RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 23 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  BG - CS - ET - GA - LV - LT - HU - MT - PL - RO - SK - SL

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A WTO-megállapodások elfogadása

E határozattal a Tanács elfogadja a többoldalú kereskedelmi tárgyalásoknak a Marrákesi Záróokmány aláírásával és a Kereskedelmi Világszervezet létrehozásával lezárult uruguayi fordulója eredményeként létrejött jogi okmányokat.

JOGI AKTUS

A Tanács 94/800/EK határozata (1994. december 22.) a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről [Hivatalos Lap L 336., 1994.12.23.].

ÖSSZEFOGLALÓ

A többoldalú kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulója eredményeinek összegzéséről szóló záróokmány

Ezzel a határozattal a Tanács elfogadja – az Európai Közösség nevében és a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében – a Marokkóban 1994. április 15-én az Európai Közösség és a tagállamok képviselői által aláírt Marrákesi Záróokmányt (EN) (FR).

A Marrákesi Záróokmány tartalmazza azon multilaterális és többoldalú megállapodások, valamint miniszteri határozatok és nyilatkozatok jegyzékét, amelyek kifejtik a megállapodás bizonyos rendelkezéseit. A multilaterális megállapodások jelentik a szóban forgó megállapodásokat, míg a kapcsolódó jogi okmányok a WTO-megállapodások (EN) (FR) szerves részét alkotják, amelyek minden WTO-tagra nézve kötelezőek. Bár a többoldalú (plurilaterális) megállapodások is részét alkotják a WTO-megállapodásoknak, ezek nem rónak kötelezettségeket azon WTO-tagokra, amelyek nem fogadták el e megállapodásokat, illetve nem is ruházzák fel e tagokat jogokkal (ilyen pl. a közbeszerzésről szóló megállapodás).

A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezménynek részét alkotja több, a WTO-megállapodásokat tartalmazó melléklet. Az 1A. melléklet foglalja magában a multilaterális árukereskedelmi megállapodásokat. Ezek a következők:

  • az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT 1994 (EN) (FR)) (amely tartalmazta a GATT 1947-et is);
  • megállapodás a mezőgazdaságról;
  • megállapodás az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról;
  • megállapodás a textil- és ruházati termékekről;
  • megállapodás a kereskedelem technikai akadályairól;
  • megállapodás a kereskedelmi vonzatú beruházási intézkedésekről;
  • megállapodás a dömping elleni intézkedésekről;
  • megállapodás a vámérték-megállapításról;
  • megállapodás az előzetes áruvizsgálatról;
  • megállapodás a származási szabályokról;
  • megállapodás az importengedélyezési eljárásokról;
  • megállapodás a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről;
  • megállapodás a védintézkedésekről.

A WTO-egyezmény 1B. melléklete a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményt tartalmazza (GATS (EN) (FR)), 1C. melléklete pedig a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményt (TRIPS (EN) (FR)), amely a hamisított áruk nemzetközi kereskedelmével is foglalkozik.

A 2. melléklet tartalmazza a vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértést. A 3. melléklet a WTO-tagok kereskedelempolitikájának felülvizsgálatát célzó mechanizmusról szól.

Végül a 4. melléklet a plurilaterális kereskedelmi megállapodásokkal foglalkozik. Ezek a következők:

  • megállapodás a polgári légi járművek kereskedelméről;
  • megállapodás a közbeszerzésről;
  • nemzetközi tejtermék-megállapodás;
  • megállapodás a szarvasmarhahúsról.

Az utóbbi két megállapodást 1997 végén hatályon kívül helyezték.

A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO-t) létrehozó egyezmény

Az egyezmény közös intézményi keretet teremtett meg a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok alakításához az egyezmény és a fent említett jogi okmányok eredményeként létrejött szabályokkal összefüggő ügyekben.

