RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Európai Energia Charta

Az Energia Charta Egyezmény létrehozza az európai és más iparosodott országok közötti nemzetközi együttműködés keretét, amelynek célja többek között a közép- és kelet-európai országok energiapotenciáljának fejlesztése, valamint az energiaellátás biztonságának javítása az Európai Unióban. Az energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Jegyzőkönyv célja a fenntartható fejlődésnek megfelelő energiahatékonysági politikák elősegítése, a hatékonyabb és tudatosabb energiahasználat ösztönzése, valamint az együttműködés erősítése az energiahatékonyság területén.

JOGI AKTUS

A Tanács és a Bizottság 98/181/EK, ESZAK, Euratom határozata (1997. szeptember 23.) az Energia Charta Egyezmény, valamint az energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzőkönyv Európai Közösségek általi elfogadásáról [Hivatalos Lap L 69., 1998.3.9.].

ÖSSZEFOGLALÓ

Háttér

Az Európai Tanács 1990. júniusi dublini ülésén a holland miniszterelnök javaslatot tett az energiaágazaton belül a kelet-európai országokkal és a volt Szovjetunió egykori tagállamaival folytatott együttműködésre azzal a céllal, hogy előmozdítsa az említett országok gazdasági növekedését és javítsa a közösségi energiaellátás biztonságát. A Tanács azon felkérésének eleget téve, hogy vizsgálja meg, milyen módon valósítható meg a legeredményesebben ez az együttműködés, a Bizottság 1991-Ben előterjesztette az Európai Energia Charta elképzelését. 1991 júliusában, Brüsszelben megkezdődtek a Chartáról folyó egyeztetések, amelyek 1991. december 17-én a hágai záróokmány aláírásával értek véget.

Az Európai Energia Charta 51 aláírója vállalta, hogy követi a Charta célkitűzéseit és tiszteletben tartja az abban foglalt elveket, valamint hogy együttműködésüket jogilag kötelező erejű megállapodás, azaz a későbbi Energia Charta Egyezmény keretében hajtják végre. Az Egyezmény célja a kelet és nyugat közötti ipari együttműködés előmozdítása többek között a befektetések, a tranzitszállítás és a kereskedelem terén nyújtott jogi garanciák biztosításával. 1994. december 17-én, Lisszabonban az 1991. évi Charta aláírói – az Egyesült Államok és Kanada kivételével – aláírták az Energia Charta Egyezményt, valamint az energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Jegyzőkönyvet. Az Európai Közösségek és annak tagállamai az Egyezménynek és a Jegyzőkönyvnek is részes felei.

Az Energia Charta Egyezményt és az energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzőkönyvet az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), az Európai Közösség (EK) és az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) nevében ez a határozat jóváhagyja.

A határozat megnevezi azokat az eljárásokat, amelyek keretében kialakítható az az álláspont, amelyet az Európai Közösségeknek az Energia Charta Konferencián belül adott esetben képviselnie kell. Ismerteti továbbá az ESZAK és az Euratom nevében képviselendő álláspont kialakításának módját.

Energia Charta Egyezmény

Az Egyezmény célja olyan jogi keret létrehozása, amely lehetővé teszi az Európai Energia Chartában ismertetett elveken alapuló, hosszú távú energiaügyi együttműködés előmozdítását.

Az Egyezmény legfőbb rendelkezései a befektetések védelmét, az energetikai anyagokat és termékeket, a tranzitszállítást és a vitarendezést érintik.

A megvalósított befektetéseket illetően a szerződő feleknek támogatniuk kell és meg kell teremteniük a külföldi befektetők számára szükséges stabil, kedvező és átlátható feltételeket, és a befektetőkre a legnagyobb kedvezmény elvét kell alkalmazniuk, vagy – attól függően, hogy melyik megoldás kedvezőbb – a hazai befektetők számára biztosított elbánásban kell részesíteniük őket. Az előzetes befektetések tekintetében azonban a nemzeti elbánás elvét két szakaszban kell alkalmazni. Az Egyezmény értelmében a korai szakaszban a „legnagyobb erőfeszítés” elve szerint alkalmazandó. A későbbi szakaszban, a tárgyalás során kiegészítő egyezményben meghatározandó feltételek sérelme nélkül, a befektetések létesítése tekintetében a nemzeti elbánást kötelező jogi erővel kell biztosítani.

Az energetikai anyagok és termékek szerződő felek közötti kereskedelmére a GATT előírásai irányadók. Ez azt jelenti, hogy az Egyezményt aláíró országok az energetikai anyagok és termékek kereskedelmére kötelesek a GATT előírásait alkalmazni, még akkor is, ha nem a GATT, illetve a WTO tagjai.

Tranzitszállítás: Minden szerződő fél megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy az energetikai anyagok és termékek tranzitszállítását elősegítse, összhangban a tranzit szabadságára vonatkozó elvvel, és ezen energetikai anyagok és termékek eredetének, rendeltetési helyének vagy tulajdonának megkülönböztetése, illetve az ilyen megkülönböztetéseken alapuló árképzésben tett diszkrimináció nélkül, mellőzve az indokolatlan késedelmeket, korlátozásokat és terheket.

Minden szerződő fél kötelezettséget vállal arra, hogy az energetikai nyersanyagok és termékek szállítására és az energiaszállítási létesítmények használatára vonatkozó rendelkezései a tranzitáló energetikai anyagokat és termékeket nem részesítik kedvezőtlenebb elbánásban annál, mint amilyenben rendelkezései a saját területéről származó anyagokat és termékeket részesítik, hacsak fennálló nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik.

Az áthaladás szabályaival kapcsolatos semmilyen vita esetén nem szakítható meg vagy csökkenthető az energetikai anyagok és termékek szállításának létező csatornája az ilyen esetekre előírt vitarendezési eljárás lezárulása előtt.

További rendelkezések arra kötelezik azt az országot, amelynek területén keresztül energetikai anyagok és termékek haladnak át, hogy ne gördítsen akadályt új kapacitások létesítése elé.

Az Egyezmény szigorú vitarendezési eljárásokat irányoz elő a tagállamok közötti, illetve az egyes befektetők és azon tagállam közötti jogviták esetére, ahol a befektetés megvalósult. A befektető és a tagállam közötti vita esetén a befektető dönthet úgy, hogy az ügyet nemzetközi választottbíróság elé viszi. Tagállamok közötti jogvita esetén, ha a vitát diplomáciai úton nem lehet rendezni, ad hoc választottbíróság állítható fel. Az említett mechanizmusok keretében elért vitarendezési megoldások jogilag kötelező erővel bírnak.

A verseny, az átláthatóság, a szuverenitás, az adózás és a környezet tekintetében az Egyezmény az alábbiakról rendelkezik.

Verseny: minden fél törekszik arra, hogy az energiaszektorhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységekben csökkentse a piacot torzító hatásokat és a versenyt korlátozó akadályokat. A felek gondoskodnak arról, hogy jogalkotási környezetük lehetővé tegye az energiaszektorhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységekben az egyoldalú és összehangolt versenyellenes magatartás elleni fellépést.

Átláthatóság: minden szerződő fél kijelöl egy vagy több olyan tájékoztató központot, ahol az energetikai anyagokkal és termékekkel kapcsolatos, általánosan alkalmazott törvényekről, jogszabályokról, bírósági határozatokról és közigazgatási rendeletekről érdeklődni lehet.

Szuverenitás: a szerződő felek az energiaforrások fölötti felségjogokat a nemzetközi jog szabályaival összhangban és annak megfelelően gyakorolják, ahogyan azon jogukat is, amelynek értelmében önállóan dönthetnek arról, hogy saját területük mely földrajzi térségeiben engedélyezik az energiaforrások feltárását és kitermelését.

Környezet: az Egyezménybe beillesztették a „szennyező fizet” elvét, ami támogatja a környezetvédelem költségeit és előnyeit teljes körűen tükröző, piacorientált árképzést. A szerződő felek gazdaságilag hatékony módon és a biztonság szempontjainak érvényesítésével minimálisra csökkentik területükön az energiaciklus összes műveletéből akár a saját területükön belül, akár azon kívül jelentkező káros környezeti hatásokat.

Adózás: az Egyezmény az adózás tekintetében nem hoz létre jogokat vagy ír elő kötelezettségeket. A közvetlen adózásra továbbra is az egyes országok nemzeti jogszabályai vagy a vonatkozó kétoldalú egyezmények irányadók.

Állami és privilegizált vállalatok: minden állami vállalatnak vagy olyan vállalatnak, amelynek egy szerződő fél kizárólagos és különös privilégiumokat juttat, eleget kell tennie a szerződő fél számára az Egyezményben előírt kötelezettségeknek.

Az Egyezmény az Európai Közösségeket létrehozó Szerződésekből származó preferenciális elbánás fenntartása érdekében védzáradékot tartalmaz. Ennélfogva a gazdasági integrációs megállapodásokra (GIM) vonatkozó rendelkezés előírja, hogy egy szerződő fél, amely tagja valamely GIM-nek, semmilyen módon nem kötelezhető arra, hogy egy másik szerződő félre, amely nem tagja a GIM-nek, kiterjesszen valamely, a GIM tagjai között alkalmazott preferenciális elbánást.

Az Egyezmény ratifikálását és hatálybalépését követően annak nem minden rendelkezése alkalmazandó közvetlenül valamennyi aláíró félre. Azokra az országokra, amelyek gazdasági átalakuláson mennek keresztül, átmeneti rendelkezések vonatkoznak.

Az Egyezmény meghatározza az Energia Charta Konferencia szervezetét, felépítését, feladatait és a vonatkozó pénzügyi rendelkezéseket.

Az Egyezmény előírja, hogy bizonyos határidő elteltével (öt évvel az Egyezmény hatálybalépése után) bármely szerződő fél kiléphet az Egyezményből.

Az energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzőkönyv

A Jegyzőkönyvet az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban fogadták el, amelyek kifejezetten engedélyezik a Charta célkitűzéseinek és elveinek érvényesítését célzó jegyzőkönyvek és nyilatkozatok tárgyalását.

A Jegyzőkönyv céljai a következők:

  • a fenntartható fejlődésnek megfelelő energiahatékonysági politikák elősegítése;
  • olyan keretfeltételek kialakítása, amelyek a gyártókat és a fogyasztókat a lehető leggazdaságosabb, leghatékonyabb és környezetileg legmegbízhatóbb energiafelhasználásra ösztönzik;
  • az együttműködés erősítése az energiahatékonyság területén.

A szerződő felek vállalják, hogy olyan energiahatékonysággal kapcsolatos politikákat, jogi és szabályozási kereteket dolgoznak ki, amelyek előmozdítják többek között a piaci mechanizmusok hatékony működését, beleértve a piacorientált árképzést is.

Az Energia Charta Egyezmény és az energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzőkönyv 1998. április 16-án lépett hatályba.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus Hatálybalépés Az átültetés határideje a tagállamokban Hivatalos Lap
98/181/EK, ESZAK, Euratom tanácsi és bizottsági határozat

1997.9.23.

HL L 69., 1998.3.9.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács 2001/595/EK határozata (2001. július 13.) az Európai Közösség által az Energia Charta Egyezmény kereskedelmi vonatkozású rendelkezései módosításának elfogadásáról [Hivatalos Lap L 209., 2001.8.2.].
Ezzel a határozattal az Európai Közösség elfogadja az Energia Charta Egyezmény kereskedelmi vonatkozású rendelkezéseinek 1998 júliusában átmenetileg jóváhagyott módosítását. A módosítás tárgya a WTO megfelelő rendelkezéseinek hivatkozás formájában történő felvétele a GATT 1947 rendelkezései helyett, valamint az energiaipari berendezések jegyzékének beiktatása a kereskedelmi rendelkezésekbe.

Energia Charta Konferencia – A tranzittal kapcsolatos viták rendezésére szolgáló egyeztető eljárás lefolytatására vonatkozó szabályok [Hivatalos Lap L 11., 1999.1.16.].

Utolsó frissítés: 30.01.2007
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére