Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2003/87/EK irányelv az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek az Európai Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

• Az irányelv létrehozza az Európai Unió (EU) kibocsátáskereskedelmi rendszerét (ETS). Ez az Unió éghajlatváltozási politikájának sarokköve: az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásának költséghatékony és gazdaságos módon történő csökkentése. A rendszer alapja a „fix összkvótás kereskedés” elve*.
• A rendszer alakulása során az eredeti jogszabályokat többször módosították. A legutóbbi módosításokat az (EU) 2023/958 irányelvben és az (EU) 2023/959 irányelvben fogadták el az „Irány az 55%!” uniós kezdeményezés részeként, amelynek célja annak biztosítása, hogy az uniós szakpolitikák összhangban legyenek az európai klímarendeletben foglalt éghajlati célokkal, továbbá az európai zöld megállapodás és a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásokkal.

FŐBB PONTOK

Az ETS jelenlegi (negyedik) fázisa 2021-tól 2030-ig tart. Ezen az időszakban az Unió új, megnövelt célt tűzött ki: a cél az ÜHG-kibocsátások 62 %-kal történő csökkentése a 2005-ös szinthez képest.

A rendszer a következőkre vonatkozik:

• erőművek;
• energiaigényes ipari ágazatok széles köre;
• az Unión és az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli, valamint a Svájcba és az Egyesült Királyságba induló járatok;
• tengeri közlekedés (a kibocsátási egységek leadására vonatkozó kötelezettség fokozatosan, 2024 és 2026 között kerül bevezetésre);
• az alábbiak kibocsátása:
  • szén-dioxid (CO₂),
  • nitrogén-oxid,
  • perfluor-karbonok,
  • metán.

Egy új, különálló, önálló kibocsátáskereskedelmi rendszert hoztak létre, amely az épületekre, a közúti közlekedésre és az üzemanyagokra vonatkozik olyan további ágazatokban, amelyek a jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszerben nem szereplő ipari tevékenységekkel kapcsolhatók össze.

Kibocsátási egységek

• 2005. január 1. óta a jogszabály hatálya alá tartozó tevékenységet folytató üzemeltetőknek megfelelő számú kibocsátási egységgel kell rendelkezniük az előző évi ÜHG-kibocsátásuk fedezésére (egy tonna szén-dioxid (CO₂) vagy más erős hatású egyenértékű mennyiségű ÜHG kibocsátása alapján).
• Az Unió által kiadott kibocsátási egységek teljes száma évente csökken: 1,74 %-kal 2013 és 2020 között, majd 2,2 %-kal 2021 és 2023 között. 2024 és 2027 között évi 4,3 %-kal, 2028-tól pedig évente 4,4 %-kal csökken.
• Az ingyenes kibocsátási egységek rendszerét felülvizsgálták a kibocsátásáthelyezés* problémájának kezelése érdekében. Ennek során azokra az ágazatokra összpontosítottak, amelyeknél fennáll a termelésnek az Unión kívülre történő áthelyezésének kockázata. E tekintetben:
  • az ingyenes kibocsátási egységek fokozatosan megszűnnek a magasabb csökkentési arányok alapján;
  • egy karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust (CBAM) hoztak létre, amely egy szén-dioxid-árképzési rendszer, amely az Unióba behozott energiaigényes termékekre vonatkozik. Az ETS-ben elérhető térítésmentes kiosztást 2034-ig kell fokozatosan kivezetni a karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust hatálya alá tartozó ágazatokban.

Légiközlekedési ágazat

• 2026 végéig az uniós szén-dioxid-árképzés az EU-n/EGT-n belüli járatokra, valamint a Svájcba és az Egyesült Királyságba induló járatokra vonatkozik, fenntartva a szabályok nemzetközi alkalmazásának jelenlegi korlátozott földrajzi hatályát. Az Európai Bizottságnak 2026. július 1-jéig jelentést kell benyújtania, amelyben értékeli a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által létrehozott nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszer (CORSIA) környezeti integritását. A jelentéshez csatolni kell egy jogalkotási javaslatot is, amely az ETS hatályát az induló járatok vonatkozásában is fenntartja vagy kiterjeszti azokra, tekintettel a CORSIA környezeti integritására és a Párizsi Megállapodás szerinti célokkal kapcsolatos célkitűzéseire. A CORSIA a CORSIA-ban részt vevő országokba induló, illetve az ezen országokból induló Európán kívüli járatokra vonatkozik.
• Az aktualizált szabályok felgyorsítják a szennyező fizet elv* alkalmazását. Ehhez a légiközlekedési ágazat számára hozzáférhető ingyenes kibocsátási egységeket fokozatosan megszünteti, és 2026-ban bevezeti a teljes körű árverést.
• 2024. január 1. és 2030. december 31. között 20 millió kibocsátási egységet tartanak fenn, ezzel ösztönözve a légijármű-üzemeltetőket arra, hogy a fosszilis tüzelőanyagok használatától térjenek át más tüzelőanyagokra.

Az épületekre, a közúti közlekedésre és további ágazatokra vonatkozó külön kibocsátáskereskedelmi rendszer

A közúti közlekedésre és az épületek vonatkozóan – melyekre a jelenlegi ETS hatálya nem terjed ki – a kibocsátáscsökkentés ösztönzése céljából a társjogalkotók megállapodtak abban, hogy 2027-től különálló, de párhuzamosan működő ETS-t hoznak létre az érintett ágazatokban kibocsátott üzemanyagok tekintetében. A jelenlegi ETS-től eltérően az úgynevezett ETS2 az upstream szabályozás kérdését helyezi előtérbe, vagyis azokra a szereplőkre vonatkozik, amelyeknek jövedéki adót kell fizetniük az energia után (például adóraktárak és üzemanyag-beszállítók), nem pedig az üzemanyag végfelhasználóit érinti. Az ETS2 hatálya alá tartozó szervezetek kötelesek az általuk forgalomba bocsátott üzemanyag mennyiségével megegyező mennyiségű hitelesített kibocsátási egységet átadni. Jóllehet az ETS2 keretében a kibocsátási egységek átadása csak 2028-ban kezdődik majd a 2027. évi kibocsátás tekintetében, a kibocsátások nyomon követése és az azzal kapcsolatos jelentéstétel 2025. január 1-jén megkezdődik. Az ETS2 kibocsátási egységeit nem lehetséges a jelenleg hatályos ETS keretein belül értékesített egységekkel felcserélni; forgalmazásukra kizárólag árverés útján van lehetőség (térítésmentes kiosztás nem lehetséges). Az ETS2 keretében kiadott kibocsátási egységek teljes száma évente csökken: 5,10 %-kal 2013 és 2020 között, és 5,38 %-kal 2028 után.

Alacsony szén-dioxid-kibocsátású finanszírozási mechanizmusok

• A modernizációs alap azon uniós tagállamok villamosenergia-ágazatában és tágabb energiarendszereiben nyújt támogatást a beruházási projektek korszerűsítéséhez, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2013-ban piaci árakon számolva az uniós átlag 60 %-ánál alacsonyabb volt. Ebbe a kategóriába három olyan alacsonyabb jövedelmű tagállam is bekerült, amelyek esetében az egy főre jutó bruttó hazai termék piaci árakon számolva nem érte le az uniós átlag 75 %-át 2016 és 2018 között.
• Az innovációs alap az innovatív technológiák és az áttörést hozó ipari innovációk demonstrációját támogatja az EU ETS hatálya alá tartozó ágazatokban, ideértve az innovatív megújuló energiahordozókat, a szén-dioxid-leválasztást és -hasznosítást, valamint az energiatárolást, nagyobb hangsúlyt fektetve az új technológiák elterjesztésére.
• Az (EU) 2023/955 rendelettel (lásd az összefoglalót) létrehozott Szociális Klímaalap a szén-dioxid-ár bevezetését segíti az épületek és a közúti közlekedés területén, és célzott finanszírozást biztosít a tagállamok számára a leginkább érintett kiszolgáltatott csoportok (különösen az energiaszegénységnek vagy közlekedési szegénységnek kitett háztartások és a mikrovállalkozások) támogatására.

A tagállamok szerepe

A tagállamok felelnek az alábbi feladatok ellátásáért:

• kiadják a kibocsátási egységeket;
• gondoskodnak arról, hogy az üzemeltetők, a légijármű-üzemeltetők, a hajózási társaságok és a szabályozott szervezetek nyomon kövessék kibocsátásukat, és évente jelentést készítsenek arról, továbbá hogy az előző naptári évben bekövetkezett teljes kibocsátásuknak megfelelő számú kibocsátási egységet átadjanak;
• árverésre bocsátanak minden olyan kibocsátási egységet, ahol ingyenes átadás nem történt, illetve amely a piaci stabilizációs alapba nem került be;
• meghatározzák, hogyan kell felhasználni klímavédelmi, energetikai és társadalmi célokra az árverésekből származó jövedelmet;
• éves jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a jogszabály alkalmazásáról;
• gondoskodnak a kibocsátási egységek átadásáról az EU-ban működő létesítmények között, valamint a nem uniós országok számára, amennyiben ott azokat elismerik;
• hathatós büntetéseket határoznak meg a törvény bármiféle megsértése esetére.

A Bizottság:

• az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának éves jelentést nyújt be az EU ETS végrehajtásáról, valamint az azt kísérő éghajlati és energiapolitikáról;
• jogosult az alapvető jogszabályok végrehajtásához szükséges technikai szabályok meghatározására;
• független kibocsátásforgalmi-jegyzékeket és ügyleti jegyzőkönyveket vezet, amelyek rögzítik a kibocsátási egységek tulajdonjogát, kibocsátását, átadását és törlését.

Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság évente jelentést nyújt be az uniós szén-dioxid-piacok működéséről.

MIKORTÓL ALKALMAZANDÓK EZEK A SZABÁLYOK?

• A 2003/87/EK irányelvet 2003. december 31-ig kellett átültetni a nemzeti jogba.
• Az (EU) 2023/958 irányelv és a helyhez kötött létesítményekről, a légi közlekedésről és a tengeri közlekedésről szóló (EU) 2023/959 irányelv 2023. évi felülvizsgálatával bevezetett módosításokat a tagállamoknak 2023. december 31-ig kell átültetniük a nemzeti jogba.
• Mindazonáltal számos olyan, az ingyenes kiosztásra vonatkozó rendelkezés van, amelyet a tagállamoknak csak 2026. január 1-jétől kezdve kell alkalmazniuk.
• Az épületekre, a közúti fuvarozásra és a további ágazatokra vonatkozó új ETS szabályainak átültetésére vonatkozó határidő: 2024. június 30.

HÁTTÉR

• Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (Európai Bizottság)

KULCSFOGALMAK

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32–46. o.)

A 2003/87/EK irányelv későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/955 rendelete (2023. május 10.) a Szociális Klímaalap létrehozásáról és az (EU) 2021/1060 rendelet módosításáról (HL L 130., 2023.5.16., 1–51. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról („európai klímarendelet”) (HL L 243., 2021.7.9., 1–17. o.)

A Tanács (EU) 2020/954 határozata (2020. június 25.) a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetben a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszerében (CORSIA) 2021. január 1-jétől való önkéntes részvételről, valamint a légijármű-üzemeltetők 2021–2023-as időszakra vonatkozó kibocsátáskompenzációs követelményeinek kiszámításához választott lehetőségről szóló értesítéssel kapcsolatban az Európai Unió által képviselendő álláspontról (HL L 212., 2020.7.3., 14–17. o.)

A Bizottság (EU) 2019/1842 végrehajtási rendelete (2019. október 31.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának tevékenységiszint-változás miatti kiigazítására vonatkozó további rendelkezések tekintetében történő alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 282., 2019.11.4., 20–24. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

utolsó frissítés 01.09.2023