RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Az éghajlatváltozással kapcsolatos stratégia – Az előttünk álló út 2020-ig és azon túl

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem költségeinek és előnyeinek ismertetését követően a Bizottság különféle intézkedéseket javasol a globális felmelegedés 2 Celsius-fokra történő korlátozására. Ezek közül néhány az Európai Uniót érinti (az üvegházhatású gázkibocsátások csökkentésére vonatkozó kötelező célok, energiaipari intézkedések elfogadása stb.), míg mások nemzetközi vonatkozással bírnak (elsősorban egy nemzetközi megállapodásra irányuló tárgyalások).

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye (2007. január 10.) – A globális éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentése – Az előttünk álló út 2020-ig és azon túl [COM(2007) 2 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

Az éghajlatváltozás kezelésének halaszthatatlan szükségét tudományos bizonyítékok meggyőzően támasztják alá: a legújabb kutatások megerősítették, hogy az éghajlatváltozás valós probléma, és bizonyos jelek a folyamat gyorsulására utalnak. A hatásvizsgálatok egyre gyakrabban pontosan számszerűsítik, milyen ára lesz annak, ha nem cselekszünk, vagy változatlanul folytatjuk a jelenlegi politikákat.

2005-ben a Bizottság lefektette az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó európai uniós stratégia alapjait. Ebben a közleményben konkrétabb intézkedéseket javasol az éghajlatváltozás okozta ártalmak, valamint a világszinten végbemenő jelentős és visszafordíthatatlan károsodások csökkentése érdekében. E rövid és középtávú intézkedések egyaránt érintik a fejlett országokat (az EU és más iparosodott országok) és a fejlődő országokat.

Az Unió és tagállamai megerősítették azt az uniós célkitűzést, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szinthez viszonyítva 2 Celsius-fokra korlátozzák, e küszöb felett ugyanis drámai mértékben megnövekednek az éghajlatváltozás következményei. A kutatási eredmények szerint, ha az üvegházhatású gázok koncentrációját 450 ppmv (milliomod térfogatrész – CO2-ekvivalens) értéken stabilizáljuk, akkor egy a kettőhöz az esélye annak, hogy megvalósul a 2 Celsius-fokos célkitűzés (ezzel szemben 550 ppmv koncentráció esetében az esély egy a hathoz, 650 ppmv esetében pedig egy a tizenhathoz).

A jövőbeli politikai döntések költségei és haszna

A közelmúltban végzett kutatások, többek között a PESETA-felmérés – a Közös Kutatóközpont égisze alatt jelenleg zajló felmérés – vagy a Stern-jelentés szerint az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó elégtelen fellépés hatalmas gazdasági és társadalmi terheket ró ránk. A Stern-jelentés becslése szerint ez a költség a világ GDP-je 5–20%-ának felel meg.

A hőmérséklet-változással összefüggő halálesetek és megbetegedések számának növekedése, a gyakoribb árvizek és a megemelkedett tengerszint által okozott károk, a déli országok fokozatos elsivatagosodása és az édesvízkészletek szűkössége jól szemlélteti az éghajlatváltozásnak a lakosságra, az ökoszisztémákra és az erőforrásokra, valamint az infrastruktúrákra és az életkörülményekre gyakorolt romboló hatásait. A PESETA-felmérés elsősorban az európai mezőgazdaságra, az emberi egészségre, az idegenforgalomra, a vízgyűjtő medencékre és a part menti területekre gyakorolt hatásokat vizsgálja.

A Bizottság hatásvizsgálata szerint az üvegházhatást okozó gázok 450 ppmv koncentrációjának fenntartásához szükséges beruházásokra a 2013–2030 közötti időszakban a világ GDP-jének 0,5%-át kell fordítani. Ez 2030-ig mindössze évi 0,19%-kal csökkentené a világ GDP-növekedésének ütemét, ami töredéke a várható 2,8%-os éves GDP-növekedésnek. A Bizottság egyúttal hangsúlyozza, hogy a szükséges erőfeszítés mértékét túlbecsülik, ugyanis nem számolnak az éghajlatváltozás elleni intézkedések kedvező következményeivel.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos megfelelő uniós fellépés jelentős előnyökkel járhat, többek között a károk megelőzése tekintetében. A fosszilis energiaforrások (különösen az olaj és a gáz) használatának csökkentésével kevesebbet kell majd költeni ezen erőforrások behozatalára, ráadásul számottevően megnő az energiaellátás biztonsága. Hasonlóképpen, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése hozzájárul a levegő minőségének javításához, jelentős egészségügyi előnyöket kínálva ezáltal. A legtöbb tanulmány megállapítja, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó politika kedvezően befolyásolja a foglalkoztatást, például a megújuló energiaforrások vagy a csúcstechnológiák területén.

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem kedvező hatásai nem korlátozódnak az európai határokon belülre. Amennyiben más országok is az Európában elfogadotthoz hasonló intézkedéseket hoznak, ott is hasonló előnyökre lehet számítani, különösen az energiaellátás biztonsága és a levegőminőség tekintetében.

Uniós szintű fellépés

Az Európai Unió belső intézkedései azt bizonyították, hogy lehetséges anélkül csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, hogy az veszélyeztetné a gazdaság fejlődését. A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy továbbra is jelentős mértékben csökkenthetők a kibocsátások, és emlékeztet rá, hogy az Unió elkötelezte magát az elfogadott intézkedések elmélyítése és új intézkedések elfogadása mellett.

A Bizottság azt javasolja, hogy az Unió fogadjon el az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célokat. Felszólítja az Uniót, hogy nemzetközi tárgyalások keretében tűzze ki célul a fejlett országok számára, hogy (az 1990-es szinthez képest) 2020-ig 30%-kal csökkentsék üvegházhatású gázkibocsátásaikat. Amíg egy nemzetközi megállapodás meg nem születik, az EU-nak – a nemzetközi tárgyalásokban betöltött pozíciójának sérelme nélkül – már most határozott független kötelezettséget kell vállalnia az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képest legalább 20%-os csökkentésére 2020-ig. Az Európai Tanács 2007. márciusi ülésén a tagállamok szintén határozottan kötelezettséget vállaltak e célok teljesítésére.

Az EU energia-felülvizsgálati stratégiájával összhangban a Bizottság az alábbi energiaipari intézkedéseket javasolja:

A Bizottság véleménye szerint meg kell erősíteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátáskereskedelmi rendszerét (EU ETS), többek között az alábbiak révén:

  • a kibocsátási egységeknek a jelenlegi öt évnél hosszabb időszakra történő kiosztása;
  • a rendszer más gázokra és ágazatokra történő kiterjesztése;
  • a kiosztási eljárások tagállamok közötti összehangolása;
  • az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének összekapcsolása vele kompatibilis, más országokban (pl. Kaliforniában és Ausztráliában) létező rendszerekkel.

A közlekedésből származó kibocsátások csökkentése érdekében a Bizottság felszólítja a Tanácsot és a Parlamentet, hogy adott esetben fogadják el a Bizottság azon javaslatát, miszerint az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere terjedjen ki a légi közlekedésre is, valamint hogy szén-dioxid-kibocsátásuk szintje függvényében adóztassák meg a személygépkocsikat. További tervként határozzák meg a személygépkocsikból származó szén-dioxid-kibocsátások csökkentését is, különösen a 120 g CO2/km-es célkitűzés elérését. A Bizottság hangsúlyozza még, hogy fogyasztói szinten határozottabb fellépésre van szükség, valamint hogy csökkenteni kell a közúti árufuvarozásból és hajózásból eredő kibocsátásokat, és foglalkozni kell a bioüzemanyagok kérdésével.

A Bizottság mindemellett javasolja a szén-dioxid-kibocsátás más ágazatokban történő csökkentését, például a lakó- és kereskedelmi épületek energiahatékonyságának köszönhetően. Emellett szorgalmazza másfajta gázok kibocsátásának csökkentését is, elsősorban a mezőgazdasági és az erdőgazdálkodási intézkedések végrehajtása és megerősítése, a gázüzemű motorokból és a kapcsolódó ágazatokból származó metánkibocsátások korlátozása, vagy azoknak az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerébe való felvétele, a fluorozott gázok használatát korlátozó szigorúbb intézkedések, valamint az égésből és a nagy létesítményekből származó dinitrogén-oxiddal kapcsolatos fellépés révén.

Hasonlóan fontos, hogy minél hamarabb felhasználjuk a hetedik közösségi keretprogramon belül a környezettel, energiával és közlekedéssel kapcsolatos kutatásra szánt pénzügyi forrásokat, és a 2013 utáni időszakra vonatkozóan növeljük a kutatások költségvetését, hogy előmozdíthassuk a tiszta technológiák fejlesztését és az éghajlatváltozásról szóló ismeretek bővítését. Az energiatechnológiai, illetve a környezettechnológiai cselekvési tervet maradéktalanul végre kell hajtani.

Szükség van a kohézióval kapcsolatos stratégiai iránymutatások alkalmazására, amelyek támogatják a fenntartható közlekedési és energia rendszereket, valamint a környezeti technológiákat.

Nemzetközi fellépés

Az éghajlatváltozás elleni küzdelmet csak globális cselekvéssel lehet megnyerni. A nemzetközi tárgyalásoknak túl kell lépniük a retorikán a konkrét elkötelezettségek irányába.

A Bizottság véleménye szerint a fejlett országoknak vállalniuk kell, hogy egy nemzetközi, 2012 utáni rendszer keretében 2020-ig – az 1990-es szinthez képest – 30%-kal csökkentik üvegházhatású gázkibocsátásaikat. A fejlett országok rendelkeznek a kibocsátásaik csökkentéséhez szükséges technológiai és pénzügyi háttérrel is. Ezért indokolt, hogy az ilyen irányú erőfeszítések nagy részét ők tegyék meg a következő évtizedben. A kibocsátás-kereskedelmi rendszerek kulcsfontosságú szerepet töltenek be abban, hogy a fejlett országok a legkisebb költség mellett valósítsák meg célkitűzéseiket.

A fejődő országok gazdaságának és kibocsátásainak növekedése miatt elengedhetetlen, hogy mielőbb megkezdjék saját kibocsátásaik növekedésének korlátozását, és hogy 2020 után abszolút értékben csökkentsék azokat: 2020-ra az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának több mint feléért a fejlődő országok lesznek felelősek.

Számos fejlődő ország már most gazdasági, biztonsági és helyi környezetvédelmi problémákkal foglalkozó politikák révén olyan erőfeszítéseket tesz, amelyek az üvegházhatást okozó gázkibocsátásuk jelentős csökkentést eredményezik. A fejlődő országok számos olyan stratégiai lehetőség közül választhatnak, amelyek eredményeképpen az előnyök a költségeket felülmúlják; ilyen többek között az energiafelhasználás alacsony hatásfokának javítása, a megújuló energiaforrások népszerűsítése, a levegő minőségével kapcsolatos intézkedések és a többek között a hulladéklerakókból származó metán kinyerése.

Ezekben az országokban a fellépést az alábbi vezérelvek mentén kell megerősíteni:

  • a Kiotói Jegyzőkönyv Tiszta Fejlesztési Mechanizmusának racionalizálása és teljes nemzeti ágazatokra történő kiterjesztése;
  • a pénzeszközökhöz való hozzáférés javítása több különböző rendelkezésre álló eszköz együttes alkalmazásával azt elősegítendő, hogy a fejlődő országok hozzájussanak a lehető „legtisztább” villamosenergia-előállítási létesítményekhez;
  • olyan különböző ipari ágazatokban alkalmazandó kibocsátás-kereskedelmi rendszerek létrehozása, ahol megfelelő lehetőség van a kibocsátások ellenőrzésére;
  • mennyiségi kötelezettségvállalások azon országok részéről, amelyek fejlettség tekintetében elérik a fejlett országokat;
  • a kötelezettségvállalások elengedése a legkevésbé fejlett országok számára.

Végül, egy jövőbeni nemzetközi megállapodásnak foglalkoznia kell olyan kérdésekkel, mint a kutatási és technológiafejlesztési együttműködés megerősítése, az erdőirtás megfékezése és az erdősített területek helyreállítása, az éghajlatváltozás elkerülhetetlen következményeihez való alkalmazkodás, valamint az energiahatékonysági szabványról szóló nemzetközi megállapodás megkötése.

Háttér

Ez a közlemény a 2005. évi közlemény szellemében készült, amely lefektette az éghajlatváltozás elleni jövőbeni stratégia alapjait. Az e közleményben javasolt intézkedések szorosan kapcsolódnak a Bizottság által 2007 januárjában közzétett „energiacsomaghoz”, amely új európai energiapolitikát hoz létre, és számszerű célokat állapít meg.

A tudományos kutatások szerint 650 ezer éve most a legmagasabb a szén-dioxid és a metán légköri koncentrációja, ami számottevően felgyorsítja az üvegházhatás jelenségének kialakulását. Az átlagos globális hőmérséklet-emelkedés 2 Celsius-fokon történő stabilizálásához 2050-ig a világ összes kibocsátását közel 50%-kal kell csökkenteni az 1990-es szinthez képest, ami a fejlett országok részéről 2050-ig 60–80%-os kibocsátáscsökkentést tesz szükségessé, míg a fejlődő országoknak fokozatosan, de egyúttal számottevő mértékben közre kell működniük.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság közleménye (2010. március 9.) – Nemzetközi éghajlat-politika Koppenhága után: Most kell cselekedni az éghajlatváltozással kapcsolatos globális szintű intézkedések újraindítása érdekében [COM(2010) 86 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

A Bizottság közleménye (2007. január 10.) – Európai energiapolitika [COM(2007) 1 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].
Ez a közlemény a Bizottság által 2007 januárjában bemutatott intézkedéscsomag (az „energiacsomag”) alappillére. Miután ismerteti az európai energiapolitika előtt álló kihívásokat, különös tekintettel az éghajlatváltozásra és az Unió energiaellátásának biztonságára, a Bizottság részletesen bemutat több intézkedést, többek között a belső energiapiachoz, az ellátás biztonságához, az energiahatékonysághoz, a megújuló energiaforrásokhoz, az energetikai technológiákhoz, illetve a nemzetközi energiapolitikához kapcsolódóan.

Utolsó frissítés: 31.08.2011
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére