RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A szén-dioxid geológiai tárolása

Az Európai Unió (EU) jogi keretet hoz létre a szén-dioxid (CO2) környezetvédelmi szempontból biztonságos geológiai tárolására. Az új jogi keret célja, hogy megelőzze, vagy – amennyiben ez nem lehetséges – a lehető legnagyobb mértékben kiküszöbölje a szén-dioxid-kibocsátás környezetet és az emberi egészséget fenyegető kedvezőtlen hatásait.

JOGI AKTUS

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/31/EK irányelve (2009. április 23.) a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról.

ÖSSZEFOGLALÓ

Az irányelv célja, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez való hozzájárulás céljából létrehozza a szén-dioxid (CO2) környezetvédelmi szempontból biztonságos geológiai tárolásának jogi keretét.

Ezt az irányelvet a CO2-nak a tagállamok területén, kizárólagos gazdasági övezetében és kontinentális talapzatán megvalósuló geológiai tárolására kell alkalmazni.

Az irányelvet nem kell alkalmazni a CO2-nak a 100 kilotonna mennyiséget el nem érő geológiai tárolására.

Nem engedélyezhető a CO2 tárolása vízoszlopban vagy olyan tárolókomplexummal rendelkező tárolóhelyen, amely a tagállamok területén, kizárólagos gazdasági övezetén és kontinentális talapzatán kívülre terjed.

Tárolóhelyek kijelölése és kutatás

Egy geológiai formáció csak akkor választható tárolóhelyként, ha a javasolt használati feltételek mellett nincs jelentős szivárgási kockázat, és ha nem áll fenn jelentős környezeti vagy egészségügyi kockázat.

Azt, hogy egy adott geológiai formáció alkalmas-e tárolóhelyként való igénybevételre, az irányelv I. mellékletében előírt kritériumok alapján, a potenciális tárolókomplexum és a környező terület jellemzése és vizsgálata révén kell megállapítani. A tárolóhely jellemzését három lépésben kell elvégezni:

  • 1. lépés: a tárolóhellyel (geológia, hidrogeológia, földrengés-veszélyeztetettség stb.) és annak környezetével (lakosság, közelben elhelyezkedő természeti erőforrások, védett területek) kapcsolatos adatok gyűjtése;
  • 2. lépés: az összegyűjtött adatok alapján számítógépes modell készítése, amely a tárolóhelyet különböző szempontok szerint (geológiai szerkezet, geomechanikai és geokémiai jellemzők, rendelkezésre álló térfogat stb.) írja le;
  • 3. lépés: a tároló dinamikus viselkedésének jellemzése, érzékenységi vizsgálat, kockázatértékelés.

A tárolóhely-kijelöléshez szükséges adatok megismerése érdekében végzett földtani kutatásra csak engedéllyel kerülhet sor. A kutatási engedélyt minden tagállam illetékes hatósága állítja ki, a földtani kutatáshoz szükséges időre. Ennek ellenére, ha az adott földtani kutatás befejezéséhez több időre van szükség, lehetőség van az engedély meghosszabbítására. A kutatási engedély jogosultja a potenciális CO2-tárolókomplexum tekintetében kizárólagos kutatási joggal rendelkezik. A tagállamok biztosítják, hogy az engedélyben meghatározott időszak alatt a komplexum más, ezzel ellentétes célra ne legyen igénybe vehető.

Tárolási engedélyek

Tárolóhely csak tárolási engedéllyel üzemelhet. A tárolási engedély iránti kérelmeket az egyes tagállamok illetékes hatóságaihoz kell benyújtani, és azoknak tartalmazniuk kell az üzemeltető bizonyos adatait, a tárolóhely és tárolókomplexum adatait, valamint a tárolás várható biztonságosságának értékelését, a besajtolni és tárolni kívánt CO2 összmennyiségét és a CO2-áramok összetételét, a megelőző intézkedéseket, egy monitoringtervre irányuló javaslatot, a korrekciós intézkedéseket, a bezárást követő időszakra vonatkozó ideiglenes tervet, a pénzügyi biztosítékokra vonatkozó igazolást stb.

Az illetékes hatóságnak ellenőriznie kell, hogy az ezen irányelvben és bármely egyéb vonatkozó uniós jogszabályban előírt valamennyi vonatkozó követelmény teljesült-e, valamint hogy a tárolóhely üzemeltetésével megbízott személy megbízható és műszakilag felkészült-e. A tagállamok valamennyi tárolási engedély tervezetéről – azok kézhezvételétől számított egy hónapon belül – tájékoztatják a Bizottságot. A Bizottság ezt követően négy hónapon belül nem kötelező erejű véleményt adhat ki az engedélyek tervezetére vonatkozóan. Az illetékes hatóságnak a végleges határozat meghozatalakor figyelembe kell vennie a Bizottság véleményét, és amennyiben határozata a Bizottság véleményétől eltér, meg kell jelölnie ennek indokait.

Az ezen irányelvvel összhangban kiállított új vagy naprakésszé tett tárolási engedély nélkül jelentős változtatás végrehajtására nem kerülhet sor.

Az illetékes hatóság felülvizsgálja, és szükség szerint naprakésszé teszi, vagy végső esetben visszavonja a tárolási engedélyt:

  • ha szivárgásról vagy jelentős rendellenességekről szerez tudomást;
  • ha az engedélyben foglalt feltételek nem teljesülnek, illetve szivárgás vagy jelentős rendellenesség kockázata áll fenn;
  • ha az üzemeltető bármely más módon nem teljesíti az engedélyben foglalt feltételeket;
  • a legutóbbi tudományos megállapítások és a technológia fejlődése alapján; és
  • minden esetben az engedély kiadását követően öt évvel, majd azt követően tízévente.

Üzemeltetés, bezárás és a bezárást követő időszakra vonatkozó kötelezettségek

A CO2-áramhoz hulladékot vagy más anyagot, e hulladék vagy más anyag ártalmatlanítása céljából, nem szabad hozzáadagolni. A CO2-áramba véletlenül bekerült anyagok koncentrációja nem érheti el azt a szintet, amely károsítaná a tárolóhelyet és annak infrastruktúráit, valamint környezeti kockázatot jelentene. Az üzemeltetőnek bizonyítania kell, hogy a CO2-áram megfelel ezeknek a kritériumoknak, és nyilvántartást kell vezetnie a fogadott CO2-áramokról.

Az üzemeltetőnek az illetékes hatóság által jóváhagyott monitoringtervvel összhangban folyamatosan ellenőriznie kell a besajtolóberendezéseket, a tárolókomplexumot és szükség szerint az azt körülvevő környezetet. Az ellenőrzés célja többek között a CO2 tényleges és modell alapján várt viselkedésének összehasonlítása, valamint a jelentős rendellenességek észlelése, az esetleges CO2-elvándorlás és CO2-szivárgás, valamint a környezetre és a lakosságra gyakorolt hatások kimutatása. A monitoringtervet legalább ötévente naprakésszé kell tenni.

Az üzemeltető legalább évente egyszer köteles megküldeni az illetékes hatóságnak bizonyos információkat, többek között a tárolóhelyen végzett monitoring eredményét, a CO2-áramok mennyiségét és jellemzőit, valamint a pénzügyi biztosíték fenntartásának igazolását.

Az illetékes hatóság köteles a tárolóhelyeken rendszeresen (legalább évente egyszer) és rendkívüli esetben (például szivárgás, jelentős rendellenesség, az engedélyben foglalt feltételek nem kielégítő teljesítése, illetve a környezettel vagy az emberi egészséggel kapcsolatos komoly panaszok esetén) helyszíni ellenőrzéseket végezni. Az egyes ellenőrzésekről készített jelentést megküldik az üzemeltetőnek, és közzéteszik.

Szivárgás vagy jelentős rendellenesség esetén az üzemeltető köteles haladéktalanul értesíteni az illetékes hatóságot és megtenni a szükséges korrekciós intézkedéseket, az illetékes hatóság által jóváhagyott korrekciós intézkedési terv alapján. Az illetékes hatóság kiegészítő intézkedéseket írhat elő, és amennyiben az üzemeltető nem intézkedik, utóbbi költségeinek terhére maga is elvégezheti a korrekciós intézkedéseket.

A tárolóhelyet be kell zárni, ha az engedélyben foglalt feltételek nem teljesülnek, ha az üzemeltető ezt kéri, vagy ha az illetékes hatóság az engedély visszavonását követően így dönt. A tárolóhely bezárását követően továbbra is az üzemeltető felel a tárolóhelyért, ideértve a tárolóhely leplombálását és a besajtolóberendezések eltávolítását is. Az üzemeltetőt ezenfelül – az illetékes hatóság által jóváhagyott, a bezárást követő időszakra vonatkozó tervnek megfelelően – ugyanazok a kötelezettségek terhelik, mint az üzemeltetés során. Ezt követően, ha valamennyi rendelkezésre álló bizonyíték arra utal, hogy a tárolt CO2 teljes egészében és tartósan a tárolóhelyen belül marad, ha letelt egy meghatározott minimális időtartam, ha teljesítették a pénzügyi kötelezettséget, valamint ha a tárolóhelyet leplombálták és a besajtolóberendezéseket eltávolították, a felelősséget az illetékes hatóság veszi át. A felelősség átadását követően a rendszeres helyszíni ellenőrzés megszűnik, a monitoringot pedig olyan szintre lehet csökkenteni, amely lehetővé teszi a szivárgások vagy a jelentős rendellenességek észlelését. Engedély visszavonása esetén – mindaddig, amíg a felelősség végleges átadásának feltételei nem teljesülnek (valamennyi rendelkezésre álló bizonyíték arra utal, hogy a tárolt CO2 teljes egészében és tartósan a tárolóhelyen belül marad) – az illetékes hatóság átvállalja a fent említett kötelezettségeket, és a felmerült költségeket megtérítteti a korábbi üzemeltetővel.

Egyéb rendelkezések

A tárolási engedély iránti kérelem benyújtását megelőzően az üzemeltetőnek pénzügyi biztosítékot vagy más, ezzel egyenértékű garanciát kell elfogadnia, amellyel szavatolja, hogy a tárolóhely üzemeltetéséhez, bezárásához és a bezárást követő időszakhoz kapcsolódó kötelezettségeket teljesítik.

A tagállamok kötelesek a potenciális használók számára a CO2-szállítóhálózatokhoz és a CO2-tárolóhelyekhez egyenlő és szabad hozzáférést biztosítani. Gondoskodniuk kell továbbá egy vitarendezési mechanizmus létrehozásáról, határokon átnyúló esetekben együtt kell működniük egymással, nyilvántartást kell vezetniük a bezárt tárolóhelyekről és azt át kell adniuk a Bizottságnak, valamint háromévente (először 2011. június 30-án) jelentést kell benyújtaniuk a Bizottsághoz ezen irányelv alkalmazásáról.

Háttér

Az irányelv a Bizottság által 2008 elején létrehozott „energiaügyi és éghajlat-változási” csomag részét képezi.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktusHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap
2009/31/EK irányelv

2009.6.25.

2011.6.25.

HL L 140., 2009.6.5.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – 2020-ra 20-20% – Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára [COM(2008) 30 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].
2008 januárjában a Bizottság egy sor összefüggő és átfogó intézkedést fogadott el, amelyek célja az, hogy megvalósítsák a 2007 tavaszán az éghajlatváltozás és a megújuló energiaforrások tekintetében 2020-ra vonatkozóan meghatározott európai uniós célkitűzéseket.

Utolsó frissítés: 17.02.2011
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére