Közös többéves programozásra vonatkozó közös keret

Ez a közlemény egy közös keret létrehozását javasolja a fejlesztési támogatás programozására, annak hatékonysága javítása céljából. Ez a programozás a támogatás hatékonyságát megcélzó uniós cselekvési terv egyik összetevője.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye (2006. március 2.) a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – Az EU-támogatás hatásának növelése: az országos stratégiai dokumentumok elkészítésének közös kerete és a közös többéves programozás [COM(2006) 88 végleges – Hivatalos Lap C 130., 2006.6.3.].

ÖSSZEFOGLALÓ

Az országos stratégiai dokumentumokra (CSP) vonatkozó programozási keret a többéves programozás olyan eszköze, amelyet 2000-ben fogadtak el a Bizottság külső támogatásának igazgatását érintő reform részeként. 2002 és 2006 között az országos stratégiai dokumentumok (CSP) és a regionális stratégiai dokumentumok (RSP) programozásán belül alkalmazták valamennyi, az Európai Fejlesztési Alapból (EFA), valamint az ALA, a MEDA, a TACIS és a CARDS programokból részesülő fejlődő ország esetében. A CSP-k/RSP-k használata lehetővé tette a Bizottság programozási folyamatai minőségének javítását. A CSP-k minősége és hatékonysága tovább javult a 2004-es és 2005-ös félidei felülvizsgálatkor, a regionális stratégiákat pedig 2005-ben vizsgálták felül.

A közlemény a 2000-es CSP programozási keret hatályosítását javasolja, az alábbiakra koncentráló közös többéves programozás bevezetése céljával:

• annak elősegítése, hogy a támogatók fokozatosan a partnerország többéves programozási ciklusaihoz igazítsák tevékenységeiket;
• a tagállamok és a Bizottság programozási folyamatai összehangolódására való esély növelése.

A többéves közös programozás az Európai Unió (EU) hatékony segélyezésre irányuló akciótervének egyik összetevője, illetve az „európai konszenzus a fejlesztésért” keretében lefektetett alapelvek egyike.

A hatékony programozás alapelvei

A Bizottság ajánlása szerint a CSP-k és főbb elemeik szerkezetét az alábbi alapelveknek kell meghatározniuk:

• az együttműködési és partnerségi egyezmények tiszteletben tartása, valamint a regionális stratégiákkal való összhang;
• az európai konszenzus célkitűzéseinek (a szegénység megszüntetése, a fenntartható fejlődés, a demokrácia előmozdítása, stb.) tiszteletben tartása;
• a fejlesztési politika és a többi, a partnerországi kapcsolatokat meghatározó politikák célkitűzéseinek összhangja;
• a partnerek változatosságának úgy az általános politikák, mint az együttműködési programok terén való, valamint a horizontális kérdéseknek – mint például a nemek közötti egyenlőség, az emberi jogok és a fenntartható környezet a figyelembevétele;
• az érintettek közötti információmegosztás, valamint a Bizottság és a tagállamok intézkedéseinek, illetve az egyéb nemzetközi támogatók tevékenységének komplementaritása;
• az általános és/vagy ágazati költségvetési támogatások használata mint végrehajtási módozat;
• a korlátozott számú terület kiválasztására való összpontosítás;
• a stratégia és programozás előkészítése a partnerország menetrendje alapján;
• eredménymutatók használata a programozás, a végrehajtás és az értékelés során a támogatás hatásának felmérése érdekében;
• a civil társadalom, a magánszektor, a helyi hatóságok és parlamentek bevonása az együttműködési stratégia felvázolásába és végrehajtásába;
• a CSP-k teljesítményének rendszeres értékelése a stratégiának az eredmények fényében való módosítása céljából.

Az országos stratégiai dokumentumok (CSP-k) alapvető összetevői

A Bizottság azt javasolja, hogy a CSP-k foglalják magukba az alábbi, a Bizottság véleménye szerint nélkülözhetetlen elemeket:

• az adományozó és a partnerország közötti kapcsolat kerete (beleértve a társulási és partnerségi megállapodásokat is);
• országdiagnózis:
• az adományozóval történő múltbéli és jelenlegi együttműködés áttekintése;
• a partnerországgal való partnerségi viszony bemutatása;
• az adományozó együttműködési stratégiája, ennek különleges célkitűzései és az egyéb külső támogatási eszközökkel, valamint a politikákkal való összhang; az egyéb adományozók programjaival való komplementaritás;
• nemzeti indikatív program (NIP), vagyis egy több évre szóló és mérhető célkitűzéseket felállító munkaprogram, amely lefedi a célcsoportokat, a célkitűzések elérése érdekében megvalósítandó programokat, az adományozó hozzájárulását, a támogatási mechanizmusok jellegét és hatását, a várt eredményeket és egy megvalósítási menetrendet is;
• mellékletek: összefoglaló táblázat az országról, rövid környezeti jellemzés, az adományozók jövőre vonatkozó pénzügyi mátrixa, az esetleges migráció leírása, a nem állami szereplőkkel történő konzultáció bemutatása és amennyiben létezik, a harmonizációs ütemterv.

Ezeknek az elemeknek az alapján a Bizottság fokozatosan fogja kidolgozni a CSP-it: az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országokat illetően rögtön, majd egy későbbi időpontban az ázsiai és a latin-amerikai régiókat, valamint az európai szomszédsági politikák által lefedett országokat és Oroszországot illetően.

Az országos stratégiai dokumentumok kidolgozása

A közös programozásnak olyan folyamatnak kell lennie, amely

• rugalmas, vagyis alkalmazkodik a partnerország és az adományozók helyzetéhez, akik többé vagy kevésbé állhatnak készen a harmonizációra;
• fokozatos, vagyis a helyzet alakulásának megfelelően fokozatos integrációs állomások segítségével kell megtörténnie;
• nyitott, azaz nem korlátozódik kizárólag a tagállamokra és képes beolvadni olyan már meglévő folyamatokba, amelyek a közös programozás bevezetését tűzték ki célul;
• a partnerországnak aktív szerepet biztosít a közös programozás előkészületei és koordinálása során. Ha egy ország nem képes az aktív szerepvállalásra, minden ehhez szükséges segítséget meg kell adni számára;
• a helyszínen jelen lévő bizottsági küldöttségektől és egyéb fejlesztési partnerek küldöttségeitől származik, amelyek biztosítják a székhely és a helyi képviseletek közötti gyakori információcserét.

A közös programozás különböző szakaszai

A közös programozás első szakaszát az együttműködési stratégia felvázolásához szükséges elemzés elemeinek közös síkra történő terelése képezi. Ezek az elemek a következők:

• az általános politikai helyzet felmérése;
• az ország makroökonómiai, szociális és környezeti hátterének felmérése;
• a partnerország prioritásainak bemutatása;
• az előző együttműködésből levont tanulságok elemzése, a partnerország egyéb politikáinak összhangjáról készült elemzés.

A második szakasz a közös stratégiai válasz létrehozását jelenti, az alábbiakon keresztül:

• a partnerországgal való együttműködési célkitűzések közös meghatározása;
• az intézkedési területek meghatározása, beleértve a partnerek közötti munkamegosztást (az adományozók pénzügyi mátrixát) is;
• a pénzügyi támogatásról és a kockázatelemzésről szóló tájékoztatás, valamint a partnerországok közös megegyezéssel vállalt kötelezettségei.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács következtetései (2006. április 11.) – „Fejlesztési támogatás finanszírozása és a segély hatékonysága: többet, gyorsabban, eredményesebben”. Az Általános ügyek és külkapcsolatok tanácsa – [a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]. A Tanács jóváhagyja a Bizottság közös többéves programozásra vonatkozó javaslatát, és elfogadja az országos stratégiai dokumentumok és a közös többéves programozásra vonatkozó alapelvek kidolgozására vonatkozó a közös keret referenciamodelljét.

A Bizottság közleménye (2006. március 2.) a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – „Fejlesztés-finanszírozás és támogatás-hatékonyság – Az EU-segélyek növelésének kihívásai a 2006–2010 években” [COM(2006) 85 végleges – Hivatalos Lap C 130., 2006.6.3.].

A Bizottság közleménye (2006. március 2.) – „EU-segély: Többet, gyorsabban, eredményesebben” [COM(2006) 87 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

Utolsó frissítés: 31.08.2007