RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Pusztító hatású nyílt tengeri halászati módszerek és az ökoszisztémák védelme

A pusztító hatású nyílt tengeri halászati módszerek veszélyt jelentenek a törékeny mélytengeri ökoszisztémákra. A Bizottság olyan stratégiát javasol, amely megerősíti az Egyesült Nemzetek, a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a nemzetközi egyezmények keretében a veszélyeztetett mélytengeri élőhelyek védelme érdekében folytatott nemzetközi fellépést.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának (2007. október 17.) a pusztító hatású nyílt tengeri halászati módszerekről és a veszélyeztetett mélytengeri ökoszisztémák védelméről [COM(2007) 604 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

A Bizottság ambiciózus, az elővigyázatosság és az előzetes hatásvizsgálat elvén alapuló stratégiát javasol a törékeny nyílt vízi ökoszisztémák védelmére. A Bizottság ezzel a közleménnyel tesz eleget az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 61/105. határozatában kifejezett, a veszélyeztetett mélytengeri ökoszisztémák halászatának szabályozására vonatkozó felhívásának.

Pusztító hatású nyílt tengeri halászati módszerek

Az emberi tevékenység veszélyezteti a tengeri ökoszisztémák biológiai sokféleségét és egyensúlyát. A fenékhalászat módszerei és eszközei (fenékvonóhálóval, kotróhálóval, fenékhez rögzített kopoltyúhálóval stb. folytatott halászat) visszafordíthatatlanul károsíthatják a veszélyeztetett tengeri élőhelyeket. További veszélyt jelentenek az olyan tevékenységek, mint például a szénhidrogének kitermelése, tenger alatti kábelek lefektetése vagy hulladékok tengerbe szórása.

E megállapítás olyan tanulmányokon alapul, amelyek kimutatták a mélytengeri korallzátonyok pusztulását az Atlanti-óceán északkeleti és nyugati térségében, illetve a Tasman-tengeren.

E tevékenységek emellett veszélyeztetik a fenntartható fejlődésről 2002-ben Johannesburgban tartott csúcstalálkozón meghatározott célkitűzések elérését is.

Az Európai Unió fellépése

Az Európai Unió fellépését az Egyesült Nemzetek 61/105. határozatában (EN) (ES) (FR) kifejezésre juttatott, a veszélyeztetett mélytengeri környezet védelmére vonatkozó ajánlások vezérlik. E határozatban, amelynek létrejöttében tevékeny szerepet vállalt a Bizottság, felkérték a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket (RFMO) és az államokat, hogy 2008. december 31. előtt hozzanak intézkedéseket, és alkalmazzák azokat az elővigyázatosság elvének, az ökoszisztéma alapú megközelítésnek és a nemzetközi jognak megfelelően. Ezek az intézkedések meghatározzák a nyílt tengeri halászati gazdálkodás rendszerét, amely a következőkön alapul:

  • a halászati tevékenységek engedélyezését megelőzően hatásvizsgálat végzése;
  • a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák azonosítása fejlettebb kutatással és adatgyűjtéssel;
  • az érzékeny területek lezárása.

E stratégia javaslatot tesz azokra az eszközökre, amelyekkel végrehajthatók ezen ajánlások, illetve amelyekkel túl is lehet lépni azokon.

Az Uniónak globális szinten ösztönző szerepet kell játszania a veszélyeztetett mélytengeri ökoszisztémák védelmében, mégpedig a nemzetközi vita ösztönzése útján. A Bizottság támogatja a pusztító hatású halászati módszerek elleni küzdelem terén elért előrelépésről szóló jelentés kidolgozását, amelyet 2009-ben nyújtanak be az Egyesült Nemzetek elé. Az Unió ezenfelül fokozza az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével (FAO (EN) (ES) (FR)) való együttműködését a tagállamok által elfogadott intézkedésekre vonatkozó megbízható információk összegyűjtése és terjesztése területén. Ezek az információk képezik a mélytengeri halászatra vonatkozó technikai iránymutatások alapját. Ehhez hasonlóan a biológiai sokféleségről szóló egyezmény és a regionális tengeri egyezmények kidolgozásában való együttműködés útján azonosíthatók a veszélyeztetett tengeri élőhelyek.

A legtöbb nyílt tengeri területen már létrejöttek a regionális halászati gazdálkodási szervezetek (RFMO-k). Ezeken a területeken az ökoszisztéma védelmét szolgáló intézkedéseket fogadtak el, de a környezeti kockázatok kezelése érdekében azokat ki kell egészíteni egy rendszerszemléletű és megelőző jellegű megközelítéssel. A halászati tevékenységekhez kapcsolódó károsodásokkal szembeni hatékony és magas fokú védelmi szint elérése érdekében az RFMO-k a fokozott védelmet célzó szigorúbb szabályokat alkalmazhatnak.

Az RFMO-k létrejöttét megelőzően a fenékhalászat által érintett területek megőrzése és kezelése érdekében a tagállamok ideiglenes intézkedéseket hajthatnak végre. A Csendes-óceán déli térségében kialakítandó új RFMO-ra vonatkozó, folyamatban lévő tárgyalások keretében az Unió támogatja ezt a megközelítést. Az Unió emellett vállalja, hogy egy 2008-ban megkötendő megállapodás reményében hozzájárul ideiglenes intézkedések kidolgozásához az Indiai-óceán területén, valamint, hogy azokat átülteti a közösségi jogszabályokba. Azokon a területeken, ahol még nem alakítottak ki RFMO-t, az Unió támogatja az érintett felek közötti tárgyalások elindítását e szervezetek létrehozása érdekében.

Az RFMO-k által nem szabályozott nyílt tengeri területeken a közösségi hajókkal folytatott fenékhalászati tevékenységet az e közleményt kísérő rendeletnek kell szabályoznia (lásd a kapcsolódó okmányokat). E rendelet, amelyet várhatóan 2008-ban fogadnak el, végrehajtja az Egyesült Nemzetek e hajókkal kapcsolatos ajánlásait. A rendelet előírja, hogy a közösségi hajóknak különleges, kizárólag hatásvizsgálat lefolytatását követően kiállítható halászati engedélyt kell igényelniük az e területeken folytatott fenékhalászathoz. E hatásvizsgálat a tevékenységre vonatkozó részletes tervek alapján felméri, hogy a szóban forgó halászatnak milyen káros hatásai lehetnek a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémákra nézve. A rendelet emellett a megfigyelésre és ellenőrzésre – például a fedélzeti megfigyelőkre – vonatkozó előírásokat, valamint a műholdas megfigyeléssel (VMS) kapcsolatos rendelkezéseket is tartalmaz. A rendelet kiegészítő jelleggel javaslatot tesz a halászeszközök 1000 méternél mélyebben történő használatának betiltására. A halászati engedéllyel rendelkező hajóknak jelenteniük kell az illetékes hatóságok felé a tevékenységük során felfedezett, veszélyeztetett ökoszisztémáknak otthont adó területeket, hogy adott esetben később megóvják azokat.

Háttér

A Johannesburgban tett kötelezettségvállalás globális szintre helyezi a pusztító hatású halászati módszerek problémáját. A halászat nem kezelhető többé elszigetelt módon, hanem azt teljes mértékben integrálni kell a fenntarthatóság tágabb kontextusába, beleértve a nyílt vizeket is. A Bizottság ezt a megközelítést alkalmazza az integrált tengerpolitikára vonatkozó jelenlegi javaslataiban is. Az Unió határozottan kiáll az Egyesült Nemzeteknek a halászati ágazat fenntarthatóságáról szóló, 2006. decemberi 61/105. határozatában kifejezett elvek mellett.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács 734/2008/EK rendelete (2008. július 15.) a veszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémáknak a fenékhalászati eszközök káros hatásával szembeni védelméről [Hivatalos Lap L 201., 2008.7.30.].

Utolsó frissítés: 27.10.2011
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére