RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Európai energiapolitika

Az európai energiapolitika szilárdan kötelezné az Európai Uniót, hogy mozduljon el egy biztonságos, versenyképes és fenntarthatóbb energián alapuló, alacsony fogyasztású gazdaság irányába. A kiemeltként megvalósítandó célkitűzések a belső energiapiac megfelelő működésének, a stratégiai jelentőségű energiaellátás biztonságának és az energiatermelésből vagy -fogyasztásból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások kézzelfogható csökkentésének biztosítása, valamint az Unió azon képességének megerősítése, hogy a nemzetközi színtéren egységesen lépjen fel.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye (2007. január 10.) a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – Európai energiapolitika [COM(2007) 1 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

Ez a közlemény az európai energiaipari helyzet stratégiai felülvizsgálataként bevezeti az európai energiapolitikát meghatározó egységes intézkedéscsomagot („energiacsomag”).

AZ EURÓPAI ENERGIAPOLITIKA INDOKOLÁSA

Az Európai Uniónak komoly energiaügyi kihívásokkal kell megküzdenie a fenntarthatóság és az üvegházhatású gázok kibocsátása, az ellátás biztonsága és a behozataltól való függés, vagy akár a versenyképesség és a belső energiapiac tényleges megvalósítása tekintetében.

E kihívásokra, amelyek valamennyi tagállamot érintik, egy európai energiapolitika kidolgozása jelenti a leghatékonyabb megoldást.

Az Unió új ipari forradalmat kíván végrehajtani, és célja a nagy energiahatékonyságú és alacsony szén-dioxid-fogyasztású gazdaság megteremtése. Ennek érdekében több nagy ívű energetikai célkitűzést fogalmazott meg.

A BELSŐ ENERGIAPIAC MEGVALÓSÍTÁSA

Közösségi szinten kidolgozták a belső energiapiac elképzelését, amely arra szolgál, hogy méltányos és versenyképes áron valós választási lehetőségeket kínáljon a fogyasztóknak. Ugyanakkor, amint azt a belső energiapiac kilátásairól szóló közlemény és a gáz- és villamosenergia-ipari verseny állapotáról készült vizsgálat is hangsúlyozza, bizonyos akadályok miatt az európai gazdaság és a fogyasztók továbbra sem használhatják ki teljes körűen a gáz- és villamosenergia-piacok megnyitásából fakadó előnyöket. Ennélfogva a jövőben is létfontosságúak a belső energiapiac tényleges megvalósítására irányuló törekvések.

Versenyképes piac

A villamosenergia- és a gázipari hálózatok üzemeltetését, valamint a termelési és elosztási tevékenységeket egyértelműbben szét kell választani.

Ha egy vállalat egyszerre felel az üzemeltetésért, illetve a termelési és elosztási tevékenységekért, nagy a hátrányos megkülönböztetés és a visszaélés veszélye. Egy vertikálisan integrált vállalkozás aligha érdekelt a hálózati kapacitás növelésében, mivel ezzel fokozná a piaci versenyt és alacsonyabb piaci árakkal kellene számolnia.

A hálózatüzemeltetés, illetve a termelési vagy elosztási tevékenységek szétválasztása arra ösztönzi majd a vállalkozásokat, hogy növeljék hálózati beruházásaikat, elősegítve ezáltal új szereplők belépését a piacra, és megerősítve az ellátás biztonságát.

A szétválasztás egyik módja független rendszerüzemeltető létrehozása, amely a továbbra is a vertikálisan integrált vállalkozások tulajdonában lévő hálózatok karbantartásáért, fejlesztéséért vagy hasznosításáért felelne, illetve a teljes körű tulajdonjogi szétválasztás.

Integrált és összekapcsolt piac

A belső energiapiacot döntően meghatározza a határokon átnyúló energiakereskedelem. A nemzeti műszaki szabványok közötti eltérések és az egyenetlen hálózati kapacitás azonban gyakran megnehezíti az ilyen kereskedelmet.

Hatékony közösségi szintű szabályozásra van tehát szükség. Ennek keretében többek között harmonizálni kell az energiaügyi szabályozó hatóságok hatáskörének és függetlenségének mértékét, meg kell erősíteni a közöttük folyó együttműködést, és kötelezni kell őket arra, hogy figyelembe vegyék a belső energiapiac megvalósítására, valamint a közösségi szintű szabályozási és műszaki szempontok meghatározására és a határokon átnyúló kereskedelemhez szükséges közös biztonsági minimumkövetelmények kidolgozására irányuló közösségi célkitűzéseket.

Az európai energiahálózat tényleges kiépítése érdekében az elsőbbségi összekapcsolási terv kimondja, hogy politikai és pénzügyi támogatást kell nyújtani a kritikus infrastruktúra létrehozásához, valamint ahhoz, hogy a legproblémásabb elsőbbségi projektek ügyének előmozdítására európai koordinátorokat jelöljenek ki.

Energiaipari közszolgáltatás

Az Európai Unió határozott szándéka, hogy az energiafogyasztók chartájának kidolgozásával tovább folytassa az energiaszegénység elleni küzdelmet. A charta előmozdítja majd többek között a növekvő energiaárakkal szemben a leginkább rászoruló lakosok számára segítséget nyújtó rendszerek létrehozását, valamint a fogyasztók számára a különböző szolgáltatókra és energiabeszerzési lehetőségekre vonatkozóan rendelkezésre álló tájékoztatás minimumszintjének emelését.

AZ ENERGIAELLÁTÁS BIZTONSÁGÁNAK GARANTÁLÁSA

Prioritásnak kell tekinteni az EU behozatallal, ellátási zavarokkal, esetleges energiaválsággal vagy a jövőbeni ellátás bizonytalanságával szembeni kiszolgáltatottságának csökkentését. Ez a bizonytalanság ráadásul még súlyosabb gondot okoz a tagállamok számára, amelyek egyetlen gázszolgáltatótól függnek.

Az új energiapolitika éppen ezért hangsúlyozza a tagállamok közötti szolidaritást biztosító mechanizmusok jelentőségét, illetve szorgalmazza az ellátási források és útvonalak diverzifikálását.

Meg kell erősíteni a stratégiaiolajtartalék-mechanizmust, és fel kell mérni a gázellátás biztonságának javítására kínálkozó lehetőségeket. Mindemellett gondoskodni kell a villamosenergia-ellátás biztonságáról, amely továbbra is kulcsfontosságú.

AZ ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZOK KIBOCSÁTÁSÁNAK CSÖKKENTÉSE

Az energia tehető felelőssé az EU-ban kibocsátott üvegházhatást okozó gázok 80%-áért.

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem elszánt támogatójaként az Unió kötelezettséget vállal arra, hogy 2020-ig legalább 20%-kal csökkenti belső kibocsátásait. Ezenkívül nemzetközi megállapodás aláírására szólít fel, amelyben a fejlődő országok vállalnák, hogy 2020-ig 30%-kal szorítják vissza üvegházhatásúgáz-kibocsátásaik szintjét. E megállapodás keretében az Unió új célkitűzésként vállalná, hogy az 1990-es szinthez képest 30%-kal csökkenti saját kibocsátásait. Ezek a célkitűzések állnak az éghajlatváltozás csökkentésére irányuló európai uniós stratégia középpontjában.

Ezenfelül az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése kevesebb energia, illetve több tiszta energia felhasználásával érhető el.

Energiahatékonyság

Az Európai Unió a 2007–2012 közötti időszakra vonatkozó energiahatékonysági cselekvési tervben 2020-ig az energiafogyasztás 20%-os csökkentését tűzte ki célul.

Ennek eléréséhez konkrét erőfeszítésekre van szükség, különösen a közlekedési ágazaton belüli energiatakarékosság, az energiafogyasztó berendezéseket illetően energiahatékonysági minimumkövetelmények előírása, az energiafogyasztók ésszerű és takarékos magatartásra nevelése, a hő- és villamosenergia-termelés, -szállítás és -elosztás hatékonyságának javítása, valamint az energetikai technológiák kidolgozása és az épületek energiateljesítménye tekintetében.

Az Unió az egész bolygóra kiterjedő közös megközelítést kíván megvalósítani azzal a céllal, hogy egy nemzetközi energiahatékonysági megállapodás aláírásával hozzájáruljon az energiatakarékossághoz.

Megújuló energiaforrások

A megújuló energiaforrások (szél-, nap- és fotovoltaikus energia, biomassza és bioüzemanyagok, geotermikus hő és hőszivattyúk) használata vitathatatlanul elősegíti az éghajlatváltozás enyhítését. Emellett a helyi energiatermelés és a helyileg termelt energia fogyasztásának növelésével hozzájárul az energiaellátás biztonságához és fokozza az európai növekedést és munkahelyteremtést.

A megújuló energiaforrások ennek ellenére még mindig marginális szerepet töltenek be az európai energiaszerkezetben, mivel áruk továbbra is meghaladja a hagyományos energiaforrások költségeit.

A megújuló energia helyzetének javítása érdekében az Unió a megújulóenergia-útitervben kötelező célként tűzte ki, hogy 2020-ig 20%-ra növeli a megújuló energiaforrások részarányát az energiaszerkezetben.

E cél megvalósításához előrelépésre lesz szükség a megújuló energiaforrások által érintett három fő ágazatban: a villamosenergia-termelésben (a megújuló forrásokból származó villamosenergia-termelés növelése és a fosszilis tüzelőanyagokból származó fenntartható villamosenergia-termelés lehetővé tétele révén, elsősorban a szén-dioxid-elkülönítési és -tárolási rendszerek bevezetésének köszönhetően), a bioüzemanyag-előállításban, amelynek 2020-ra 10%-os részesedést kell elérnie a gépjármű-üzemanyagokon belül, és végül a fűtési és hűtési technológiák terén.

ENERGETIKAI TECHNOLÓGIÁK KIDOLGOZÁSA

Az energetikai technológiáknak kulcsszerepet kell kapniuk az energiaágazat versenyképességének és fenntarthatóságának megteremtésében, ezzel egyidejűleg megerősítve az ellátás biztonságát. Ezek a technológiák a többi energiaügyi célkitűzés elérése szempontjából is fontosak.

Az EU, amely ma élen jár a világban a megújuló energiák alkalmazása terén, tovább kívánja erősíteni e pozícióját, és célja, hogy az alacsony kibocsátású energetikai technológiák rohamosan bővülő piacán is hasonló helyet vívjon ki magának.

Az Uniónak ezért tovább kell fejlesztenie a már meglévő, energiahatékony technológiákat, valamint különösen az energiahatékonyság és a megújuló energiák területén új technológiákat kell kidolgoznia.

Még ha az Unió jelentősen diverzifikálja is energiaszerkezetét, továbbra is nagy mértékben rá lesz utalva az olaj és a szén használatára, ezért kiemelt figyelmet kell fordítania a csekély szén-dioxid-kibocsátású, fosszilis tüzelésű technológiákra, különösen a szén-dioxid-elkülönítési és -tárolási technológiákra.

Az ilyen technológiai fejlesztésekre irányuló beruházások közvetlenül hozzájárulnak a növekedéssel és a munkahelyteremtéssel kapcsolatos közösségi stratégiához.

A Bizottság európai energiatechnológiai terv kidolgozását javasolja, amely az alapkutatástól a forgalomba hozatalig az innovációs folyamat egészére kiterjedne. E stratégiai terv alapjául szolgál a hetedik kutatási keretprogram, amely éves szinten 50%-kal nagyobb költségvetést biztosít az energetikai kutatások számára, valamint az „Intelligens energia – Európa” elnevezésű program.

AZ ATOMENERGIA JÖVŐJÉNEK KÉRDÉSE

Az energiaellátással és a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos növekvő aggodalmak tükrében az atomenergia előnye, hogy egyike az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásoknak, költségei és ellátása pedig mind közül a legstabilabb.

Az egyes tagállamok saját hatáskörben döntenek arról, kívánnak-e nukleáris energiát alkalmazni. A nukleáris tájékoztató program mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a biztonság, a védelem és a fegyverek elterjedése elleni küzdelem, valamint a létesítmények leszerelése és a hulladékkezelés terén egységes közösségi szintű fellépésre van szükség.

KÖZÖS NEMZETKÖZI ENERGIAPOLITIKA FOLYTATÁSA

Az Unió képtelen a biztonságos, versenyképes és fenntartható energiára vonatkozó célkitűzéseit egyedül megvalósítani. Ehhez be kell vonnia a fejlett és a fejlődő országokat, a fogyasztókat és az energiatermelőket, valamint a tranzitországokat, és együtt kell működnie ezekkel. A hatékony és egységes fellépésre törekedve ezért elengedhetetlen, hogy az Unió és tagállamai a nemzetközi energiaügyi kérdésekben egységes álláspontot képviseljenek.

Az Unió meghatározó szerepet fog vállalni a nemzetközi energiaügyi megállapodások kidolgozásában, különösen az Energia Charta Egyezmény megerősítése, az energiahatékonyságra vonatkozó megállapodás kezdeményezése, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos poszt-kiotói rendszerben való aktív közreműködés révén.

A geopolitikai biztonság és a gazdasági stabilitás szempontjából kiemelt szerepet játszanak az Unió fogyasztó országokkal (úgymint Egyesült Államok (EN), India (EN), Brazília (EN) vagy Kína (EN)), a termelő országokkal (például Oroszország (EN), Norvégia (EN), az OPEC (EN) és Algéria) vagy a tranzitországokkal (például Ukrajna (EN)) kialakított kapcsolatai. Az Unió ezért törekedni fog átlátható, kiszámítható és kölcsönös energiaügyi partnerségek kialakítására ezekkel az országokkal, különösen a szomszédos államokkal. Az Unió ezenkívül új partnerség megkötését javasolja Afrikával, amely számos különböző energiaügyi kérdést érintene.

Az Unió vállalja, hogy segíti a fejlődő országokat a decentralizált, megfizethető, megbízható és fenntartható energiával kapcsolatos szolgáltatások végrehajtásában. Az Unió arra ösztönzi ezeket az országokat, és különösen Afrikát, hogy haladéktalanul ruházzanak be a megújuló energiaforrásokba és a tiszta technológiák új generációjának alkalmazásába.

HÁTTÉR

Az európai projekt egyik alapköve volt egy európai energiapolitika kidolgozása, amiről az 1951. évi ESZAK-Szerződés (az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés) és az 1957. évi Euratom-Szerződés (az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés) tanúskodik. Az azóta történt gazdasági és geopolitikai változások ellenére e két szerződés a mai napig megkerülhetetlen.

Az Európai Bizottság által 2007. január 10-én bemutatott „energiacsomag” a 2006. évi „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” című zöld könyv által elindított folyamat szerves részét képezi, és az energia kérdését az európai cselekvések középpontjába állítja.

Az „energiacsomag” alapján az állam- és kormányfők az Európai Tanács tavaszi ülése keretében 2007. március 9-én elfogadták a 2007–2009 közötti időszakra szóló átfogó energiaügyi cselekvési tervet .

Utolsó frissítés: 20.11.2007

Lásd még

  • További információkért keresse fel az Energiaügyi Főigazgatóság webhelyének „Energia a változó világban (EN)” című oldalát.
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére