EUROPA

ÖSSZEFOGLALÓ

Ennek a kerethatározatnak a célja, hogy kiegészítsen egy sor egyéb intézkedést, amelyeket a Tanács korábban hozott a nem készpénzes fizetőeszközökkel összefüggő csalás és hamisítás elleni küzdelemről. Ezek az alábbiak:

• 98/428/IB együttes fellépés az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról;
• 98/733/IB együttes fellépés az Európai Unió (EU) tagállamaiban a bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról;
• 98/699/IB együttes fellépés a pénzmosásról, az elkövetéshez használt eszközök, valamint a bűncselekményekből származó jövedelmek azonosításáról, felkutatásáról, zárolásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról.

A kerethatározat értelmében a nem készpénzes fizetőeszközök bármely formáját érintő csalás bűncselekménynek minősül, amelyet hatásos, arányos és visszatartó erejű szankciókkal kell sújtani minden EU-tagállamban.

Bűncselekmények

A kerethatározat szándékosan elkerüli a hatályos büntetőjogban szabályozott konkrét bűncselekmény-típusokra való hivatkozásokat, mert azok nem mindenhol ugyanazokra az elemekre terjednek ki. Ehelyett a keretszerződés csupán felsorolja a különböző magatartásformákat, amelyeknek az egész Unióban bűncselekménynek kell minősülniük. Különböző típusú viselkedéseket határoz meg az alapján, hogy mi ellen irányulnak: maga a fizetőeszköz ellen, fizetőeszközök előállítása ellen, egy vagy több pénzügyi tranzakció ellen vagy maga a rendszer ellen, amely a fizetési tranzakciók rendezését, begyűjtését, feldolgozását, kifizetését, illetve elszámolását végzi.

Szankciók

Mindenfajta fent említett magatartás bűncselekményként sorolandó be az összes EU-tagállamban. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok kötelesek büntetéseket kiszabni ezekre a bűncselekményekre attól függően, hogy természetes vagy jogi személy követte el azokat. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. Nem feltétlenül járnak szabadságvesztéssel, kivéve a legsúlyosabb eseteket, amelyek kiadatáshoz is vezethetnek. Az EU-tagállamoknak van némi mérlegelési lehetőségük a bűncselekmény súlyosságának, illetve az alkalmazandó büntetések természetének és mértékének meghatározásában.

Joghatóság

Egy sor kritériumot határoztak meg annak eldöntésére, hogy mely nemzeti igazságügyi hatóságok rendelkeznek joghatósággal a kerethatározatban tárgyalt bűncselekményekre vonatkozóan. Egy EU-tagállam joghatóságát megalapozza, amennyiben a bűncselekményt:

• a területén követik el;
• állampolgárai követik el (amennyiben az országhatáron túli joghatóságot elismeri az EU-tagállam);
• olyan jogi személy javára követték el, amelynek székhelye az illetékes EU-tagállam területén található.

A jogszabály arról is rendelkezik, hogy elkövetők bíróság elé állíthatók olyan esetekben, ha egy EU-tagállam nem adja ki a saját állampolgárait.

Együttműködés

Intézkedések történtek annak érdekében, hogy a fizetési rendszereket irányító, ellenőrző és felügyelő állami vagy magántestületek együttműködjenek a kerethatározatban meghatározott bűncselekmények kivizsgálásáért, illetve az elkövetőkkel szembeni fellépésért felelős nemzeti hatóságokkal. További együttműködési mechanizmusok hozhatók létre az EU-tagállamok között az egyezményekkel, a két- vagy többoldalú megállapodásokkal vagy bármely egyéb alkalmazandó megállapodásokkal összhangban. A Bizottság jelentést készít a Tanácsnak arról, hogy az EU-tagállamok megfelelnek-e a kerethatározat rendelkezéseinek.

Ezt a jogi aktust érinti az Európai Unió Bírósága által tárgyalt C-176/03 sz. ügy, amely a büntetőügyekre vonatkozó hatásköröknek a Bizottság és a Tanács közötti megosztásáról szólt.