RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Vízvédelem és vízgazdálkodás (Víz Keretirányelv)

Az Európai Unió (EU) közös vízvédelmi és vízgazdálkodási keretrendszert dolgoz ki. Első szakaszban a tagállamoknak azonosítaniuk és elemezniük kell az európai vizeket vízgyűjtő medencéjük és vízgyűjtő kerületeik összeírásával. Ezek után gazdálkodási terveket és intézkedési programokat fogadnak el minden egyes víztesthez.

JOGI AKTUS

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról [lásd a módosító jogszabály(oka)t].

ÖSSZEFOGLALÓ

Az Európai Unió (EU) keretet ad a vizek védelmének:

  • szárazföldi felszíni vizek *;
  • felszín alatti vizek *;
  • átmeneti vizek *, és
  • parti tengervizek *.

Ez a keretirányelv különböző célkitűzéseket követ, mint például a környezetszennyezés megelőzése és csökkentése, a fenntartható vízhasználat elősegítése, a környezet védelme, a vízi környezet javítása, valamint az áradások és aszályok hatásainak enyhítése.

A keretirányelv végső célkitűzése, hogy 2015-re minden közösségi víz esetében elérjék a a jó ökológiai és kémiai állapotot.

Közigazgatási megállapodások

A tagállamok kötelesek összeírni minden olyan vízgyűjtő medencét *, amely területükön található, és összekötni őket a vízgyűjtő kerületekkel *. Azokat a vízgyűjtő medencéket, amelyek több mint egy tagállam területén helyezkednek el, egy nemzetközi vízgyűjtő kerületbe integrálják.

A tagállamok illetékes hatóságot neveznek ki az ezen irányelvben megállapított szabályoknak a minden egyes vízgyűjtő kerületben történő alkalmazására.

A vizek kijelölése és elemzése

Legkésőbb 2004-ben minden tagállam köteles:

  • elvégezni egy elemzést az egyes vízgyűjtő kerületek jellemzőiről;
  • vizsgálatot készíteni az emberi tevékenységnek a vizekre gyakorolt hatásáról;
  • gazdasági elemzést készíteni a vízhasználatról;
  • nyilvántartást összeállítani azokról a területekről, amelyek különleges védelmet igényelnek;
  • összeírást készíteni minden olyan víztestről, amelyeket emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használnak, és több mint 10 m³ vizet adnak vagy több mint 50 személyt szolgálnak ki.

Ezt az elemzést 2013-ban, majd ezután hatévente felül kell vizsgálni.

Gazdálkodási tervek és intézkedési programok

2009-ben, kilenc évvel a keretirányelv hatálybalépése után, gazdálkodási terveket dolgoztak ki az egyes vízgyűjtő kerületekre, figyelembe véve az elvégzett elemzések és tanulmányok eredményeit. Ezek a tervek a 2009–2015 közötti időszakra vonatkoznak. 2015-ben, majd ezután hatévente felül fogják őket vizsgálni.

A gazdálkodási terveket 2012-ben hajtják végre. Ezek a következőket célozzák:

  • a felszíni víztestek állapota romlásának megakadályozása, javítása, helyreállítása, a felszíni víztestek jó kémiai és ökológiai állapotának elérése legkésőbb 2015 végére, és a veszélyes anyagok kibocsátása miatti szennyezés csökkentése;
  • a felszín alatti vizek állapotának védelme, javítása, helyreállítása, szennyezésük, romlásuk megakadályozása, valamint a vízkivétel és megújulás közötti egyensúly biztosítása;
  • a védett területek megőrzése.

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kiegészíthetők a részvízgyűjtőkre, ágazatokra vagy víztípusra vonatkozó részletesebb programokkal vagy gazdálkodási tervekkel.

A víztestek állapotának időszakos leromlása nem jelenti a keretirányelv megszegését, ha ez kivételes körülmények és előre nem látható baleset vagy vis maior következménye.

A tagállamok ösztönzik az összes érdekelt fél bevonását a keretirányelv végrehajtásába, különösen a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe. A gazdálkodási tervek projektjeit nyilvánosan közzé kell tenni legalább 6 hónapon keresztül.

2010-től a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a vízárazási politika a fogyasztókat a vízkészletek hatékony felhasználására ösztönözze, és hogy a különböző gazdasági ágazatok hozzájáruljanak a vízszolgáltatás költségeinek megtérüléséhez, beleértve a környezetvédelmi és forrásfelhasználási költségekét.

A tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókhoz idomuló rendszert kell kidolgozniuk a keretirányelv megszegése esetére.

Európai szinten elkészült azoknak az elsőbbségi szennyező anyagoknak a listája, amelyeket a vízi környezetre lényeges veszélyt jelentő anyagok közül választottak ki. Ezt a listát tartalmazza a keretirányelv X. melléklete.

A jogszabályban használt kulcsfogalmak
  • Szárazföldi vizek: minden, a földfelszínen álló vagy mozgó víz, és minden felszín alatti víz annak az alapvonalnak a szárazföld felőli oldalán, amelytől a felségvizek szélességét számítják.
  • Felszíni vizek: a szárazföldi vizek, kivéve a felszín alatti vizet; az átmeneti vizek és a parti tengervizek, kivéve a kémiai állapot szempontját, amely szerint a felségvizek is ide tartoznak.
  • Felszín alatti víz: mindaz a víz, amely a föld felszíne alatt a telített zónában található, és közvetlen kapcsolatban van a talajjal vagy az altalajjal.
  • Átmeneti vizek: a folyótorkolatok közelében levő felszíni víztestek, amelyek részben sós jellegűek a parti tengervizekhez való közelségük eredményeképpen, de amelyeket alapjában véve az édesvizek beáramlása befolyásol.
  • Parti tengervizek: egy olyan vonal szárazföld felőli oldalán levő felszíni víz, amelynek minden pontja egy tengeri mérföld távolságra van a tenger felőli oldalon annak a vonalnak a legközelebbi pontjától, amelytől a felségvizek szélességét mérik, adott esetben kiterjesztve az átmeneti vizek külső határáig.
  • Vízgyűjtő medence: olyan földterületeket jelent, amelyről minden felszíni lefolyás a vízfolyások, folyók, és esetleg tavak sorozatán át a tengerbe folyik egyetlen folyótorkolaton vagy folyódeltán keresztül.
  • Vízgyűjtő kerület: a szárazföldnek vagy tengernek egy olyan területe, amely egy vagy több szomszédos vízgyűjtőből áll azok felszín alatti vizeivel és parti tengervizeivel együtt, és amelyet a vízgyűjtő-gazdálkodás fő egységeként határoznak meg.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus Hatálybalépés Az átültetés határideje a tagállamokban Hivatalos Lap
2000/60/EK irányelv

2000.12.22.

2003.12.22.

HL L 327., 2000.12.22.

Módosító jogszabályok Hatálybalépés Az átültetés határideje a tagállamokban Hivatalos Lap
2455/2001/EK határozat

2001.12.16.

HL L 331., 2001.12.15.

2008/32/EK irányelv

2008.3.21.

HL L 81., 2008.3.20.

2009/31/EK irányelv

2009.6.25.

2011.6.25.

HL L 140., 2009.6.5.

A 2000/60/EK irányelv későbbi módosításait és helyesbítéseit belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

A MELLÉKLETEK MÓDOSÍTÁSA

X. melléklet – A vízpolitika területén elsőbbségi anyagok jegyzéke
2008/105/EK irányelv [Hivatalos Lap L 348., 2008.12.24.].

KAPCSOLÓDÓ JOGI AKTUSOK

A Bizottság 2007. március 22-i közleménye: „A fenntartható vízgazdálkodás irányában az Európai Unióban - A 2000/60/EK víz-keretirányelv végrehajtásának első szakasza 2000/60/EK” [COM(2007) 128 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].
Ebben a közleményben a Bizottság bemutatja azokat az eredményeket, amelyeket a tagállamok a víz-keretirányelv alkalmazásával értek el. A Bizottság hangsúlyozza, hogy fokozott a veszélye annak, hogy több tagállamnak nem sikerül megvalósítania a keretirányelv célkitűzéseit, ennek oka különösen a vízi ökoszisztémák fizikai jellemzőinek módosulása, amely különösen a vízforrások túlzott kiaknázása és a diffúz forrásokból származó, jelentős mértékű szennyezés miatt következett be. A Bizottság aggodalmakat fogalmaz meg a keretirányelv átültetési határidejének betartását és az átültetés tartalmának hiányosságait illetően. Másfelől úgy tűnik, a vízgyűjtő kerületek azonosítása és az illetékes nemzeti hatóságok kinevezése megvalósult, még ha a nemzetközi együttműködés területén van még mit pótolni egyes esetekben. Ezen kívül a közlemény nagy eltérést jelez a vízgyűjtők környezetvédelmi és gazdasági felmérésének minőségében, valamint lényeges hiányosságokat, különösen a gazdasági elemzések terén. Végül a Bizottság számos ajánlást fogalmaz meg a tagállamok számára, különösen a jelenlegi hiányosságok pótlására, és javasolja, hogy egyesítsék a fenntartható vízgazdálkodást egyéb politikai területekkel, használják ki a lehető legjobban a polgárok részvételét, továbbá jelentsenek be olyan cselekvéseket, amelyek véleménye szerint hatékonyak a jövőben a vízgazdálkodás európai politikájának keretében.

A Bizottság jelentése (2009. április 1.) a 2000/60/EK irányelv (víz-keretirányelv) 18. cikkének (3) bekezdésével összhangban a vizek állapotának megfigyelésére irányuló programokról [COM(2009) 156 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

Utolsó frissítés: 24.03.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére