Back to EUR-Lex homepage

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search
You are here

Glossary of summaries

Egyhangúság

Az egyhangúság – vagyis az, hogy az EU tagállamainak egyet kell érteniük egymással – a Tanácsra vonatkozó szavazási szabályok egyike. A Tanácsnak egyhangúan kell szavaznia több olyan szakpolitikai területen, amely a tagállamok véleménye szerint érzékeny.

A Szerződések kimerítően felsorolják azokat a szakpolitikai területeket, amelyeken a Tanácsnak egyhangúlag kell határoznia.

Az 1986-ben aláírt Egységes Európai Okmány módosította a Római Szerződést, új lendületet adva az európai integrációnak és megvalósítva a belső piacot. Csökkentette azon szakpolitikai területek számát, amelyek tekintetében egyhangúságra volt szükség a jogszabályok elfogadásához.

A szerződések legutóbbi módosítása, a 2009-ben hatályba lépő Lisszaboni Szerződés pedig növelte azon szakpolitikai területek számát, amelyekre a Tanács keretén belül minősített többségi szavazás vonatkozik.

A következő, érzékenynek minősített, korlátozott számú szakpolitikai területek tekintetében azonban továbbra is az egyhangú szavazás alkalmazandó:

  • adózás;
  • a szociális biztonság vagy szociális védelem;
  • új uniós tagállamok csatlakozása;
  • közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), beleértve a közös biztonság- és védelempolitikát (KBVP) is;
  • operatív rendőrségi együttműködés a tagállamok között.

Azonban az áthidaló klauzulák, amelyek lehetővé teszik a szerződésekben eredetileg előírt jogalkotási eljárásoktól való eltérést, rendelkeznek olyan eljárásokról, ahol engedélyezett, hogy az egyhangú szavazás helyett minősített többségi szavazást alkalmazzanak vagy módosítsák az egyes területekre vonatkozó döntéshozási eljárásokat.

Az áthidaló klauzulák például felhatalmazhatják az Európai Tanácsot arra, hogy egyhangúlag felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy minősített többséggel járjon el, lásd:

  • az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ)48. cikkének (7) bekezdése;
  • az EUSZ 31. cikkének (3) bekezdése (KKBP);
  • az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. cikkének (2) bekezdése (többéves pénzügyi keret).

Az áthidaló klauzulák továbbá arra is felhatalmazhatják az Európai Unió Tanácsát, hogy egyhangú határozattal és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően a rendes jogalkotási eljárást alkalmazza bizonyos konkrét kérdésekben, például:

  • az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdése (a határokon átnyúló vonatkozású családi jog);
  • az EUMSZ 153. cikkének (2) bekezdése (szociálpolitika);
  • az EUMSZ 192. cikkének (2) bekezdése (környezetvédelmi politika).

Végül az áthidaló klauzulák felhatalmazhatják a Tanácsot arra, hogy egyhangú szavazással eljárva úgy döntsön, hogy minősített többséggel határoz (az EUMSZ 333. cikke [megerősített együttműködés]).

Emellett az EUMSZ 293. cikke (1) bekezdésének megfelelően (amely szerint a Tanács a Bizottság javaslata alapján jár el) módosíthatja azt egyhangúlag, bizonyos kivételek mellett.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK

Top