Elődjével (a GATT-tal) ellentétben a WTO állandó szervezet, amely jogi személyiséggel rendelkezik, és így élhet az e jogállásból, illetve ennek velejáróiból eredő előnyökkel. A GATT tagjai jog szerint a WTO alapító tagjai lettek 1995. január 1-jével. E dátum óta a csatlakozni kívánó jelölteknek követniük kellett a WTO-t létrehozó egyezményben rögzített csatlakozási eljárást.

A WTO tagjai a következő célokat tűzték ki maguk elé:

  • az életszínvonal emelését;
  • a teljes foglalkoztatottság, valamint a reáljövedelem és a tényleges kereslet nagy és kitartóan növekvő volumenének biztosítását;
  • az áruk és szolgáltatások előállításának és kereskedelmének növelését;
  • a fenntartható fejlődést és a környezet védelmét;
  • a fejlődő országok igényeinek figyelembevételét.

A WTO feladatai:

  • a különböző kereskedelmi megállapodások végrehajtásának, igazgatásának és érvényesülésének elősegítése;
  • tárgyalási fórum biztosítása multilaterális kereskedelmi tárgyalások számára;
  • kereskedelmi viták rendezése a Vitarendezési Testület (DSB (EN) (FR)) révén;
  • tagjai kereskedelempolitikájának felülvizsgálata;
  • együttműködés más nemzetközi szervezetekkel annak érdekében, hogy a globális gazdaságpolitika alakításában nagyobb összhang valósuljon meg.

Szerkezeti szempontból a WTO részét alkotja a kétévente legalább egyszer ülésező Miniszteri Konferencia, a szervezet legfőbb testülete, amelyet valamennyi tagország képviselői alkotnak. Az ülések közötti időszakokban a tagok képviselői alkotta Általános Tanács látja el a WTO feladatait, emellett ez felügyeli a megállapodások és a miniszteri határozatok végrehajtását is. Az Általános Tanács ezenkívül összeül annak érdekében, hogy ellássa a Vitarendezési Testület és a kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus (KPFM (EN) (FR)) keretében meghatározott Kereskedelempolitikai Felülvizsgálati Testület feladatait.

Az Általános Tanács irányítása alatt működik három alárendelt szerv: az Árukereskedelmi Tanács, a Szolgáltatáskereskedelmi Tanács és a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásaival Foglalkozó Tanács. Ezenkívül más, az Általános Tanács alá tartozó, de az említett három tanácstól független bizottságok is létrejöttek, például a kereskedelemmel és fejlesztéssel, a kereskedelemmel és a környezettel, valamint a regionális megállapodásokkal foglalkozó bizottságok. Végül két bizottság felelős a polgári légi járművek kereskedelméről és a közbeszerzésről szóló plurilaterális megállapodásokkal kapcsolatos igazgatási feladatok ellátásáért.

A Miniszteri Konferencia nevezi ki a főigazgatót, aki a WTO Titkárságát vezeti.

Elvileg a WTO konszenzus alapján hozza meg döntéseit. Ha egy döntést nem lehet konszenzussal meghozni, az ügyet többségi szavazással kell eldönteni, a melynek során a WTO minden egyes tagja egy szavazattal rendelkezik. Az Európai Közösség mint a WTO teljes jogú tagja annyi szavazattal rendelkezik, ahány WTO-tag tagállama van. A megállapodás kimondja, hogy az EK és tagállamai szavazatszáma semmi esetre sem lehet nagyobb, mint az EK tagállamainak száma.

A WTO minden tagja javaslatokat terjeszthet a Miniszteri Konferencia elé a WTO különböző kereskedelmi megállapodásaiban szereplő rendelkezések módosítására vonatkozóan.

A vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértés

A WTO vitarendezési rendszere a többoldalú kereskedelmi rend fontos eleme. Ez a rendszer a GATT 1994 XXII. és XXIII. cikkén, valamint ezt követően kidolgozott szabályokon és eljárásokon alapul, amelyeket a WTO-t létrehozó egyezménynek a vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértést tárgyaló része ismertet.

A vitarendezési rendszer valamennyi többoldalú kereskedelmi megállapodásra kiterjed. Egyaránt alkalmazzák az árukereskedelemre, a szolgáltatások kereskedelmére és a TRIPS-egyezmény hatálya alá eső szellemi tulajdonjogi kérdésekre. Ezenkívül a közbeszerzésről szóló plurilaterális megállapodást érintő vitákra is alkalmazható. E megállapodások némelyike olyan vitarendezési rendelkezéseket tartalmaz, amelyek csak a szóban forgó megállapodás hatálya alá eső vitákra vonatkoznak, és amelyek kiegészíthetik vagy módosíthatják az egyetértésben szereplő szabályokat.

A vitarendezési rendszer működtetése az egyetértés keretében létrehozott Vitarendezési Testület (DSB) feladata. A WTO minden tagja részt vehet a DSB ülésein. Azonban olyan esetekben, amikor a DSB egy plurilaterális kereskedelmi megállapodás szerinti vitarendezési eljárást intéz, csak az ebben a megállapodásban részt vevő tagok vehetnek részt a DSB-nek az adott vitával kapcsolatos döntésében vagy tevékenységében.

A vitarendezési eljárás akkor indul meg, ha egy tag konzultáció iránti kérelmet nyújt be egy meghatározott kérdéssel kapcsolatban egy másiknak. Ezeknek a konzultációknak a kérelem benyújtásától számítva 30 napon belül meg kell kezdődniük. Ha a konzultációk során a vitát nem sikerül rendezni, a tag a probléma megoldása érdekében felkérheti a DSB-t egy vizsgálóbizottság létrehozására, amely általában három független szakértőből áll. Emellett a felek önkéntesen egyéb vitarendezési módszerek – például jószolgálat, egyeztetés és közvetítés – igénybevételében is megegyezhetnek.

A felek meghallgatását követően a vizsgálóbizottság jelentést nyújt be a DSB-nek. A vizsgálóbizottság köteles munkáját hat hónapon, illetve sürgős esetekben három hónapon belül befejezni. A jelentés elfogadását a DSB a tagoknak történő megküldés dátuma után húsz nappal mérlegeli. A jelentést a tagoknak történő megküldéstől számított hatvan napon belül el kell fogadni, kivéve, ha a DSB konszenzus alapján annak elutasítása mellett dönt (elutasító vagy negatív konszenzus), vagy a vitában részt vevő bármelyik fél bejelenti fellebbezésre vonatkozó döntését.

A WTO vitarendezési eljárása a vizsgálóbizottság által tárgyalt esetekben minden fél számára lehetővé teszi a fellebbezést. A fellebbezés azonban a vizsgálóbizottsági jelentés jogi kérdéseire és a vizsgálóbizottság által kidolgozott jogértelmezésre korlátozódik. A fellebbezést az állandó Fellebbezési Testület vizsgálja meg, amely a DSB által négyéves időtartamra kinevezett hét tagból áll. A tagok közül bármely ügyön hárman dolgoznak. A Fellebbezési Testület jelentését a vitában részt vevő feleknek feltétel nélkül el kell fogadniuk, és a DSB-nek is el kell fogadnia, kivéve, ha negatív konszenzus alakul ki, azaz konszenzus alapján döntés születik, mely szerint a jelentést nem fogadják el.

A DSB felügyeli az elfogadott ajánlások és határozatok végrehajtását, valamint minden folyamatban levő ügyet napirendjén kell tartania mindaddig, amíg megoldás nem születik az adott ügyben. A vizsgálóbizottsági jelentésekben megfogalmazott ajánlások végrehajtására vonatkozóan határidő kijelölésére is sor kerül. Ha egy fél nem képes ezeket az ajánlásokat megfelelő időtartamon belül végrehajtani, tárgyalásokat kell kezdenie a panasztevő féllel egy kölcsönösen elfogadható kompenzáció kialakításának céljából. Ha ezek a tárgyalások sikertelenek maradnak, a DSB felhatalmazást adhat a panasztevő félnek, hogy az érintett taggal szemben felfüggessze az engedmények vagy kötelezettségek alkalmazását. A kompenzáció és az engedmények felfüggesztése azonban csupán átmeneti intézkedés, amely addig alkalmazható, amíg a DSB ajánlásait végre nem hajtja az érintett tag.

A WTO tagjai minden esetben elfogadják, hogy nem tehetnek a WTO keretében meghatározott kötelezettségek megsértésére vonatkozóan ténymegállapítást, és nem függeszthetnek fel maguk engedményeket. Kötelesek az egyetértésben ismertetett vitarendezési szabályokat és eljárásokat alkalmazni.

A vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértés ezenfelül tekintettel van a WTO tagjai közé tartozó fejlődő országok és legkevésbé fejlett országok különleges helyzetére is. A fejlődő országok kérhetnek gyorsított eljárást, határidő-hosszabbítást vagy kiegészítő jogi segítséget. A WTO arra ösztönzi tagjait, hogy különös figyelmet szenteljenek a fejlődő ország tagok helyzetének.

Kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus (KPFM)

A kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmust (KPFM-et) átmeneti intézkedésként hozták létre a GATT keretében 1989-ben az uruguayi forduló félidős értékelését követően. Ez a mechanizmus ma már szerves részét alkotja a WTO rendszerének, és kiterjed a WTO-megállapodások által lefedett valamennyi területre (áruk, szolgáltatások és szellemi tulajdont érintő kérdések).

A KPFM célja mindenekelőtt a WTO-tagok kereskedelempolitikája és gyakorlata jobb átláthatóságának és nagyobb fokú megértésének elérése, annak ösztönzése, hogy a tagok betartsák a multilaterális kereskedelmi rendszerben hatályban levő szabályokat, valamint ezáltal a rendszer zökkenőmentes működésének előmozdítása.

A KPFM keretében minden WTO-tag felülvizsgálat tárgya. Ezt a felülvizsgálatot kétévenként végzik el a világkereskedelemből legnagyobb mértékben részesedő négy tag esetében (ezek jelenleg az Európai Közösség, az Amerikai Egyesült Államok, Japán és Kanada), négyévenként a következő 16 tag, végül hatévenként az összes többi tag esetében. A legkevésbé fejlett országokra vonatkozóan ennél hosszabb időszak is kijelölhető. A gyakorlatban lehetséges bizonyos fokú rugalmasság a felülvizsgálatok gyakorisága tekintetében (legfeljebb hat hónapnyi eltolódásra van lehetőség). 1996-ban megállapodás született arról, hogy a négy legfontosabb kereskedelmi hatalom minden második felülvizsgálata időközi felülvizsgálat legyen.

A felülvizsgálatot a Kereskedelempolitikai Felülvizsgálati Testület (KPFT) végzi el az érintett tagállam által benyújtott általános politikai nyilatkozat és a WTO Titkársága által elkészített jelentés alapján. A jelentés összeállítása során a Titkárság az érintett tag támogatását kéri ugyan, de teljes mértékben felelős a jelentésben bemutatott állításokért és kifejtett nézetekért. A Titkárság jelentését és a tag nyilatkozatát a felülvizsgálati ülést követően közzéteszik az ülés jegyzőkönyvével és a KPFT elnöke által az ülés végén megfogalmazott záró megjegyzések szövegével együtt.

További információk találhatók a Külkereskedelmi Főigazgatóság (EN) és a WTO (EN) (FR) internetes oldalán.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktusHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap
A 94/800/EK határozat

1994.12.22.

HL L 336., 1994.12.23.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

Communication from the Commission to the Council and to the European Parliament of 26 November 2003 - Reviving the DDA Negotiations - the EU Perspective [COM(2003) 734 final - Not published in the Official Journal]. (A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek (2003. november 26.) – A tárgyalások felújítása a dohai fejlesztési menetrendről (DDA) – az EU nézőpontja) [COM(2003) 734 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

Utolsó frissítés: 21.04.2008
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére