RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Aszály és vízhiány

A Bizottság irányvonalakat javasol az időszakos aszályok és a közép- vagy hosszú távú vízhiány kezelésére. Ezek a víz árszabását, elosztását, az aszály megelőzését, aszály esetén a gyors válaszlépéseket, továbbá a vízhiány és aszályok kezelésére vonatkozó magas színvonalú tájékoztatást és az alkalmazható megfelelő technológiai megoldásokat tárgyalják.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak (2007. július 18.) az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről [COM(2007) 414 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

A víz értékes erőforrás. Hozzáférhetősége azonban átmenetileg csökkenhet, például esőhiány miatt (aszály), vagy ha a vízigény meghaladja a felhasználható vízkészleteket (vízhiány): az ezzel összefüggő problémák számos európai régiót érinthetnek, és összehangolt uniós szintű fellépést tehetnek szükségessé. A beavatkozás azért is nélkülözhetetlen, mert az átmeneti vagy tartós vízhiány az éghajlatváltozás nyomán várhatóan csak súlyosbodni fog.

E problémák megfelelő kezelése érdekében figyelembe kell venni bizonyos kérdéseket, úgymint:

  • a víz-keretirányelv teljes körű végrehajtásának szükségességét;
  • a vízzel kapcsolatos nemzeti szintű árszabási politikák gyakran túl alacsony hatékonyságát;
  • a területhasználat tervezését;
  • a víztakarékos intézkedések támogatásának szükségességét, amely egyben fontossági sorrend felállítását jelenti mind a megoldások terén (lehetőség szerint elkerülve újabb vízellátó infrastruktúrák kialakítását), mind a vízfelhasználás terén (a lakossági vízellátásnak elsőbbséget kell élveznie);
  • a tudományos adatokon alapuló integrált fellépés szükségességét.

A Bizottság több lehetséges irányvonalat vázol fel a vízhiány és az aszály uniós és nemzeti szinten történő kezelésével kapcsolatban, valamint bemutatja a különböző országokban már létező helyes gyakorlatokat.

A víz-keretirányelv végrehajtása érdekében a tagállamoknak megfelelő árazást kell kialakítaniuk a víz tekintetében. A víz árképzési politikájának a víz használatának és értékének gazdasági elemzésén és a vízfogyasztás mérésére irányuló kötelező programok bevezetésén kell alapulnia.

Ezenkívül a gazdasági fejlődés bizonyos vízgyűjtő területekre gyakorolt kedvezőtlen hatásának korlátozása és a hatékony vízfelhasználás ösztönzése érdekében a víz és a vízzel kapcsolatos pénzeszközök hatékonyabb elosztására van szükség. Ezért különösen figyelmet kell fordítani a területhasználat tervezésének javítására, különös tekintettel a víz hozzáférhetőségét érintő, mezőgazdasági területeken történő használattal kapcsolatban felmerülő kérdésekre, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv szigorú megvalósítására, a gyakori vagy állandó vízhiányban szenvedő vízgyűjtő területek azonosítására és a megfelelő intézkedések megtételére ezeken a területeken.

A hatékony vízhasználat támogatása érdekében többek között finomítani kell a vízzel kapcsolatos infrastruktúrára vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokat, a támogatások rendelkezésre bocsátása előtt meg kell határozni, hogy a környezeti előfeltételek tekintetében szükség van-e további lépésekre, a közösségi forrásokból olyan ágazati intézkedéseket kell támogatni, amelyek hozzájárulnak a hatékony vízgazdálkodáshoz, és biztosítani kell a közösségi források megfelelő felhasználását, valamint nemzeti szinten pénzügyi ösztönzőket kell bevezetni a hatékony vízgazdálkodás elősegítése érdekében.

Külön irányvonalak tárgyát képezi az aszálykockázat-kezelés javítása. A Bizottság javasolja, hogy a tagállamok a víz-keretirányelvnek megfelelően 2009-ig dolgozzanak ki aszálykockázat-kezelési tervet, amelynek a legjobb gyakorlatok országok közötti megosztásán és az európai szinten kidolgozott módszertanon kell alapulnia. A Bizottság egyben tervezi egy, aszállyal foglalkozó megfigyelőközpont és korai figyelmeztető rendszer létrehozását, amelynek prototípusát és végrehajtási eljárásait 2012-ig ki kell dolgozni. Javasolja továbbá az Európai Unió Szolidaritási Alapja és az európai polgári védelmi mechanizmus alkalmazásának további javítását, lehetővé téve, hogy az aszály által súlyosan érintett tagállamok késedelem nélkül megfelelő segítséghez jussanak.

Csak a megelőző intézkedések és a víztakarékossággal és hatékony vízfelhasználással kapcsolatos valamennyi lépés megtétele után jöhet szóba kiegészítő vízellátási infrastruktúra létrehozása. Ezeket a megoldásokat szigorúan szabályozni kell annak érdekében, hogy az alternatív víztakarékossági lépések prioritást élvezzenek, a környezetre gyakorolt hatás – például a víz tárolása vagy átvezetése, illetve a sótalanító üzemek felállítása nyomán – minimális legyen, továbbá biztosítani kell, hogy ezek az intézkedések összhangban legyenek az Európai Unió környezeti és energetikai prioritásaival.

A víz hatékony felhasználását biztosító technológiák és eljárások hozzájárulhatnak a szivárgások és a vízpazarlás csökkentéséhez. Ezzel kapcsolatban a Bizottság javasolja – különösen a mezőgazdasági célú – vízfelhasználó eszközökre vonatkozó szabványok kidolgozását, jogszabályok kidolgozását a nem energiafogyasztó vízfelhasználó eszközök (például csapok, zuhanyrózsák, vécécsészék) tekintetében, víztakarékossági kritériumok bevezetését a termékekre és épületekre vonatkozóan, a kutatás ösztönzését, egy vízfogyasztási teljesítménymutató bevezetésének tanulmányozását, illetve önkéntes megállapodások kidolgozását a vízigényes ágazatokkal.

A víztakarékos európai kultúra kialakulásának támogatása érdekében a fogyasztókat és a gazdasági szereplőket is be kell vonni a folyamatba. Ennek érdekében tájékoztatásra és figyelemfelkeltésre van szükség: például a hatékony vízfelhasználást célzó összehangolt fellépést kell indítani a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódóan, a vízhasználati szabályokat szerepeltetni kell a minőségbiztosítási és tanúsítványi rendszerekben, bővíteni kell a közösségi címkézési rendszereket, nemzeti szinten támogatni kell az oktatási programokat, a tanácsadási szolgálatokat, a legjobb gyakorlatok cseréjét és a vízhez való hozzáférésről szóló tájékoztató programokat.

A döntéshozatalnak jó minőségű adatokon kell alapulnia, ezért fontos az ismeretek bővítése és az adatgyűjtés fejlesztése. Ki kell dolgozni egy, a vízhiánnyal és aszállyal foglalkozó európai információs rendszert, amelynek alapja az európai vízinformációs rendszer (WISE) (EN) , a megfelelő mutatókat használó éves európai értékelés és a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelésből (GMES kezdeményezés) származó adatok. A technológiai kutatást és fejlesztést támogatni kell, például a hetedik közösségi kutatási keretprogram kutatási és fejlesztési tevékenységein, illetve eredményeinek közzétételén és felhasználásuk elősegítésén keresztül.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság jelentése (2011. március 21.) – Harmadik nyomon követő jelentés az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről szóló közleményhez [COM(2011) 133 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

A Bizottság közleménye (2010. május 18.) – Az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről szóló közleményhez tartozó második nyomon követő jelentés [COM(2010) 228 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

A Bizottság közleménye (2008. december 19.) – Az Európai Unióban a vízhiányról és az aszályról szóló közlemény nyomon követéséről szóló jelentés [COM(2008) 875 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

Utolsó frissítés: 04.10.2011
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére