RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Dömpingellenes intézkedések

Ez a rendelet az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményben foglalt dömpingellenes szabályokat ülteti át az Európai Unió (EU) jogába. Kijelöli a szabályokat, ideértve a dömping kiszámításával és a vizsgálat kezdeményezésével, illetve lefolytatásával kapcsolatos eljárásokat, az ideiglenes vagy végleges intézkedések meghozatalát és a dömpingellenes intézkedések időtartamát, felülvizsgálatát.

JOGI AKTUS

A Tanács 1225/2009/EK rendelete (2009. november 30.) az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről.

ÖSSZEFOGLALÓ

A dömpinget meg kell különböztetni a költségek csökkenésére vagy a termelékenység javulására visszavezethető alacsonyabb áron történő értékesítés egyszerű gyakorlatától. A kulcsfontosságú kritérium erre vonatkozóan valójában nem a termék exportára és a behozatali ország piacán jellemző ára, hanem a termék exportára és rendes értéke közötti kapcsolat. Egy termék akkor tekinthető dömpingelt terméknek, ha az Európai Unióba irányuló exportára alacsonyabb, mint egy hasonló terméknek a szokásos kereskedelmi forgalomban az exportáló országban megállapított összehasonlítható ára.

Az a rendes érték, amelyet a dömping tényállásának megállapítása során figyelembe kell venni, rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik.

Amennyiben azonban az exportőr az exportáló országban nem állít elő vagy nem értékesít hasonló terméket, a rendes értéket más értékesítők vagy termelők árai alapján is meg lehet állapítani. Ha a szokásos kereskedelmi forgalomban (például monopóliummal rendelkező vállalat eladásai során) hasonló terméket nem értékesítenek, vagy az nem kielégítő mértékben kerül értékesítésre, vagy ha az adott piaci helyzet miatt ilyen eladások nem teszik lehetővé a megfelelő összehasonlítást, a hasonló termék rendes értéke a származási országban felmerülő előállítási költség alapján számítható ki.

A nem piacgazdasággal rendelkező országokból származó termék behozatala esetén a rendes értéket e terméknek egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országban adott ára, számtanilag képzett értéke vagy az ilyen harmadik országból más országokba történő kivitele esetén felszámított ára alapján, illetve, ha ez nem lehetséges, bármilyen más ésszerű alapon kell megállapítani.

Az összehasonlítás második alapja – amelynek a származási országra jellemző rendes értékhez való viszonya meghatározza a dömpingkülönbözetet – az exportár. Ez az ár az exportáló országból az EU-ba exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár.

Azokban az esetekben, amikor nincs exportár, illetve amikor az árat az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél közötti üzleti kapcsolat vagy kompenzációs megállapodás határozza meg, nem lehetséges semmilyen, az exportárhoz való viszonyítás. Az exportár annak az árnak alapján képezhető, amelyen az importált termékek elsőként viszonteladásra kerülnek egy független vevő részére. Ha a termékek nem kerülnek viszonteladásra független vevő részére vagy nem abban az állapotban kerülnek viszonteladásra, ahogy importálták azokat, az exportár bármely ésszerű alapon megállapítható. Ezekben az esetekben kiigazításra kerül sor, amelynek során figyelembe veszik mind a behozatal és viszonteladás között felmerült összes költséget, mind a felhalmozódó nyereséget.

Dömpingkülönbözet

A dömpingkülönbözet az az összeg, amellyel a rendes érték meghaladja az exportárat. Az összehasonlításra az ugyanazon a kereskedelmi szinten történő eladások, valamint az olyan eladások figyelembevételével kerül sor, amelyek időpontja a lehető legközelebb esik a vizsgált értékesítések időpontjához. A szükséges kiigazításokat az eladási feltételek és adózás tekintetében felmerülő, valamint az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló egyéb különbségek figyelembevételével kell végrehajtani.

Kár

A dömpingellenes vám alkalmazása feltételezi egy másik kulcsfontosságú elem meglétét: valamely uniós gazdasági ágazatnak okozott jelentős anyagi kárt, akár tényleges károkozásról van szó, akár annak veszélyéről, hogy a gazdasági ágazat jelentős hátrányt szenved, akár valamely gazdasági ágazat kialakulásának jelentős hátráltatásáról.

A kármegállapításnak egyértelmű bizonyítékokon és az alábbi elemek tárgyilagos vizsgálatán kell alapulnia:

  • a dömpingelt behozatal mennyisége, elsősorban akkor, ha az abszolút mértékben vagy az EU-n belüli gyártáshoz, illetve fogyasztáshoz viszonyítva jelentősen nőtt;
  • a dömpingelt importbehozatal ára, amelynek alapján megállapításra kerül, hogy történt-e jelentős áralákínálás az uniós gazdasági ágazat valamely hasonló termékének árával való összehasonlításban, vagy hogy ennek hatása az árakat leszorítja-e, illetve megakadályozza-e az áremelkedést;
  • az előbbiből következő, az érintett uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatás, elsősorban az előállításra, valamint a kapacitás kihasználtságára, a készletre, az eladásra, a piaci részesedésre, az árak változására, a nyereségre, a beruházások megtérülésére, a pénzforgalomra és a foglalkoztatottságra vonatkozóan.

A dömping hatását a hasonló terméknek az uniós gazdasági ágazat általi termeléséhez viszonyítva kell megállapítani a legszűkebb termelőágazat figyelembevételével.

Az „EU-s gazdasági ágazat” kifejezés kiterjed a hasonló termékek közösségi termelőinek összességére, vagy közülük azokra vonatkozik, akiknek együttes termelése a teljes uniós termelés jelentős hányadát teszi ki. Ha azonban a termelők egyúttal a dömpingelt termékek importőrei is, az „uniós gazdasági ágazat” kifejezés az ágazathoz kötődő többi termelőre vonatkozó kifejezésként értelmezhető.

Eljárások megindítása

Az eljárást bármely természetes vagy jogi személy vagy a közösségi gazdasági ágazat nevében eljáró jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet írásbeli panaszára kell megindítani. Amennyiben – panasz hiányában – egy EU-tagállam megfelelő bizonyítékokkal rendelkezik a dömpingről és az uniós gazdasági ágazatot emiatt érő károkról, erről a bizonyítékról köteles haladéktalanul tájékoztatni a Bizottságot.

A panasznak tartalmaznia kell a dömpingre, a kárra, valamint a kettő közötti okozati összefüggésre vonatkozó bizonyítékot. A panasznak a következő információkat kell tartalmaznia:

  • a panaszos megjelölését és az uniós gyártás mennyiségének és értékének leírását;
  • az állítólagosan dömpingelt termék teljes leírását, valamint a származási ország és minden ismert gyártó/exportőr vagy importőr megnevezését;
  • tájékoztatást a kérdéses termék áráról a terméknek az exportáló vagy származási ország vagy országok hazai piacán való fogyasztásra szánt értékesítése esetén, valamint a termék exportárát;
  • tájékoztatást az érintett termék behozatali mennyiségének változásairól és a behozatalnak az uniós piacon a hasonló termékek árára gyakorolt hatásáról.

A panasz akkor tekinthető az uniós gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtottnak, ha azt azok az uniós gyártók támogatják, akiknek együttes termelése meghaladja az uniós gazdasági ágazat termelésének 50%-át.

A panaszt a tanácsadó bizottság vizsgálja ki, amely valamennyi EU-tagállam képviselőiből áll, és amelynek elnöke a Bizottság képviselője. Ha ez a konzultáció felfedi, hogy a panasz nem tartalmaz elegendő bizonyítékot az eljárás megindítására, a panaszt elutasítják és a panaszost tájékoztatják erről.

Ha a tanácsadó bizottság általi konzultáció után nyilvánvaló, hogy az eljárás megindításához elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, a Bizottság a panasz benyújtásának napjától számított 45 napon belül megindítja az eljárást. A Bizottság értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában a vizsgálat megindításáról, amelyben megnevezi az érintett terméket és országokat, valamint összefoglalja a kapott információkat, és megállapítja azt a határidőt is, amelyen belül az érdekelt felek meghallgatásukat kérhetik és kifejthetik véleményüket.

A panaszt a vizsgálat megkezdése előtt vissza lehet vonni.

Vizsgálatok

A vizsgálat, amelyet a Bizottság az EU-tagállamokkal együttműködve hajt végre, mind a dömpingre, mind a kárra kiterjed. Kijelölésre kerül a vizsgálati időszak, amely rendszerint az eljárás megindítását közvetlenül megelőző hat hónapnál nem lehet rövidebb. A Bizottság kérdőíveket küld az érintett feleknek, akiknek a válaszadásra legalább 30 napot kell biztosítani.

A Bizottság az EU-tagállamoktól tájékoztatást kérhet, valamint felkérheti a tagállamokat, hogy – elsősorban az importőrök, kereskedők és közösségi gyártók körében – vizsgálatokat végezzenek a harmadik országokban (feltéve, hogy az érintett cégek ehhez beleegyezésüket adják, továbbá hogy a kérdéses ország kormánya nem emelt kifogást). A Bizottság tisztségviselői felhatalmazást kapnak arra, hogy az EU-tagállamok tisztségviselőit segítsék feladataik ellátásában. Többnyire azonban a Bizottság maga tesz látogatásokat az érintett felek nyilvántartásának ellenőrzése érdekében, és ezenkívül az érintett harmadik országokban is végezhet vizsgálatokat.

A Bizottság találkozhat azokkal az érdekelt felekkel, akik ilyen találkozót kérnek. Ezenkívül találkozót szervezhet az említett felek részvételével, ahol azok ismertethetik ellentétes álláspontjaikat. Az érdekelt felek megvizsgálhatnak minden a Bizottságnak nyújtott információt a bizalmas dokumentumok kivételével.

A vizsgálat az eljárás megszüntetésével vagy a végleges intézkedés elfogadásával zárul le. Ennek normális esetben az eljárás megindításától számított 15 hónapon belül meg kell történnie.

Az eljárás megszüntetése intézkedés meghozatala nélkül

Az eljárás végső eredménye negatív is lehet. Ha a konzultációt követően nincs szükség védintézkedésekre és a tanácsadó bizottság nem emel kifogást, az eljárást megszüntetik. Amennyiben ellenvetések merülnek fel, a Bizottság a konzultáció eredményeiről az eljárás megszüntetését indítványozó javaslattal együtt haladéktalanul jelentést terjeszt a Tanács elé. A vizsgálatot megszűntnek kell tekinteni, ha a Tanács egy hónapon belül másként nem határoz.

Az eljárást megszüntetik, ha a dömping és a kár elhanyagolható. Az eljárást abban az esetben is megszüntetik átmeneti vagy végleges vámok megállapítása nélkül, ha a felek kötelezettséget vállaltak a helyzet megoldására, és azt a Bizottság elfogadhatónak tartja. Ezek a kötelezettségvállalások jelenthetik az ár felülvizsgálatát vagy a kivitel befagyasztását, aminek következtében megszüntethetők a dömping káros hatásai.

Átmeneti dömpingellenes vámok kivetése

Átmeneti vámok akkor kerülnek megállapításra, amennyiben a dömping és az ebből következően az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár ténye időleges megállapítást nyert és ha az EU érdekei azonnali beavatkozást kívánnak meg a kár megelőzése céljából. A vám összege nem haladhatja meg a dömpingkülönbözetet, és a különbözetnél alacsonyabbnak kell lennie, ha az ilyen alacsonyabb összegű vám is elegendő az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetésére.

A vámokat nem lehet az eljárás kezdeményezése után kilenc hónapnál többre kivetni. Ezeket a vámokat a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően vagy – rendkívül sürgős esetekben – az EU-tagállamok értesítése után veti ki. A Bizottság értesíti a Tanácsot és az EU-tagállamokat az átmeneti intézkedésekről. A Tanács azonban más eljárásmód alkalmazása mellett is határozhat.

Végleges dömpingellenes vámok megállapítása

Ha a végkövetkeztetésként megállapított tények dömpingre és ezzel okozott kárra utalnak, valamint az EU érdekei beavatkozást kívánnak meg, a Tanács végleges dömpingellenes vámot vet ki. Az átmeneti intézkedésekhez hasonlóan a végleges vám nem haladhatja meg a dömpingkülönbözetet, valamint alacsonyabbnak kell lennie a különbözetnél, ha ez is elegendő a kár elhárításához.

Megkülönböztetés nélkül vámot kell kivetni minden olyan importtermékre, amelyről megállapítható, hogy dömpingelt és kárt okoz. A vámot megállapító rendelet a vámot minden egyes szállítóra nézve, vagy ha ez kivihetetlen, az érintett szállító országra nézve határozza meg.

Átmeneti és végleges vámok visszamenő hatállyal nem alkalmazhatók. Végleges dömpingellenes vám vethető ki azonban azokra a termékekre, amelyek az átmeneti intézkedések alkalmazásának időpontja előtt kevesebb mint 90 nappal kerültek fogyasztás céljából forgalomba.

Az EU érdeke

Dömpingellenes intézkedések nem alkalmazandók, ha megállapítást nyer, hogy ezeknek a gyakorlása nem áll az Unió érdekében. Ennek során minden érdeket összességében figyelembe kell venni, beleértve mind az uniós gazdasági ágazat, mind pedig a felhasználók és a fogyasztók érdekeit. Minden érdekelt fél lehetőséget kap álláspontja ismertetésére.

Időtartam és felülvizsgálat

A dömpingellenes intézkedések csak addig maradnak hatályban, ameddig a kárt okozó dömping kivédéséhez erre szükség van. A vámok hatálya a kivetésüket követő öt év vagy a szóban forgó intézkedések legutolsó felülvizsgálatának lezárását követő öt év. Ezt a felülvizsgálatot a Bizottság kezdeményezésére vagy az európai uniós termelők kérésére folytatják le. A vámok a felülvizsgálati időszak során hatályban maradnak.

A vámok visszatérítése

A beszedett vámokat visszatéríthetik, ha az importőr bizonyítani tudja, hogy a dömpingkülönbözet megszűnt vagy a dömpingellenes vám szintje alá csökkent. Az importőrnek a visszatérítést attól az időponttól számított hat hónapon belül kell kérnie, amikor a kivetendő végleges vámok összegét jogszerűen megállapították, vagy amikor az átmeneti vám által biztosított összeg beszedéséről végleges döntés született. A kérelmet azon az EU-tagállamon keresztül kell benyújtani, amelynek a területén a termékeket szabad forgalomba bocsátották. Az EU-tagállam a kérelmet továbbítja az Európai Bizottsághoz, amely a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően hoz döntést.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktusHatálybalépés – ÉrvényességAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap

A Tanács 1225/2009/EK rendelete

2010.1.11.

HL L 343., 2009.12.22.

Utolsó frissítés: 17.02.2011
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére