RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Az árukereskedelemmel kapcsolatos kérdések

Az Európai Közösség kötelezettséget vállal az ipari és mezőgazdasági áruk kereskedelmének tisztességes versenyfeltételek melletti liberalizálására és az árukereskedelem vámjellegű és nem vámjellegű akadályainak csökkentésére.

JOGI AKTUS

A Tanács 94/800/EK határozata (1994. december 22.) a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről (1986–1994) [Hivatalos Lap L 336., 1994.12.23.].

ÖSSZEFOGLALÓ

PIACRA JUTÁS

Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT 1994)

Az egyezmény az árukereskedelemről rendelkező általános szabályokat tartalmazó alapszöveg, míg a különleges szabályokat a záróokmány által létrehozott ágazati megállapodások rögzítik. Az 1994. évi GATT felöleli az 1947. évi GATT-ot, valamint a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó megállapodás előtt elfogadott valamennyi jogi eszközt.

Az általános egyezmény az 1947. évi GATT-ból is átvesz néhány alapelvet, nevezetesen az alábbiakat:

  • a legnagyobb kedvezmény elve, amely szerint a WTO valamennyi tagja nem részesítheti kevésbé kedvező elbánásban egy másik tag termékét, mint az összes többi ország hasonló termékeit (a megkülönböztetésmentesség elve);
  • a belső adóztatással és szabályozásokkal kapcsolatos nemzeti elbánás elve, amely szerint a WTO valamennyi tagja a többi tag termékeit szabályozási és adózási szempontból nem részesítheti kevésbé kedvező elbánásban, mint a saját nemzeti termékeit.

Az egyezmény a vámok csökkentéséről és lekötéséről, a behozatal és a kivitel mennyiségi korlátozásainak tilalmáról és az állami kereskedelmi vállalkozások bejelentési kötelezettségéről is rendelkezik. Az egyezmény kitér a dömpingellenes vámokra, és szabályozza a támogatásokat és a védintézkedéseket. Ami a konzultációkat és a vitarendezést illeti, e kérdéseket a WTO vitarendezésre vonatkozó szabályai fejtik ki.

Az egyezmény másfelől a szabadkereskedelmi övezetekre és a vámuniókra vonatkozó néhány kritériumot, valamint az ezen övezetek és uniók tagjaira háruló bizonyos kötelezettségeket is megállapít. Az egyezményhez 1965-ben csatolt rendelkezések a fejlődő országokra vonatkozó szabályokról és az azokat illető különleges előnyökről intézkednek.

A Marrakeshi Jegyzőkönyv

Az 1994. évi GATT-hoz mellékelt Marrakeshi Jegyzőkönyv az a jogi eszköz, amely az 1994. évi GATT-ba beépíti az uruguayi forduló alatt tárgyalt árukra vonatkozó engedmények és kötelezettségvállalások listáit, valamint megállapítja azok érvényességét és végrehajtásuk módozatait. Minden egyes WTO-tag összeállít egy listát az árukra vonatkozó engedményekről. Ezek a listák az 1994. évi GATT szerves részét képezik. Minden egyes lista tartalmazza az adott tag által az uruguayi forduló során vagy a korábbi tárgyalások alkalmával felkínált engedményeket. Az 1994. évi GATT II. cikke értelmében minden egyes tag köteles a többi tagot a megfelelő lista vonatkozó részében előírt elbánásnál nem kevésbé kedvező kereskedelmi elbánásban részesíteni.

Ipari termékek

Az ipari termékek tekintetében az uruguayi forduló célja az volt, hogy öt év alatt legalább harmadával csökkentse a vámjellegű akadályokat, és növelje a kötött vámok számát (ezzel kapcsolatban a kormányok kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem emelik a vámok szintjét). Így tehát az egyes tagok által jóváhagyott vámcsökkentések végrehajtása 1995. január 1-jétől kezdve öt egyenlő részletben történik, kivéve, ha a vámengedményekre vonatkozó listákban esetleg ezzel ellentétes értelmű rendelkezés szerepel.

E kötelezettségvállalásoknak köszönhetően a fejlett országok által a világ minden térségéből importált ipari termékekre kivetett vámok átlagosan 40%-kal csökkentek, azaz 6,3%-ról 3,8%-ra mérséklődtek.

Ami az Európai Közösséget illeti, az ipari behozatal közel 40%-a vámmentesen történik. Az Európai Közösség által az ipari termékekre alkalmazott vámok a legalacsonyabbak közé tartoznak a világon, és nagy részük – a Közösség által az uruguayi forduló idején vállalt kötelezettségnek megfelelően – 2004-ig meg is szűnik.

Mezőgazdasági termékek

A mezőgazdaságról szóló megállapodásnak megfelelően a mezőgazdasági termékek piacra jutása immár kizárólag a vámokon alapuló rendszer hatálya alá tartozik. A határokon alkalmazott nem vámjellegű intézkedéseket hasonló védelmet biztosító vámok váltották fel. A „vámmá alakítási” folyamat nyomán létrejövő új vámoknak, valamint a mezőgazdasági termékeket érintő egyéb vámoknak hat év alatt átlagosan 36%-kal kell csökkenniük a fejlett országokban, és tíz év alatt 24%-kal kell mérséklődniük a fejlődő országok esetében. A legkevésbé fejlett országok nem kötelesek csökkenteni a vámokat.

A WTO tagjai a meghatározott termékeket illetően mind az exporttámogatásra fordított kiadásaikat, mind a támogatott kivitel mennyiségét kötelesek csökkenteni. A mezőgazdaságról szóló megállapodás kimondja, hogy a jövőben nem részesülhetnek exporttámogatásban azok a termékek, amelyek nem tartoznak az exporttámogatások csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalás hatálya alá. A fejlett országok kötelesek a közvetlen exporttámogatások értékét az 1986–1990-es bázisidőszak szintjéhez képest 36%-kal csökkenteni. Erre egy hatéves végrehajtási időszak áll rendelkezésükre. Emellett, ugyanezen időszak alatt, 21%-kal kötelesek mérsékelni a támogatott kivitel mennyiségét. A fejlődő országoknak a fejlett országok által végrehajtott csökkentések kétharmadának megfelelő csökkentést kell eszközölniük egy tízéves időszak alatt (a legkevésbé fejlett országoknak nem kell csökkentést végrehajtaniuk).

A mezőgazdasági termelőknek juttatott belső támogatás (ártámogatás) szabályozása a teljes összesített támogatottsági mutató (teljes AMS) csökkentése révén valósul meg. A fejlett országok arra vállaltak kötelezettséget, hogy hat év alatt 20%-kal csökkentik teljes AMS-üket (a csökkentések számításához használt bázisidőszak 1986–1988). A fejlődő országoknak tíz év alatt 13%-kal kell csökkenteniük teljes AMS-üket. Ezek a kötelezettségvállalások nem vonatkoznak azokra az intézkedésekre, amelyeknek nincs vagy csak minimális a kereskedelemre gyakorolt torzító hatásuk (ezek az úgynevezett „zöld dobozba” tartozó intézkedések, mint az állami programok keretében végzett mezőgazdasági kutatás vagy képzés).

Az intézkedéscsomag végrehajtása a tervek szerint folyamatosan zajlik, és hosszú távon a mezőgazdasági terület számára biztosított támogatás és védelem fokozatos és jelentős csökkentését célozza.

Textil és ruházati termékek

Az 1973-ban megkötött, a természetes és szintetikus szálakról és az azokkal kapcsolatos termékekről szóló Multifibre Egyezmény (MFA) a textiltermékek kereskedelmét kivonta a GATT közös szabályozása alól. Az egyezmény az államok közötti kétoldalú önkorlátozási megállapodások – másképpen fogalmazva a GATT által tiltott mennyiségi korlátozások – legalizálásával egy mentességi rendszert hozott létre.

Az uruguayi forduló tárgyalásai azt célozták, hogy a textil- és ruházati ágazat zökkenőmentesen integrálódjon az 1994. évi GATT-ba. Ennek megfelelően a textil- és ruházati termékekről szóló megállapodás a Multifibre Egyezmény (MFA) 2005. január 1-ig végrehajtandó szakaszonkénti lebontásáról rendelkezik. A cél a mennyiségi korlátozások, nevezetesen az MFA keretében megállapított kétoldalú kontingensek fokozatos megszüntetése. Az integráció azt jelenti, hogy miután a terméket integrálták, kereskedelmére az 1994. évi GATT általános szabályai vonatkoznak. Az integrációs program négy szakaszból áll, és minden terméket legkésőbb 2005. január 1-jéig integrálni kell. A megállapodás azt is előírja, hogy a textil- és ruházati termékek behozatalára vonatkozó, az MFA-ban nem tárgyalt valamennyi korlátozást a textil- és ruházati termékekről szóló megállapodás hatályba lépését követő egy éven belül be kell jelenteni és összhangba kell hozni a GATT-tal, vagy a megállapodás időtartamát meg nem haladó határidőn belül (2005-ig) fokozatosan meg kell szüntetni.

Azon országok esetében, amelyek iparai nehezen alkalmazkodnak, védintézkedéseket lehet bevezetni. Ezeket a legfeljebb három évre szóló intézkedéseket a textilipari termékek felügyelő bizottsága szigorúan ellenőrzi.

A NEM VÁMJELLEGŰ INTÉZKEDÉSEKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

A kereskedelem technikai akadályai

A kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodás biztosítani kívánja, hogy a technikai szabályozás, az előírások és a megfelelőségértékelési eljárások ne gördítsenek felesleges akadályokat a nemzetközi kereskedelem elé. A megállapodás elismeri, hogy az országoknak jogukban áll ilyen intézkedéseket elfogadni, amennyiben valamilyen jogszerű célt kívánnak megvalósítani, mint például az emberek egészségének védelme vagy biztonságának növelése, vagy a környezetvédelem. A technikai szabályok és az előírások nem eredményezhetik a nemzeti termékek és a hasonló importált termékek közötti megkülönböztetést. Ezzel párhuzamosan a megállapodás ösztönzi a nemzetközi előírások alkalmazását, valamint a technikai szabályok, előírások és a megfelelőségértékelési eljárások harmonizációját és kölcsönös elismerését.

A megállapodás egy gyakorlati útmutatót tartalmaz, amely leírja az előírások központi kormányzati intézmények általi kidolgozását, elfogadását és alkalmazását, valamint rendelkezéseket tartalmaz a helyi közintézmények és nem kormányzati szervezetek számára a technikai szabályok kidolgozására és alkalmazására vonatkozóan. A megállapodás rögzíti, hogy a termékek nemzeti előírásoknak való megfelelőségét értékelő eljárások nem eredményezhetik az importált termékek megkülönböztetését. A megállapodás nemzeti információs pontok felállításáról is rendelkezik, hogy minden egyes tagországban elősegítse a technikai szabályokról, az előírásokról és a megfelelőségértékelési eljárásokról való tájékozódást.

Egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések

Az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló megállapodás az összes olyan egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedést érinti, amelyek közvetlenül vagy közvetve hatással lehetnek a nemzetközi kereskedelemre. A meghatározás szerint az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések feladata, hogy megvédjék az emberi vagy állati életet, vagy megóvják a növényeket az élelmiszerekben előforduló adalékanyagok, szennyező anyagok, méreganyagok, betegséget kiváltó organizmusok jelentette kockázatoktól, továbbá megvédjék az országokat a paraziták megjelenéséből, megtelepedéséből, illetve elterjedéséből származó károktól.

A megállapodás elismeri a tagországok azon jogát, hogy tudományos elveken nyugvó egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedéseket tegyenek, mindezt azonban úgy kell megtenniük, hogy az intézkedések nyomán a többi ország ne részesüljön hátrányos megkülönböztetésben. Ezen túlmenően az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések nem használhatók fel protekcionista célokra. A megállapodás arra ösztönzi a tagországokat, hogy intézkedéseiket, amennyiben lehetséges, nemzetközi szabványok, iránymutatások vagy ajánlások alapján határozzák meg. Lehetőség van az előírások alkalmazásának vitatására, ez esetben vitarendezési eljárásra kerül sor.

VÁM- ÉS KERESKEDELMI IGAZGATÁS

Vámérték-megállapítás

Az áru értéke alapján kivetett ad valorem vám esetén lényeges, hogy világos eljárás álljon rendelkezésre az importált áruk vámértékének meghatározására. A vámérték megállapítása, amennyiben nem méltányos szabályok szerint történik, nem vámjellegű védőintézkedésként hathat, és korlátozóbb lehet, mint maga a vám.

A vámértékről szóló megállapodás elismeri, hogy ennek az értéknek elvileg az ügyleti értéken, vagyis az áruk valódi értékén kellene alapulnia. Arra a pontosan meghatározott esetre, amikor az ügyleti érték nem szolgálhat a vámérték meghatározásának alapjául, a megállapodás öt másik vámérték-megállapítási eljárásról rendelkezik, amelyeket meghatározott sorrendiség szerint kell alkalmazni.

Előzetes áruvizsgálat

Egyes fejlődő országok, a csalás elkerülése és igazgatási rendszereik hiányosságainak pótlása érdekében, magántársaságok szolgáltatásait veszik igénybe az importált áruk minőségének, mennyiségének, árának és/vagy vámbesorolásának ellenőrzésére, még mielőtt a szállító ország megkezdené az áruk kivitelét. Az előzetes áruvizsgálatról szóló megállapodás felsorolja az alkalmazó ország kötelezettségeit, amelyek elsősorban a megkülönböztetésmentesség, az átláthatóság, a bizalmas üzleti információk védelme és az ár igazolása területére vonatkoznak.

Származási szabályok

A származási szabályok, mint a termékek származási országának meghatározásához szükséges kritériumok, nem képezhetnek a nemzetközi kereskedelmem útjában álló szükségtelen akadályokat. A származási szabályokról szóló megállapodás megszabja a szabályok alkalmazásának rendjét. A megállapodás a nem preferenciális kereskedelempolitikai eszközöknél használt szabályokra vonatkozik. E megállapodás fő célja a nem preferenciális származási szabályok harmonizálása oly módon, hogy a WTO valamennyi tagja ugyanazokat a kritériumokat alkalmazza, bármi legyen is a kritériumok alkalmazásának célja.

Amíg a harmonizáció megtörténik, illetve egy átmeneti időszak alatt, a WTO tagjainak gondoskodniuk kell a származás megállapításához szükséges feltételek egyértelmű meghatározásáról és arról, hogy a származási szabályoknak ne legyen korlátozó, torzító vagy bomlasztó hatásuk a nemzetközi kereskedelemre. A szabályok nem állíthatnak indokolatlanul szigorú követelményeket, illetve nem követelhetik meg a származási ország meghatározásának előfeltételeként olyan feltétel teljesítését, amely nem a gyártásra vagy a megmunkálásra vonatkozik.

Az átmeneti időszakot követő három éven belül a tagállamoknak ki kell alakítaniuk az összehangolt származási szabályokat. E szabályokat egyformán kell alkalmazni, és azoknak objektívnek, érthetőnek és kiszámíthatónak kell lenniük. A harmonizációs munka a WTO-hoz tartozó Származási Szabályok Bizottságában és a Vámigazgatások Világszervezetnek irányítása alatt álló Technikai Bizottságban folyik.

A megállapodás 2. melléklete a preferenciális származási szabályokra vonatkozó közös nyilatkozatot tartalmaz.

Importengedélyezési eljárások

Az importengedélyezési eljárások olyan adminisztratív eljárásokként határozhatók meg, amelyek az importáló ország vámterületére való behozatal előfeltételeként kérelem vagy egyéb okmány illetékes közigazgatási szervhez való benyújtását követelik meg. Az importengedélyezési eljárásokról szóló megállapodás fő célja az eljárások egyszerűsítése és átláthatóságuk, kiszámíthatóságuk biztosítása annak érdekében, hogy alkalmazásuk és működtetésük igazságos és méltányos legyen.

KERESKEDELMI VÉDŐINTÉZKEDÉSEK

Dömpingellenes intézkedések

Az 1994. évi GATT VI. cikke engedélyezi, hogy a tagok dömpingellenes intézkedéseket alkalmazzanak. Ezeket az intézkedéseket azonban csak a következő három feltétel megléte esetén lehet bevezetni:

  • a terméket a rendes áránál alacsonyabb exportáron, vagyis a hasonló termék – az exportáló ország piacán alkalmazott – összehasonlító áránál alacsonyabb áron értékesítik;
  • a dömpingbehozatal súlyos kárt okoz a hazai termelői ágazatnak, vagy azt súlyos károkozással fenyegeti;
  • a dömpingbehozatal és a hazai termelői ágazatnak okozott súlyos kár közötti okozati összefüggést egyértelműen meg kell állapítani.

A dömpingellenes intézkedések végrehajtásáról szóló megállapodás a tokiói forduló alkalmával megkötött megállapodáson nyugszik, azonban pontosabb és világosabb szabályokat vezet be a dömping meghatározásának módszerére és a vizsgálatok során követendő eljárásokra vonatkozóan. A megállapodás növeli az átláthatóságot, mivel előírja, hogy a dömpingellenes intézkedéseket haladéktalanul be kell jelenteni a megállapodás által létesített, a dömpingellenes gyakorlatokkal foglalkozó bizottságnak. A megállapodás vitarendezési eljárásról is rendelkezik.

Támogatások és kiegyenlítő intézkedések

A támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló új megállapodás, a tokiói forduló nyomán létrejött megállapodással szemben, meghatározza a „támogatás” kifejezést, és rámutat, hogy csak a speciális támogatások tartoznak rendelkezéseinek hatálya alá. A megállapodás lefekteti azokat a kritériumokat, amelyek segítségével meghatározható, hogy egy adott támogatás egy vállalkozás, egy termelői ágazat, vagy vállalkozások vagy termelői ágazatok egy csoportja számára megfelelő. A támogatásokat a következő három kategória egyikébe sorolja: tiltott támogatások, felróható támogatások és nem felróható támogatások. A megállapodás minden egyes támogatási kategória esetében különböző korrekciós intézkedésekről rendelkezik.

A megállapodás a kiegyenlítő intézkedések alkalmazására, vagyis az importáló ország által a támogatás hatásának kompenzálására kivetett vámokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. Ezek a szabályok a dömpingellenes intézkedéseknél alkalmazott szabályokhoz hasonlóak.

Védintézkedések

A védintézkedésekről szóló megállapodás meghatározza az 1994. évi GATT XIX. cikkében előírt védintézkedések alkalmazására vonatkozó szabályokat. Ez a cikk lehetővé teszi a WTO tagjai számára, hogy bizonyos feltételek megléte esetén a behozatal korlátozását célzó, megkülönböztetésmentes alapokon nyugvó védintézkedéseket vezessenek be, hogy megvédjenek egy hazai termelői ágazatot a behozatal megnövekedése által okozott súlyos kártól vagy súlyos kárral fenyegető helyzettől.

A megállapodás tiltja az úgynevezett „szürke zónába” tartozó intézkedéseket, mint a kivitel önkéntes korlátozása vagy a piac felosztására irányuló egyéb intézkedések. A megállapodás valamennyi létező védintézkedés hatályvesztésére vonatkozó rendelkezést is tartalmaz. Ezenfelül ismerteti a védintézkedések foganatosítása érdekében követendő eljárásokat és szabályokat.

AZ ÁRUKRA VONATKOZÓ EGYÉB SZABÁLYOK

A kereskedelmi vonzatú beruházási intézkedések

A kereskedelmi vonzatú beruházási intézkedésekről szóló megállapodás elismeri, hogy a beruházásokkal kapcsolatos bizonyos intézkedések korlátozó vagy torzító hatást gyakorolhatnak a kereskedelemre. A WTO tagjai kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem alkalmaznak a nemzeti bánásmód elvével vagy a mennyiségi korlátozások tilalmával összeegyeztethetetlen kereskedelmi vonzatú beruházási intézkedéseket. A megállapodás melléklete egy szemléltető listát közöl az e rendelkezésekkel összeegyeztethetetlen kereskedelmi vonzatú beruházási intézkedésekről (a hazai eredetű termékek meghatározott mennyiségének vásárlására vonatkozó kötelezettség stb.).

Valamennyi kereskedelmi vonzatú beruházási intézkedést be kell jelenteni és meg kell szüntetni: a fejlett országok esetén két éven belül, a fejlődő országok esetén öt éven belül és a legkevésbé fejlett országok esetén hét éven belül. E kötelezettségek betartását a Beruházási Intézkedések Bizottsága ellenőrzi.

A tagok egyébiránt úgy döntöttek, hogy a későbbiekben határozzák meg, hogy a megállapodást ki kell-e egészíteni a befektetési politikára és a versenypolitikára vonatkozó rendelkezésekkel.

A fizetési mérlegre vonatkozó rendelkezések

Az 1994. évi GATT engedélyezi a WTO tagjai számára, hogy a fizetési mérleggel összefüggő okokból kereskedelmi korlátozásokat eszközöljenek. A fizetési mérlegre vonatkozó rendelkezésekről szóló egyetértési megállapodás megvilágítja az 1994. évi GATT rendelkezéseit, és megszilárdítja a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos konzultációs és bejelentési eljárásokat. Megerősíti a tagok által a tokiói forduló alkalmával vállalt azon kötelezettséget, amely szerint elsőbbséget biztosítanak az áralapú intézkedéseknek – mint az import vámpótlékok és az importtal kapcsolatos előzetes biztosítékadási előírások – a fizetési mérleggel összefüggő okokból bevezetett mennyiségi korlátozásokkal szemben.

Állami kereskedelmi vállalkozások

Az 1994. évi GATT XVII. cikke szabályozza az állami (kormányzati és nem kormányzati) kereskedelmi vállalkozások tevékenységét annak biztosítása érdekében, hogy az államok ne arra használják vállalkozásaikat, hogy segítségükkel megkerüljék a GATT értelmében rájuk háruló alapkötelezettségeket. A XVII. cikk értelmezéséről szóló egyetértés megadja az állami kereskedelmi vállalkozások pontos meghatározását, és bejelentési és alaposabb felülvizsgálati eljárások segítségével fokozni kívánja azok tevékenységének ellenőrzését.

Közbeszerzések

A közbeszerzésről szóló megállapodás az egyike a Marrakeshi megállapodás 4. mellékletében szereplő négy többoldalú megállapodásnak (ezek közül kettő – a marhahúsról, illetve a tejtermékekről szóló – 1997 decemberében megszűnt, a fennmaradó megállapodás a polgári repülőgépekre vonatkozik). Ezek a megállapodások csak a WTO azon tagjaira vonatkoznak, amelyek kifejezetten elfogadták azokat. Az Európai Közösség a WTO azon húsz tagja közé tartozik, amelyek aláírták és elfogadták ezeket a megállapodásokat.

A közbeszerzésről szóló megállapodás, amely a tokiói forduló nyomán létrejött régi megállapodás helyébe lép, a közbeszerzések lehető legnagyobb részét nyitottá kívánja tenni a nemzetközi verseny számára, átlátható és megkülönböztetésmentes keretet biztosítva a külföldi termékeknek és beszállítóknak. A megállapodás a nem központi (szövetségi állami, tartományi, kantoni, agglomerációs) közigazgatási szervek által megkötött szerződéseket tárgyalja. Rendelkezései az árukat, a tevékenységeket és a szolgáltatásokat is érintik. A megállapodás által létrehozott jogi keret nagy vonalakban tükrözi a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jogszabályokat.

A megállapodás a bizonyos meghatározott összegnél nagyobb értékű közbeszerzéseket szabályozza: 130 000 SDR (különleges lehívási jog, az IMF elszámolási egysége) az áruk és szolgáltatások központi kormányzati intézmények általi beszerzése esetén, 200 000 SDR tagállami kormányzati intézmények esetén, 400 000 SDR a közhasznú vállalkozások esetén és 5 000 000 SDR az építési szerződések esetén.

A megállapodás öt tevékenységi területet fed le: ezek a kikötők, a repülőterek, a vízszolgáltatás, az áramszolgáltatás és a városi közlekedés. A megállapodás a kölcsönösség elvén alapul: az országok a megjelölt területeken meghirdetett közbeszerzéseket a megállapodásnak csak azon aláírói előtt kötelesek megnyitni, amelyek ugyanazon a területen vállaltak kötelezettséget.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus Hatálybalépés Az átültetés határideje a tagállamokban Hivatalos Lap
A 94/800/EK határozat

1995.1.1.

HL L 336., 1994.12.23.

Utolsó frissítés: 10.04.2006

Lásd még

  • A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) honlapja – Ismerje meg a WTO-t: megállapodások (EN) (ES) (FR)
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére