RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Tengervédelmi stratégia

Ez az irányelv olyan keretet és közös célkitűzéseket teremt, amelyek révén 2020-ig megvalósulhat a tengeri környezet védelme és megőrzése. A közös célok elérése érdekében a tagállamoknak fel kell mérniük a hatáskörükbe tartozó tengeri területek igényeit. Ezt követően valamennyi régióban egységes gazdálkodási terveket kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk, majd biztosítani azok nyomon követését.

JOGI AKTUS

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv).

ÖSSZEFOGLALÓ

Ez az irányelv megállapítja azokat a közös elveket, amelyek alapján a tagállamoknak a többi tagállammal és harmadik országokkal együttműködve ki kell dolgozniuk a felügyeletük alá tartozó tengervizek jó környezeti állapotának * elérését célzó stratégiáikat.

E stratégiák célja az európai tengeri ökoszisztémák védelmének és helyreállításának, valamint a tengeri környezethez kapcsolódó gazdasági tevékenységek környezeti fenntarthatóságának biztosítása.

Az európai tengervizek az alábbi négy régióba (és azokon belül esetlegesen alrégiókba) sorolhatók: Balti-tenger, az Atlanti-óceán észak-keleti térsége, Földközi-tenger és Fekete-tenger. A tagállamoknak azon régiókon és adott esetben alrégiókon belül, amelyekhez tartoznak, össze kell hangolniuk tevékenységeiket egymással és az érintett harmadik országokkal. Ennek során felhasználhatják a meglévő regionális szervezetek tapasztalatát és képességeit.

Regionális tengervédelmi stratégiák

A tagállamoknak elsőként fel kell mérniük tengervizeik környezeti állapotát és az emberi tevékenységek erre gyakorolt hatását. Az értékelés a következőket tartalmazza:

  • e vizek főbb jellemzőinek elemzése (fizikai-kémiai sajátosságok, élőhelytípusok, állat- és növényállományok stb.);
  • az említett vizek környezeti állapotára ható fő terhelések és hatások elemzése, beleértve az emberi tevékenységet is (mérgező anyagokkal való szennyeződés, eutrofizáció, az élőhelyek építmények általi kiszorítása vagy lezárása, nem őshonos fajok telepítése, hajóhorgonyok által okozott fizikai rongálás stb.);
  • a területek használatának gazdasági és szociális elemzése, valamint a tengeri környezet állapotromlásának költségvonzata.

Ez a kezdeti értékelés lehetővé teszi, hogy a más szakpolitikai területeken már alkalmazott meglévő eszközöknek, például a GMES és az INSPIRE (EN) rendszernek köszönhetően új ismereteket szerezzünk az európai vizekről.

A tagállamoknak ezt követően meg kell határozniuk a vizek „jó környezeti állapotát” *, figyelembe véve többek között a biológiai sokféleséget, a nem őshonos fajok jelenlétét, az állományok egészségi állapotát, a tengeri táplálékláncot, az eutrofizációt, a hidrográfiai feltételek változását és a szennyező anyagok koncentrációját, a hulladékok mennyiségét vagy a zajszennyezést.

A vizek értékelése alapján a tagállamok meghatározzák a jó környezeti állapot elérésére irányuló célokat és mutatókat. Ezeknek a céloknak többek között mérhetőnek, valamint egyazon tengeri régión vagy alrégión belül egységesnek kell lenniük, és a megvalósításukra vonatkozóan menetrendet kell kidolgozni.

A tagállamok a célkitűzések elérése érdekében konkrét intézkedési programokat készítenek. Az említett intézkedések meghatározásakor figyelembe kell venni azok gazdasági és társadalmi következményeit. A tagállamoknak meg kell nevezniük azokat az okokat, amelyek akadályozzák egyes intézkedések megvalósítását (másik tagállam intézkedése vagy mulasztása, vis maior stb.). A tagállamok által elfogadott intézkedésekről a végrehajtás előtt hatásvizsgálatot, illetve költség-haszon elemzést kell készíteni.

A tagállamoknak ezenfelül összehangolt nyomonkövetési programokat kell kidolgozniuk a felügyeletük alá tartozó vizek állapotának, valamint a meghatározott célok megvalósításának folyamatos értékelése érdekében.

A stratégiák elemeit hatévente felülvizsgálják, háromévente pedig időközi jelentést készítenek.

Közös együttműködési keret

A Bizottság szavatolja a tagállami intézkedések koherens jellegét: utóbbiak kötelesek stratégiáik főbb elemeit a kidolgozás valamennyi szakaszában megosztani a Bizottsággal. A Bizottság értékeli ezeket az információkat, és iránymutatást adhat a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogyan biztosítható a stratégiának való megfelelés és a tervezett intézkedések közötti koherencia.

Az azonos tengeri régión belül található tagállamok kötelesek összehangolni tevékenységeiket. A stratégia ennek érdekében a meglévő nemzetközi egyezmények által létrehozott együttműködési mechanizmusok igénybevételét javasolja. Az említett egyezmények nyomán született nemzetközi szervezetek rendelkezésre bocsátják tudományos és műszaki ismereteiket, és lehetővé teszik, hogy a részes harmadik országokat is bevonják az együttműködésbe.

A közösségi megközelítés ezenfelül biztosítja a különböző ágazatok közötti és a többi európai szakpolitikával való koherenciát is, úgymint a közös halászati politika vagy az európai tengerpolitika, amelyek esetében ez a keretirányelv jelenti a „környezeti pillért”.

Háttér

A tengeri környezet értékes tőkét képvisel. A tengerek és óceánok biztosítják a bolygónkon rendelkezésre álló élettér 99%-át, a Föld felszínének 71%-át borítják és bennük található a bioszféra 90%-a; ennek következtében a biológia sokféleség nagyobb részét tartalmazzák, mint a szárazföldi és az édesvízi ökoszisztémák. A tengeri környezet a földi élet nélkülözhetetlen összetevője (elsősorban mint fő oxigénforrás), és meghatározó szerepet játszik az éghajlati jelenségekben. Mindemellett a gazdasági növekedés, a társadalmi jólét és az életminőség szempontjából is fontos tényező.

A jogszabályban használt kulcsfogalmak
  • Környezeti állapot: a tengervizek környezetének általános állapota, figyelembe véve az egyes tengeri ökoszisztémák szerkezetét, működését és folyamatait, valamint a természeti fiziográfiai, földrajzi, biológiai, geológiai és éghajlati tényezőket, továbbá a fizikai, akusztikai és kémiai feltételeket, beleértve az adott területen belül és kívül folytatott emberi tevékenység hatásait.
  • Jó környezeti állapot: a tengervizek olyan környezeti állapota, amelyben az ökológiai szempontból sokszínű és dinamikus óceánok és tengerek a saját feltételeiknek megfelelően tiszták, egészségesek és termékenyek, a tengeri környezet használata pedig fenntartható szinten történik, biztosítva ezáltal a használatának és az azzal kapcsolatos tevékenységeknek a lehetőségét a jelenlegi és a jövőbeni nemzedékek számára, azaz:
    a) az alkotó tengeri ökoszisztémák szerkezete, működése és folyamatai az azokhoz kapcsolódó fiziográfiai, földrajzi, geológiai és éghajlati tényezőkkel együtt lehetővé teszik ezen ökoszisztémák teljes mértékű működését és az emberi beavatkozás által előidézett környezeti változásokkal szembeni rugalmasságuk megőrzését. A tengeri fajok és élőhelyek védelemben részesülnek, megvalósul a biológiai sokféleség ember által előidézett csökkenésének megakadályozása, és a különböző biológiai összetevők egymással egyensúlyban működnek;
    b) az ökoszisztémák hidromorfológiai, fizikai és kémiai jellemzői – beleértve az adott területen folytatott emberi tevékenységből eredő jellemzőket – támogatják az ökoszisztémákat a fent leírt módon. Anyagoknak és energiának, valamint a zaj tengeri környezetbe való emberi eredetű bevitele nem jár szennyező hatással.
    A jó környezeti állapot megállapítására a 4. cikkben említett tengeri régió vagy alrégió szintjén, az I. mellékletben foglalt általános környezetminőségi mutatók alapján kerül sor. Az ökoszisztéma-alapú szemléleten alapuló adaptív irányítást kell alkalmazni a jó környezeti állapot elérése céljából.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus Hatálybalépés Az átültetés határideje a tagállamokban Hivatalos Lap
2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

2008.7.15.

2010.7.15.

HL L 164., 2008.6.25.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek (2005. október 24.) – Tematikus stratégia a tengeri környezet védelme és megőrzése érdekében [COM(2005) 504 – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

Communication from the Commission to the Council and the European Parliament of 2 October 2002 – Towards a strategy to protect and conserve the marine environment [COM(2002) 539 final – not published in the Official Journal] (A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek (2002. október 2.) – A tengeri környezet védelméről és megőrzéséről szóló stratégia felé [COM(2002) 539 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]).

A Tanács 98/249/EK határozata (1997. október 7.) az Atlanti-óceán észak-keleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény (Párizsi Egyezmény) megkötéséről [Hivatalos Lap L 104., 1998.4.3.].

A Tanács 94/157/EK határozata (1994. február 21.) a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezménynek (az 1992-ben felülvizsgált Helsinki egyezmény) a Közösség nevében történő megkötéséről [Hivatalos Lap L 73., 1994.3.16.].

A Tanács 77/585/EGK határozata (1977. július 25.) a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény megkötéséről, valamint a Földközi-tenger hajókról és légi járművekről történő kidobással okozott szennyezésének megelőzéséről szóló jegyzőkönyv elfogadásáról [Hivatalos Lap L 240., 1977.9.19.].

Utolsó frissítés: 31.07.2008
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére