);
  • Görögországé (1979. május 28.)
  • Spanyolországé és Portugáliáé (1985. június 12.);
  • Ausztriáé, Finnországé, Norvégiáé és Svédországé (1994. június 24.);
  • Ciprusé, Észtországé, Magyarországé, Máltáé, Lengyelországé, Lettországé, Litvániáé, a Csehországé, Szlovákiáé és Szlovéniáé (2003. április 16.);
  • Romániáé és Bulgáriáé (2005. április 25.).

Norvégia 1972. január 22-i és 1994. június 24-i csatlakozási okmányai soha nem léptek hatályba. Grönland egy 1985. február 1-jén aláírt szerződéssel különleges jogállást kapott.

Az elsődleges jog hatálya

Az elsődleges jog területi hatályát illetően az EUMSZ 355. cikke kimondja, hogy az EU joga a tagállamok anyaországi területein, valamint néhány tengerentúli szigeten és területen (mint Madeira, a Kanári-szigetek és a francia tengerentúli megyék) alkalmazandó. Azokon a területeken is alkalmazandó, amelyek külkapcsolataiért valamely tagállam felel (mint Gibraltár és az Åland-szigetek).

Az EUMSZ 355. cikke értelmében a Tanács külön szabályozást állapíthat meg bizonyos területekre. Vámügyek tekintetében ez történik például Gibraltár, valamint Saint-Pierre és Miquelon esetében. Végezetül az EUMSZ 355. cikke kifejezetten kinyilvánítja, hogy a közösségi jog nem vonatkozik bizonyos területekre, például a Feröer szigetekre.

Az elsődleges jog időbeli hatályát illetően, az elsődleges jog – átmeneti időszak esetét kivéve – a szerződés Hatálybalépése pillanatától alkalmazandó.

Ami az alkalmazásuk időtartamát illeti, az elsődleges jogba tartozó szövegek időbeli hatálya általában korlátlan (például az EUMSZ 356. cikkében foglaltaknak megfelelően).

Az elsődleges jog jogi szabályozása

Ami a tagállamok egymás között megkötött kötelezettségvállalásait illeti, amennyiben azok:

  • a Római Szerződést megelőzően születtek, fő szabály szerint hatályukat vesztik. Ebből a szempontból ezek a kötelezettségvállalások a nemzetközi jog által meghatározott, a szerződésekben való utódlás szabályozása alá tartoznak. Kivételt képeznek az EUMSZ 350. cikke által kifejezetten engedélyezett Belgium, Luxemburg és Hollandia közötti egyes regionális társulások;
  • a Római Szerződést követően keletkeztek, az EUSZ 4. cikkében meghatározott lojalitási alapelv által meghatározott általános kötelezettség hatálya alá tartoznak. E cikk értelmében a tagállamok tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetné az EUSZ célkitűzésének elérését.

Ami a tagállamok harmadik államokkal megkötött kötelezettségvállalásait illeti, amennyiben azok:

  • a Római Szerződést megelőzően születtek, az EK-Szerződés 307. cikke, valamint a Bíróság joggyakorlata alapján (az Európai Bíróságnak az International Fruit Company ügyben 1972. december 12-én hozott ítélete) a harmadik személyek megőrzik szerzett jogaikat. Más szóval ezek a megállapodások a tagállamoknak a Közösségre való hatáskör-átruházása miatt érvényesíthetőek a Közösséggel szemben. Kivételt képeznek azonban az EK-Szerződéssel összeegyeztethetetlen megállapodásokból származó jogok, amelyek nem érvényesíthetők a Közösséggel szemben;
  • a Római Szerződést követően keletkeztek, érvényesnek tekintendők, kivéve, ha a tagállam túllépte a hatáskörét (amennyiben a tagállam nem tartotta tiszteletben az EU valamely hatáskörét), és amennyiben a megállapodás megsérti a lojalitási alapelv által meghatározott általános kötelezettséget.

Az EU Bírósága értelmezheti a szerződéseket. Ugyanakkor érvényességüket nem ellenőrzi, mert azt a nemzetközi jog szabályai határozzák meg.

Bizonyos feltételek esetén az EU Bírósága elismeri, hogy a magánszemélyek az előtte folyó eljárásokban hivatkozhatnak az elsődleges jog rendelkezéseire. A rendelkezéseknek közvetlen hatályúnak kell lenniük és tartalmuknak világosnak, pontosnak és feltétel nélkülinek kell lenniük (az Európai Bíróságnak a Sagoil ügyben 1968. december 19-én hozott ítélete).

Utolsó frissítés: 12.08.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére